Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-225
276 Az országgyűlés képviselőházának Idem — nem úgy fogja fel, hogy stallumokra Ikap jogot, hanem úgy, hogy a kötelességteljeüsítésben és a felelősségben akar osztozkodni és !ha a kormánypárt nem úgy fogja azt fel, hogy Ikonkurrenst kap, hanem úgy, hogy támaszt •nyer az előtte álló nagy feladatok megoldására. Csakis ez adhat az összefogásnak, bármilyen íformában is történjék az, erkölcsi jogosultságot. Koncentrációt létesíteni csak azért, hogy egy táboron belül folytatódjanak ugyanazok a (súrlódások, féltékenykedések és tülekedések, (amelyek ma a pártok közötti viszonyt megrontják, ennek semmi értelme nem volna. I Az a párt, .amelyhez tartozni szerencsém Ivan, akár létesül koncentráció, akár nem, és akár résztveszünk abban, akár nem, a legtárfeyilagosabhan és a legnagyobb jóindulattal íogja elbírálni mindazt, amit a kormány a imegoldásra váró teendők tekintetében javasolni ßog. Mi készséggel elismerjük, ihogy a kormány sok tekintetben nyugalmat teremtett a nagy frázisok és kalandos tervezgetések által régebben folyton felkavart és nyugtalanított teaagyar politikai életben. Szeretnők, ha a nagv Ígéretek és a kis cselekedetek ezen korát felváltaná a kis ígéretek és a nagy cselekedetek kora, (Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szelsobáloldalon.) aminek ezidőszerint azonban, Sajnos, csak az első fele, a kis Ígéretek vannak megvalósítva. A miniszterelnök úr önmagát függetlenítette a hangzatos jelszavak zsarnokságától, de szükséges az országot isi függetleníteni tőle; 95 programmpontnál többet ér »sgy iól sikerült reform.^ 1 Az a városi polgárság, amely pártunk tagjait ide a képviselőházba küldte, nem akar egyebet, mint nyugalmat és lehetőséget a komoly munkára. Amit kíván, az kevesebb jelszó és több munkakedv, kevesebb frázi s és több tárgyilagosság a kérdések elintézésében, kevesebb csapongó fantázia és több józanság a poli! tika ivezetésében. Hiszem azt, hogy a igen t •miniszterelnök úrnak is az a szándéka, hogv ilyen irányba vezesse politikai életünket,, de olyan fennakadásokat, olvan habozásokat látok ennek az útnak követésében, hogy bizalommal 'a kormány iránt nem lehetek és ezért n. költségvetési javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés é* %a/os a hal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot HldvÖzlik.) » Elnök: Szólásra következik Szeder János képviselő úr! Szeder János: T. Képviselőház] Gratz Gusztáv t. képviselőtársam^ igen mélyreható és sok tekintetben megszívlelésre érdemes, komoly megállapításokkal teli beszédében hangsúlyozta két nagy párt váltógazdaságának a nemzeti érdekek szempontjából való hasznosságát, fontosságát és szükségességét. A nélkül, hogy Gratz Gusztáv igent, képviselőtársamnak a. két nagy párt váltógazdaságára vonatkozó megállapítását, annak helyességét vagy helytelenségét illetőleg a magyar viszonyok és a. magyar adottságok szempontjából vita tárgyává tenném, meg kell említenem azt, hogy a magyar váltógazdaságnélküliség, amely hosszú éveken keresztül megvolt, és amelyet ma Ernszt Sándor képviselőtársunk kifogás tárgyává tett, mégis csak jobb és helyesebb volt annál, ami egyes államokban megvan, mint Franciaországban, ahol, ha jól tudom, 65 esztendő alatt valami s'záz párt váltógazdaságát tapasztaltuk. (Bródy Ernő: Fogadja — ön részvétemet!) Miért fogadjam? (Bródy Ernő: JsTe tessék sajnálni