Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

Át országgyűlés kepviselőházúnak 22h mint a felhatalmazási vita során. (Strausz István: Nemi) Sőt, ha logikus megoldást keresünk a parlament munkájában, helyesebb volna előbb a tárcák költségvetését tárgyalni és a tárcák költségvetése alkalmával elhangzott anyag tétetnék azután általános vita tárgyává; a részletes vita tapasztalatai alkotnák a vitának bázisát és együttesen lehetne szavazni a kormánynak adandó bizalom kérdésében is. Megnyugtatom az előttem szólott mélyen t. képviselő urat, hogy egyébként az ő okfejtésével nagyrészt egyetértek. Ki is merne vele vitába szállni ebben a Házban a zárszámadás kérdésében; (Ügy van! jobbfelől.) ki az, aki ebbe annyi szakértelmet, annyi munkát és any nyi szeretetet fektetett volna be egész életén át. Az ő okfejtésének ezzel a részével tehát tovább foglalkozni nem kívánok. T. Képviselőház! A költségvetési vita leeűrűsödött bizonyos problémák körül és én ezeknek a problémáknak perspektívájából kívánnék kissé ennek a vitának anyagával foglalkozni, abból a konzervatív szempontból, amelyet magaménak tekintek. A konzervatív szó a parlamentarizmus szótárában egy jobboldaliságot jelent, amellyel szemben áll a radikalizmus. Ujabban a szótárakban a konzervatív szót nem tekintik mindig jobboldalinak, hanem vele szembehelyezik a jobboldali radikalizmust is, már pedig a jobboldali radikalizmus, csak úgy, mint a baloldali, ellenkezője a konzervatív szempontnak. En mind a két radikalizmus ellen vagyok felfogásomban, egyszerűen abból az okból, mert a konzervatív szó azt jelenti, hogy haladni akarunk, a nélkül, hogy a meglevő értékeket feláldoznék. Ebből a szempontból, tehát az óvatos haladás szempontjából nézem azokat az egyes kérdéseket, amelyekkel most foglalkozni óhajtok. Az első kérdés a költségvetésnek és a nemzetgazdaságinak viszonya egymáshoz. ^ A költségvetés realitását valamennyi szónok elismerte ebben a Háziban és mondanom sem kell, hogy gondosabb sáfárját a magyar közpénzeknek, mint amilyet a^ jelenlegi pénzügyminiszter úr személyében látunk, elképzelni sem tudnék. A takarékosság szelleme, amely jellemzi a magyar pénzügyek vezetését, évek óta megnyilvánul az ő működésében és eredményeiben is, amennyiben olyan egyensúlyt sikerült elérnie a magyar pénzügyek terén, amilyenre sok éven keresztül nem volt példa. A költségvetés egyensúlya azonban, t. Képviselőház, nemcsak a számoszlopoknak egyensúlyát m arányosságát jelenti. (Strausz István: Bizony nem!) Ez az egyensúly csak akkor van meg, ha a nemzet gazdasága, amely ennek a költségvetésnek alapépítménye, a költségvetés terheit könnyen és nehézségek nélkül tudja viselni. Ha pedig a kérdést ebből a szempontíból nézzük, akkor azt mérem állítani, hogy ez a feltétel Magyarországon, sajnos, a viszonyok folytán nem áll fenn, mert a nemzeti jövedelemmel szemlben, amely óvatos számítások szerint nem tett ki többet az elmúlt évben, mint körülbelül négymilliárdot, szemben áll a közterinek és szociális terhek körülbelül 1200—1300 milliós összege. Ez majdnem egyharmada a nemzeti jövedelemnek, a teher aránya tehát olyan, amilyet könnyen egy nemzetgazdaság nem tud elviselni. Felvethető és felvetendő tehát <az a kérdés, hogy miit csináljunk. Itt két lehetőség áll előttünk. Az egyik az, hogy állami szolgálatunk minőségi színvonalát kell valahogyan restringáln/unk,- bizonyos állami szolgálatokat törülKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. ülése 1937 június S-án, csütörtökön. 