Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-224
242 Az országgyűlés képviselöházúnak 224 ban a közigazgatás, kormányzat és bíróság a •szélsőségeknek szemet hunyt, (Farkas István: Ügy van! Mint nálunk! — Kéthly Anna: Hazafias felbuzdulásban!) amikor ezeknek a mozgalmaknak megbüntetése helyett ezeket .a moz- \ galmakat portálták. A szélsőség tehát Németországban, vagy más diktatúrás országban 'sem azért nőtt, mert a polgári pártok a szociáldemokráciával szövetkeztek, hanem egészen ellenkezőleg, azért, mert a polgári pártok szövetkeztek a szociáldemokrácia ellen. (Farkas István: Es a haladás ellen!) -Csakhogy azt sem szabad elfelejteni, hogy azért ennek a politikai fejlődésnek az utolsó felvonása még hátra van. (Rajniss Ferenc: Hát ez természetes! A világ fejlődik állandóan! Ma sincs utolsó felvonás, reméljük! — Kéthly Anna: Ebben megegyezünk !) Már most, mélyen t. Ház, visszatérve a speciális magyar viszonyokra, mégegyszer, meg kell állapítani„ hogy a választójog titkosságának a visszacsinálása hiba és bűn volt, (Rajniss Ferenc: Bethlen atya csinálta ezt vissza!) mert kizárta azokat a rétegeket a közéletből, amelyek a szociális reformok realizálására hivatottak lettek volna. (Rajniss Ferenc: Igaz!) Azóta csak reformjelszavakat hallunk, de természetesen ezeknek valutájuk, igazi értékük, igazi fedezetük nincs. (Gr. Festetics Domonkos: Nem tetszik észrevenni! — Rajniss Ferenc: Koronaértékiben van!) A tömegek elégedetlenek és ebből a jogosult elégedetlenségből,, a tömegeknek ebből az ínségéből, ebből a nyomorából próbálkoznak Magyarországon a szélsőséges irányzatok táplálkozni és ezekben vélik a maguk politikai konjunktúráját megtalálni. De aki a szélsőségeket nem akarja, (Rajniss Ferenc: Rossz ember nem lehet!) aki fél attól, hogy a vörös vagy a barna tengerbe zuhanunk bele, (Rajniss Ferenc: Hát a vörös tenger veszedelmes is!) annak természetesen a demokráciát kell akarnia s aki ma a demokráciát sem akarja, az akarva,, nem akarva a fasizmust, a diktatúrás rendszereket, a diktatúrás kormányzatot segíti elő. T. Ház! Nálunk súlyosbítja a bajt az, hogy a kormány a demokratikus ellenerők védekezését is lehetetlenné teszi, hogy ezeknek a demokratikus erőknek a megmozdulását — ahol és amennyire lehet — megakadályozza, a közszabadságok szükséges minimuma felett sem rendelkeznék ezek a demokratikus erők,, a sajtó bilincsekbe van verve. (Gr. Festetics Domonkos: Nahát, ezt aztán igazán nem lehet mondani!) Minden ellenkező állítással szemben ez az igazság és ez a tény. Maga a kormányzat olyan ingadozó politikát folytat, amelynek céljairól tulajdonképpen semmi határozott és biztosat megállapítani nem lehet. (Propper Sándor: A kormány maga sem tudja, hogy merre felé tart!) A kormány biztosan attól fél, hogy annak a bizonyúS t vörös tengernek a veszedelme valósággá válik, de nem látja eléggé, hogy a barna tenger is fenyegeti. (Kéthly Anna: Száraz lábbal akar átmenni a barna tengeren! — Propper Sándor: A vörösön is, meg a barnán is!) Ez az ingadozó politika pedig'a mai viszonyok között a légkevésbbé szolgálja az ország érdekét. (Rajnis Ferenc közbeszól.) Valamit akarni kell. Angol titkos választói jogot, /úgy^ látszik, nem akar a kormány. Hogy más tényezők, más. mértékadó politikai tényezők akarnak-e, sajnos, azt ebben à pillanatban nem tudjuk és éppen ez a mai politikai helyzet egyik visszásülése 1937 június 3-án, csütörtökön. sága és nagy baja. