Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

k% országgyűlés kepviselÖházúnak 22h. Ilyen körülmények között más feladatunk nem Iahet, mint az, hogy .az adottságok helyes felhasználásával törekedjünk a kérdések megoldására, hogy a regionalizmus a jövőnek az útja és még ,azt is <el tudom képzelni, hogy talán még a pénzrendszerek is ilyen alapom létesüljenek. Éppen ezért jhelyes, hogy a regionális gondolat kiépítése a kormány állandó gondoskodását képezi. A római egyezmények azonban, — nagyon örülök, hogy a miniszterelnök úr rámutatott arra, amit mindjárt ennek az egyezménynek megszületésénél egy vezércikkben megírtam — akkor fognak megfelelni ennek a hivatásnak, ha rugalmasak, alkalmazkodóképesek lesznek, a gazdasági energiák kiterjesztésére alkalmasak. Erre kell törekednünk és óvatosan vigyáznunk kell arra, hogy egyetlenegy gazdasági ág se -szenvedjen e miatt, amire van még példa egyikmásik vonatkozásban. Ha a jövő útját akarjuk kiépíteni, akkor ez az alakulás ebben az átváltozott szellemben példát fog adni a világnak arra, aniképpen lehet nemzetek között összefoglalni és egységbe tömöríteni a gazdasági érdekeket. T. Ház! Szerettem volna behatóbban foglalkozni a hitelproblémákkal, de sajnos, ezt nem tehetem. Egy-két dolgot azonban még megemlítek. Aki figyeli a világ alakulását, látja, hogy végeredményben az a tőkemozgalom, amely a multat jellemezte hosszú ideig, abban a mértékben nem fog (megszületni. Számolni kell azzal is, hogy a másik oldalon sokszor és többet fog beleszólni ezekbe a kérdésekbe a politika is. Ebből a szempontból ezt az egyik legfontosabb kérdésnek tartom a külföldi adósságok rendezését, örömmel hallom, iiogy nagyon behatóan foglalkozik vele a kormány. Én már kezdettől fogva — határozott terv alakjában ~ nem egyszer teljesen azonos állásponton voltam Eckhardt Tibor t. képviselőtárs aminal és sürgettem a kérdés megoldását^ Nekünk oda kell törekednünk és fel kell használnunk minden alkalmat, hogy a külföldi tartozások kérdését rendezzük. Ami pedig a belső hitelpolitikát illeti, (Halljuk! Halljuk!) az egész világ azt mutatja, hogy idő kell ahhoz, míg a valuták stabilitása meg fog születni. A fejlődés épp ezért az autonóm hitelpolitika útját építi ki. Éppen ebből származik az is, hogy minden állam és nemzet elsősorban a belső erők felhasználásával akarja belső fejlődését és biztonságát biztosítani. Ha ennek az autonóm hitelpolitikának az útján járunk, iákkor a legnagyobb feladatunk az, hogy minden szervnek és intézménynek a beállításával, a centrális bank alátámasztásával szervezzük és valósítsuk meg ezt a hitelpolitikát. Anglia boldog ország, ott^ hagyomány, hogy a gazdasági élet olcsó pénzzel es olcsó kamatlábbal dogozik. (Rupert Rezső^De liberális és demokrata!) Tisztában kell lennünk azzal, hogy mi is csak ezen az alapon fogunk tudni eredményt elérni. Ebből a szempontból egyetlen gondolatot akarok aláhúzni. Talán lesz szükség bizonyos reformokra, amelyek az egész hitelélet szervezetére és szerkezetére vonatkoznak. Ezek kevésbbé jelentősek, mert a mi hiteléletünk 30I csinálja a dolgát, megállja a maga helyet. Harwra igrenis a nemzeti gondolat jegyébe aJlit»suik be egész hitelpolitikánkat, ami megteremti az összhangot a gazdasági ágak. és üzemformák hitelszükségletei között; röviden ezt ugy is kifejezhetném, hogy egy elsőbbségi sorrenKÉPVISBLOHÂZÏ NAPLÓ xiv. ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. 2 if det kell megállapítani. Az ipar jobbára megoldja a maga kérdéseit és ezért minden erőfeszítésünket elsősorban az agrártársadalom hiteléletének a megerősítésére kell fordítanunk. (Helyeslés balfelőlj Végül még egy kérdést említek, mert ez is politikum. En az általános műveltséget és ezzel együtt a gazdasági műveltséget, amelyre hihetetlen súlyt kell helyeznünk, nem tudom elképzelni megfelelő felsőbb oktatás nélkül. Itt szemben állunk az egyetemi oktatás és az egész közigazgatási élet reformjával. Mi hirdetjük a kultúrfölényt, de ez nem elég, hanem adjuk meg a módozatokat is arra, hogy a kultúrfölényt megtartani é« emelni tudjuk. Meg kell adni a módot és lehetőséget az egyetemi intézeteknek és intézményeknek arra, hogy kiépíthessük a legmagasabb fokú tudományos (munkásságukat. Nem lehetséges az, hogy harminc év előtti gépeken tanítsuk az ifjúságot, mert csak egy-kettőnél tudom elképzelni azt a nagy fantáziát, hogy hozzá tudja képzelni azt, amit a professzor szavakban ad elő. Meg kell adni a megfelelő segédeszközöket és személyzetet, mert lehetetlenség, hogy odafejlődjék a mi egyetemi oktatásunk, hogy a tanár mindig egy ponton legyen a maga felkészültségével, amikor pedig az élet hihetetlen gyorsan fejlődik, amikor a holnap megcáfolja a mát és a ma a tegnapot. Ha a kultúrszínvonalat fenn akarjuk tartani és el akarjuk vinni az iskola alsóbb fokozatáig, csak ezen az úton indulhatunk el. Ezért fontos az egyetemi oktatás reformja. Nem akarok most ennél a kérdésnél időzni, egypár szempontot azonban kötelességemnek tartok elmondani. Elmultak azok az idők, amikor a,közigazgatás egysze*ü jogszolgáltatás volt. (Ügy van! Ügy van!) A közigazgatás ma tulajdonképpen a népnek a tanácsadója. Bár a legnagyobb elismeréssel tudok szólni a közigazgatásról, mégis azt mondom, hogy nekünk olyan közigazgatást kell kiképeznünk, amely ismeri az élet útjait, ismeri a tömegek törekvéseit, azokat megfelelően megvalósítja és egyensúlyban tartja. Jogi ismeretek néllml ugyan nem lehet az életet élni, de legyünk tisztában azzal is, hogy kötelességünk gazdasági, szociális és kulturális tudással is alátámasztani a/ életet. Elmultak már azok az idők, amikor olimpuszi magasságból lehetett igazgatni. Ma olyan közigazgatás a cél, amely a jelzett kérdések iránt érzékkel bír, azokat a néppel együtt működve tudja megoldásra vinni. Közigazgatás kell tehát néppel a népért és ha ezt az elvet valóra tudjuk váltani, akkor biztos vagyok benne, hogy végeredményben megtaláljuk a helyes útvonalat. t (Rupert Rezső: Megszavazunk minden törvényjavaslatot, amely ezt célozza. Kossuth is ezt mondotta. •— 'Friedrich István: Ezt mondjuk mi is nagyon régóta. — Rassay Károly: De le kell vonni a konzekvenciát az egész vonalon.) Nagy dolgokat alkottunk ugyan a jogi tudás terén, de a közigazgatás élete egy sui generis terület. E kérdések megoldásába kapcsolódik bele az is, hogy nekünk az egész vonalon nemcsak fent az egyetemen, de lent az alsófokú iskolákban is meg kell tanítanunk a közönséget arra, hogy anyagi értekeket csak akkor lehet kiformálni, cselekvőképessé tenni, h-a helyt adunk az úgynevezett anonym-erők tételének. Ki kell képezni ! egy különös nemzeti szellemet, egy olyan élet1 színvonalat, amely végeredményben erkölcsi, 3Q •