Franciaországot,) 225. ülése 1937 június ú-én, pénteken. Mélyen t. Képviselőház! Gratz Gusztáv t. képviselőtársam a koncentráció gondolata mellett, Bethlen Istvánnak ilyen természetű kijelentései mellett foglalt állást. Azt, hogy menynyiben szükséges ez, ismét nem teszem vita tárgyává, (Rassay Károly: Miért 1) meg akarom azonban állapítani, hogy szerintem ennek megvalósítása előtt ma két igen nagy akadály van. Az egyik nagy akadály az a 'bizonyos titkos választójog, amelynek megvalósítására készülnek, de amelyet még nem ismerünk, a másik ok az, hogy ennek a titkos választójognak megvalósítása során nemcsak az úgynevezett szélsőségek, hanem más pártok is jelentős mértékben remélik a maguk birtokállományát növelni. (Rassay Károly: Erről van szop Azt hiszem, hogy ezek az okok komoly^ akadály ai volnának e pillanatban a koncentráció megvalósításának. Ha a titkos választói jogosa pártok közös megegyezés alapján, nem pártérdek, hanem az országos, a nemzeti érdek szempontjából megvalósítják, azt hiszem, akkor jöhet el az ideje annak a komoly tárgyalásnak, amely esetleges koncentráció megvalósítását lehetővé teszi. T. Ház! Nekem többen mondták parlamenten kívül álló tényezők, miért szólalunk fel mi kormánypárti képviselők is a_ megajánlási vita során, amikor már ellenzéki oldalról is olyan kiváló tekintélyek, mint amilyenek gróf Bethlen István,, azután Bíró Pál teljesen nyíltan állástfoglaltak a költségvetés mellett és — mondjuk — burkoltan maga Eckhardt Tibor is. Én erre azt válaszoltam nekik, hogy ha a tekintélyeknek minden további nélkül hinni lehetne, akkor talán tényleg igaz volna az, hogy felesleges felszólalásunk és a dolgoknak saját megítélésünk" szerint bírálat tárgyává tevése. (Rassay Károly: Tehát ezek olyan tekintélyek, akiknek nem lehet hinni.) Ezt nem mondom, így azonban kétségtelenül tapasztaljuk azt, amint Rassay t. képviselőtársam mondja, hogy bizony a tekintélyeknek nem lehet mindig hinni. (Fábián Béla: Azért nem fogadjuk mi el a költségvetést!) Hiszen láttuk az aranyvaluta szent és sérthetetlen mivoltát hirdető tekintélyeket hamis prófétáknak bizonyulni, hogv^ ne beszéljek sok egyéb tekintélyről és tekintélyi elvről, amely a közelmúlt két évtizedben eltűnt a történelem lomtárában. Ez ia két évtized és a jelenlevő Friedrich István t. képviselőtársam is arra tanított bennünket, mint homo novusokat a politikában, hogy ne higyjünk a tekintélynek. (Friedrich István: Vigyázni! Csak óvatosság!) Ha Friedrich István képviselőtársam megengedi, hogy ne tartsam tekintélynek, csak jogforrásnak, akkor ebben a vonatkozásban hiszek neki és nem hiszek a tekintélyeknek. (Friedrich 1stvás: Azt hiszi, hogy engem kikezd ezzel? Sző sincs róla, jó öreg jogforrás voltam! — Fábián Béla: Bugyogott is! — Rassay Károly: Melyik tekintély az, amelyiknek hinni méltóztatik 1 ? — Zsindely Ferenc előadó: Egyik sem!) Hogy mennyire nem lehet hinni a tekintélykij elejtéseknek arra nézve leszek, bátor két oéldát felhozni, amelyet itt láttunk. Az egyik idevágó kijelentést Rothenstein IVfóric néhai t. képviselőtársam tette, aki annakidején idedörögte felénk azt, — azt hiszem, talán Bethlen gróf engedte őt ide az emigrációból (Ellenmondósok balfelöl.) — ho<rv mutasson a túloldalon valamelyik képviselőtársa egyetlen példát, ahol a diktatúrát nem követte a forradalom. Ezzel a tekintélyme ( rállapítással szemben, azt hiszem, elsősorban Friedrich István t, képvi%