23a nünk, egyszerűsítenünk kell. Ez fájó út, amely teljesen szemlben áll mindazokkal a kavánalmakkal, amelyeket a költségvetési vita során itt hallottunk, mert itt mindenki olyan — egyébként helyes — feladatokra hívta fel a kormány figyelmét, amelyek megvalósítása a költségvetés megterhelését jelenti. Valóban nem túlzott a pénzügyoninistzer úr, amikor azt mondta, hogy e kívánságok jó részének teljesítése körülbelül 400 millióval emelné tovább a költségvetési terheket. Ezt az utat, a csökkentés útját a nemzet nem szívesen vállalná. Marad tehát a másik lehetőség és pedig melyik? A nemzeti jövedelem emelését célzó politikát folytatni minden energiával és a legnagyobb céltudatossággal, a nemzeti jövedelmet arányiba hozni a kiadásokkal, ha ez lehetséges, és ilyen módon érni el egy olyan egyensúlyt, amely nemcsak formális, nemcsak t a számoszlopokban, hanem a nemzetgazdaság mérlegében, annak nyereség- és- veszteségszámlájában is mutatkozik. Mik ennek a feltételei 1 A feltételek között látom elsősorban az adóztatás terén azt, hogy mindazokat az adókat, amelyek a termelést drágítják, a lehetőségihez képest meg 'kell szüntenti. Itt hivatkozás történt arra, hogy mely adók drágítják a termelést. Drágítják természetesen az egyébként is antiszociális adók, a fogyasztási és közvetett adóknak egy része, és különösen egy adócsoport, amelyet elsősorban kell ide helyeznem: a krízisadók csoportja. Tagadhatatlan» hogy ha egy ország végszükségben válla ja azt, hogy bizonyos adókkal engedi magát megterhelni, amikor már azoknak az adóknak bevezetése előtt is úgyszólván a túladóztatás helyzetében volt, ezeknek az adóknak megszüntetését

: kell elsősorban az állam pénzügyi igazgatásának feladatául tekinteni. Itt köszönettel kell regisztrálnom azt, amit a pénzügyminiszter úr tegnapi beszédében hallottunk, amikor ő két válságadóra vonatkozólag közölte, hogy azok fokozatos megszűntetésével foglalkozik. Az egyikre nézve a tényt is bejelentette már. Ez az alkalmazottak különadójának, ennek a valóban antiszociális és a kisebb embereket rendkívüli mértékben terhelő adónak nagyon helyes, degresszív visszafejlesztése, — helyes azért, mert ha az egészet nem tudja megszüntetni, helyes, hogy degreszszíve fejleszti vissza — a másik csökkentés pedig az ugyancsak, igazságtalanul a nemzeti vagyonnak egy részét, a házadót különlegesen terhelő különadó felének elengedése a jövő év januárjától kezdve. A nemzeti jövedelem fejlesztésének másik feltétele a belső tőkeképződés minden eszközzel való előmozdítása és mindennek elkerülése, ami ennek a belső tőkeképződésnek útjában áll. A tőkének különös természetrajza van: nem virágzik másutt, csak olyan országban, amelyben bizalmat érez, tehát kerülni kell minden olyan intézkedést, amely ezt a bizalmat csökkentené, de nemcsak minden intézkedést kell kerülnünk, hanem méltóztassanak most egyszer objektív hidegséggel megítélni, mennyire helyes, ha^ azt mondjuk, hogy minden tőke elleni agitációt is^ kerülnünk kell. Bizonyos, hogy a tőkegazdálkodásnak ebben az országban, amint másutt is, vannak kinövései és szükséges, hogy ezek ellen a kinövések ellen, a kormány a maga egész erejével lépjen fel, de a tőkének mint valami rossznak beállítása balgaság, mert éppen ennek a szegény országnak jövője szempontjából, ezen 32