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Bizonyos, hogy francia mintájú népfrontot sem akar a kormány, sem Bethlen, sem más tényező. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez is biztos) Talán még a .skandináv államokban, (Rajniss Ferenc: Idegen eszme!) található helyes, igazi szociális kormányzást sem akarják. De mégis nagyon érdekes volna tudni, hogy tulajdonképpen mit akarnak. (Rajniss Ferenc: Hát ez rejtély!) Ami az országot illeti, tudjuk, hogy az ország népének igenis van akarata. Másfajta politikát akar, (Rajniss Ferenc: Fajpolitikát!) mint amilyen eddig volt, másfajta konszolidációt akar, mint amilyet átéltünk a háború óta, más politikát akar, mint amelynek eredményét 1931-ben láttuk., Egyszóval nem nyomort, nem Ínséget, nem megállást, hanem igazi haladást és szociális igazságot akar az ország dolgozó népe, akarnak a tömegek, a népmilliók. Ezt is csak a politikai öszszefogás biztosítja, de csak a demokratikus erők összefogása, (Br. Berg Miksa: No Dózsi, kimaradtál! — Derültség. — Zaj) és ezt kell elősegíteni ós .előmozdítani. Ezeket az, igazságokat a mai belpolitikai helyzetben meg kell érteni. Mi szociáldemokraták mindenesetre felelősségünk tudatában nem fogunk megszűnni ezeket hangoztatni és a magyar belpolitikai élet meggyógyulása érdekében követelni. (Rajniss Ferenc: Szabadság kell, de a másik oldalon! — Propper Sándor: A másik oldalon egyelőre szabadosság van, nemcsak szabadság! — Rajniss Ferenc: De sokat tanult Bethlen Istvántól! Tíz évig használta a szabadság és szabadosság frázisát! — Propper Sándor: Ne •mondja! Hátha Bethlen tanulta én tőlem? — Élénk derültség.) \ Elnök: Propper képviselő úr ne legyen olyan kíváncsi! (Derültség.) Buchinger Manó: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után egy-két külpolitikai természetű megjegyzést is tehessek. Itt mindenekelőtt felhasználom az alkalmat, hogy egy-két mondattal reflektáljak arra, amit ma délelőtt Eckhardt Tibor nagyon érdekes beszédében hallottunk. Eckhardt Tibor többek között kifejtette, hogy nem érhetjük el nemzeti céljainkat katonai szövetségek útján. Legyen szabad megállapítanom, hogy a magyar szociáldemokrata munkásságnak ez a felismerés régi álláspontja, régen vallott felfogása. (Farkas István: Tjgy van! Háborúelőtti!) Legyen szabad azonban ezt a felismerést azzal is kiegészítenem, hogy nem szabad olyan látszatokat sem demonstrálni, amelyek úgy tüntethetnék fel a hivatalos magyar külpolitikát, hogy az arra törekszik, amit Eckhardt Tibor délelőtti beszédében elítélendőnek tartott. Beszélt azután Eckhardt Tibor egyik újságnak egy vezércikkéről. Én ebben az újságban a Népszavát véltem felismerni és ez nem is volt nehéz, mert a cikket megnevezte. Arról volt ebben a cikkben szó, hogy vájjon a magyar külpolitika válaszút elé érkezett-e vagy nem? A Népszavának ez a vezércikke is tulajdonképpen arra vonatkozott, hogy a hivatalos magyar külpolitika eddig igenis bőven produkálta azokat a látszatokat, amelyeket Eckhardt elítélendőknek tartott és helytelenített. A Népszavának ez a cikke tehát elsősorban ezt a felfogást óhajtotta kidomborítani. Ami Eckhardt Tibor t. képviselőtársunknak az ország geopolitikai érdekeire vonatkozó megjegyzését illeti, erre csak egy-két szóval akarok reflektálni a következőkben.
