Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

Az országgyűlés képviselőházának ben ugyanaz, tehát örömmel állapíthatjuk, meg, hogy azon az úton haladunk, amely a fennálló nyugtalanságot levezetni képes. Amikor szociális reformokról, statisztika] adatokról, számításokról, gazdasági problémákról, építkezésekről, közmunkákról, stb.-ről beszélünk, azt hiszem, felesleges bővebben indokolnom, hogy ma már feltétlenül előtérbe került a szakszerűség kérdése. Már többször voltam bátor a t. Házban ezzel a problémával foglalkozni. Teszem ezt ma is azon egyszeri) oknál fogva* mert én is ahhoz a magyar mérnöktársadalomhoz tartozom, amely a magyar közigazgatásban ma még nem foglalja el a szakszerűséget megillető helyet. Nem akarok most a falusi, megyei és kisvárosi mérnöksorsról beszélni, hanem veszem a tetejét, az elitjét, amelyre az egész világ néz: az ország fővárosából indulok ki, tehát senki sem mondhatja, hogy szélsőséges példákat keresek. Kezdem a legjobbal, a fővárossal, ahol idegenforgalom van, ahol a Duna királynőjéről, kultúráról, nagyszerű alkotásokról beszélünk, hogy itt mi a helyzet a közigazgatás műszaki státusát illetőleg, amelyről oly sokszor megállapítottam, hogy minden vonatkozásban irreális, de nemcsak irreális, hanem irracionális is. De nemcsak én tettem ezt, hiszen r éppen a kereszténypárt részéről Petrovácz Gyula képviselőtársam, azután Petainek József és Meizler Károly képviselőtársaim is megállapították, hogy ha mi szociális reformokról és haladásról beszélünk, akkor végre a műszaki igazgatás reformjának az ideje is elérkezett már. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarok itt ismétlésekbe bocsátkozni, csak egy példával akarom illusztrálni a helyzetet. Itt van a műszaki alpolgármesterség kérdése Budapesten, de nem lehet keresztülvinni. A törvényhatóság 1931-ben megszavazta, hogy a harmadik alpolgármester legyen műszaki, vagy legalább is főiskolai végzettséghez kötve és ne kizárólag jogihoz. Jött a szanálás, annullálták az egészet és most állítólag jön a fővárosi törvény revíziója, állítólag őszszel megint foglalkoznak ezzel a problémával. Mély tisztelettel felhívom a kormány figyelmét, hogy épnen a fővárosi viszonyok tanulmányozása folytán elérkezett az ideje annak, hogy ezzel a problémával foglalkozzunk. Itt elsősorban a magyar sajtónak kell köszönetet mondanom, amely a főváros műszaki státusa, de különöskép a magyar mérnöki rend érdekében oly sokszor szállt síkra egyhangúlag,, pártkülönbség nélkül. Talán tisztázzuk először azt a fogalmat, hogy mi az a státus, s akkor rá fogunk jönni, hogy milyen anomáïîa> és sérelmek vannak a közigazgatás műszaki státusában. Hát mi az, hogy státus? Kulináris nyelvre lefordítva: koszt, lakás, kvártély % étej, ruha, cipő, tandíj, szórakozás és az egészségügyi igények kielégítése. Ha ez a státus jól van megállapítva akkor ez ambíciót jelent, de ha rosszul van megállapítva, akkor elkeseredést szül. Mélyen t. Ház! Milyen szerep jut a mérnöknek a közigazgatásban? Az a szerep ma már csak olyan segéderőfajta, Mitfahrer, mint a háború alatt volt a motorizált ütegeknél, aki akkor, ha baj volt, szükséges volt, de ha nem volt ban és minden jól ment, a kutya sem törődött vele, azt sem tudtuk, hogy ott van. Csak olyan súgó ma a mérnök a közigazgatásban. Mindezt látjuk a technika korszakában, amikor repülőgépről, rádióról, villanyról — és, mit tudom én, miről — beszélnek. *5. ülése 1937 június U-én> pénteken. 257 Mélyen t. Ház! Hoigyan fest ez a helyzet a praxisban? Amikor nagy munkaalkalmakról tárgyalnak, amikor a Boráros-téri híd építéséről, a tabáni problémáról tárgyal a kormánynyal a főváros, kiküldenek egy jogász tanácsnokot. Ne méltóztassanak tehát csodálkozni azon, hogy a nép úgy magyarázgat magának, hogy miért készül ez a Margit-híd úgy, mint a Luca-széke és miért nem oldják meg végre a Tabán problémáját. Még ma sincsenek végleges tervek és mi fürdővárosról és légvárakról beszélünk. Ha netalán azután néha észbe kap a főváros és elküld egy ilyen műszaki konferenciára egy mérnököt, mivel a mérnöki státus magasabb rangokat nemi ismer, az a kis mérnök legfeljebb azt mondhatja, hogy majd jelenteni fogja^ otthon a jogász főnöknek, hogy a tanácskozás milyen eredménnyel járt. Ezzel nem fogjuk a haladást szolgálni, és ez is egy faktora annak a bizonyos elégedetlenségnek, amely ezt a mai társadami és politikai életet uralja, ezen is feltétlenül segíteni kell tehát. Hála a balatoni orvoshét professzorainak, akik megállapították, hogy az életkor átlaga 'tetemesen felemelkedett, mert különben egy, ma a fővároshoz kerülő és technikát végzett fiatalember a főmérnöki rangot sohasem érhetné el, csak emez új, kitolódott életkor kapcsán. így van! ötvenéves korban néhány szerencsés és kiválasztott éri el a főmérnöki címet. Tanácsnoki cím? Hiszen az az Ígéret földje a fővárosnál, arról nem is mernek beszélni az én igen t. kollégáim és kartársaim odabenn. Ki érhet el ott tanácsnoki címet? A fogalmazási szakon majdnem 6%-a az alkalmazottaknak és azonkívül van három polgármesteri rang

f/ Most méltóztassanak nézni a főváros hivatalos kimutatásából vett adatokat. Árvaszéki, ügyészi, tisztiorvosi, statisztikai, tűzoltói szakon az alkalmazottak 2—6'5 százaléki érjl el a tanácsnoki rangot, nem beszélve az alpolgármesteri, vagy a polgármesteri rangról. Ugyanakkor a műszaki státusban 0*9 százalék. Ezeket az adatokat a hivatalos közlönyből veszem. Kérdem, jó lehet ez az adminisztráció? Kérdem, jó lehet-e ez a státus? Békét, nyugalmat, megelégedést szolgál-e ez? Nem jött-e el az ideje annak, hogy ezzel a problémával végre igenis kezdjen el a kormány foglalkozni, ha a fővárost ebből a tunyaságából az ország érdekében felrázni annyi felszólalás eredményeképpen sem lehet. (Gr. Festetics Domonkos: Szabadkőművesek! — Propper Sándor: Zsitvay vezér a városházán! A kormánypárt vezére!) Most jön egy vicclapba való tény. Az új állások kreálásánál, amelyeket 4 év alatt be kellett volna tölteniök, a fogalmazási, az árvaszéki, a tisztiorvosi, a statisztikai, a közélelmezési, a tűzoltósági, az idegenforgalmi, a gyógyszerészi és a gyorsírói szakon már majdnem száz százalékig betöltötték az állásokat. Ugyanakkor, a mérnöki szakon csak 24 százalékát töltötték be. A belügyminiszter úr éppen a Rákóczi-úti házbeomlással kapcsolatban elrendelte 35 új mérnöki állás megszervezését. Mi történt? A 35 mérnöki állást még ma sem töltötték be, hogy miért, azt is meg fogom magyarázni. Azért, mert a (főváros húzódozik a felelősség viselésétől, mert ezek ellenőrző mérnökök lettek volna, mert ezeknek meg kellett volna állapítaniuk és kontrollálniok az épületeknek az építési menetét. Végre is a huszadik században élünk, nem kell nekem felélőtlen közigazgatás és rossz műszaki igazgatás, elsősorban a közigazgatásnak és a iműszaki igazgatásnak kell viselnie az adófizető polgárok előtt a felelősséget.