Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

212 Az országgyűlés képviselöházwiak 2í boldogulás útját. (Igazi Ügy van!) Hiba volna tudomásul nem venni, hogy régen volt a történelem annyira ütköző irányok harca, mint mostanában. Ilyenkor a .tisztánlátás ia fő. T. Ház! A történelem örökös folyamat. Vannak korszakok, amelyek a tűrhetetlenné vált kötelékek lebontásával, a lekötött és. rejtett erők felszabadításával keresik az érvényesülést. Ilyenkor hatalmas eszmék a mozgató erők. Vannak viszont időszakok, amikor a túldifferenciálódást, itt-ott már az atomizálást a szintézis váltja fel. Ilyen időket élünk ma. Âz életet nem elvont gondolatok irányítják s a politikától tényleg aktivitást kíván az élet. Az igazi út a nemzeti, erők helyes megszervezésében s az élet követeléseinek felismerésében van. A mai időkre nagyon ráillik Herdernek QSJ szép mondása, mellyel a XIX. század elejét jellemezte. Azt mondotta tudniillik, hogy a kor még a gyermekkocsi időszakát éli. Mi is tulajdonképpen teljesen benne vagyunk a kísérletezések időszakában, amikor a kis nemzeteknek egy kötelességük van: elkerülni a gyermekkocsi veszélyeit és betegségeit. A XX. század végeredményben a XIX. században kibontakozott irányok szintézise. Ezek vívják most közelharcukat. Az individualizmus tanaiból ki meri már kétségbevonni az egyén értékét és az egyéni kezdeményezés erejét? Még az orosz bolsevizmus is feladta a harcot ezzel a hatalmas tényezővel szemben. Kérdem, hogy nálunk, ahol az egyéni kezdeményezés mindig gyenge volt és gyenge ma is, van-e nagyobb feladat, mint az iskola padjaitól kezdve, végig az egész életen át az egyéni kezdeményező erőt fokozni? Nem megtörni, hanem megtámasztani,, nem elsorvasztani, hanem fokozni: ez a mi hivatásunk. Egy szóval úgy jellemezhetném' a mai idők kö vöt élményét, hogy meg kell tanulnunk merészelni az életet. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Propper Sándor: Ez Meesér Andrásnak is szól?) T. Ház! A szocializmusból a kollektív és a szociális gondolat tör elő. Ez azonban az univerzálizmus hajtása és nem a szocializmus monopóliuma. Ennek a századnak nem lehet nagyobb hivatása, minthogy a józan szocializmust összeegyeztesse a morális és etikai erőkön alapuló kapitalizmussal és mindkettőt okos ós helyes cselekvésre bírja. (Helyeslés jobbfelől.) Van egy új gondolat, amely mindjobban nyer erőben, mégpedig a társadalom organikus megszervezése. Ennek a gondolatnak a gyökerei messze évszázadokra visszanyúlnak és újra jelentkeznek a XIX. század közepén. Ezzel a gondolattal ma mint a korporációs elvvel találkozunk. Erről csak azt mondom, hogy a megszervezés tényleg elmehet addig, amíg a társadalomban u társadalmi rétegek között lévő ellentéteket kiküszöböli és a szakadékokat betömi. Határozottan állíthatom, hogy csak akkor lesz ereje, ha letompít j éles érdekellentéteket, — amelyeket nem lehet az életből kizárni- mert másra, az élet is örök érdekellentét — Marxtól eltérőleg, aki a munkást negatívumként szembeállította a polgársággal, hanem hogy a munkásságot a polgársággal egyenlő értékű pozitív tényezőként formáljuk ki. Mert így fogjuk tulajdonképpen előbbrevinni. T. Ház! Azt hiszem, ez az a szintézis, amely felé a kormányzat törekszik. Higyjék el, az élet tarkasága nem hiba. Azonkívül a tekintély és szabadság sem ellentétes elvek. A tekintély elve akkor lesz időállóvá, ha teret ad a józan sza4. ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. badságnak. Az okosan felfogott szabadság pedig nyer a szilárd tekintély elvével". A miniszterelnök úr minden gondolatában a szintézis jut kifejezésre. Eat akarja kiélezni és arra törekszik, hogy amit a világ nagy. áldozatokkal, sok erőfeszítéssel akar elérni, azt mi is elérjük: organikus elgondolással. Ami feltétlenül erőt, ad a miniszterelnök úr programmjanak, az az, hogy e mellett mindig a történelem útján akar maradni. Nem ok nélkül hangsúlyozom ezt, mert vannak nálunk olyanok, akik a történelemtől elszakadni akarnak éö akik egyszerűen idegen tanok merev átültetésében keresik az élet útját. Ezzel szemben felállíthatom a tételt, hogy nemzet idegen köntösben még sohasem lett naggyá. A történelemhez való ragaszkodás! a vitalitás útja. Még a bolsevizmus is, amikor az orosz lélekre építette, fel a maga rendszerét a történelem útvonalán haladt. A fascizmus nem akar más lenni, mint többezeréves történelemnek a sűrítése, a német nemzeti szocializmusban benne van a németség dinamikus ereje. Ezért kérdem, hogy mi nem akkor járunk el helyesen,, ha szigorúan a történelem útvonalát keressük. Annál inkább, mert a történelemtől való elszakadás a tehetetlenségnek és a kétségbeesésnek a formája. Ezekből az apostolokból nem kérünk. Az előbb a korporációs elvről beszéltem. Miért akarjuk mi mindig azt a korporációt megvalósítani, amely végeredményben a hibáknak csokrát jelenti, a (szembenállást, az egymás lebecsülését, az egyemás leértékelését? Ne a temetőszagot hozzuk a történelemből, ne azt, ami mindig a nemzet romlását okozza, hanem az élet erejét és ezen keresztül teremtsük meg egyszer a nemzeti erők és erények összefogását. Természetesen a múlt nem perpetuum mobile, amelyből örökre lehet élni. Az okos politika törekszik, az idejüket múlt életformák kiküszöbölésére; de sohasem rombolva, hanem mindig továbbépítve. A múlt az a hajtó erő legyen, amely rugalmassá, alkalmazkodóképessé és cselekvőképessé tud bennünket tenni a jelenen át, hogy kiképezzük a jövőt. T. Ház! Megvallom, sohasem voltam a jelszavaknak valami nagy kedvelője. Mi e tekintetben talán túltermelésben is vagyunk. Hiszen sokszor születnek jelszavak, hogy azután tiszavirág módjára ki is múljanak. Ha azonban azt a fejlődést nézem, amely

r felé halad a világ és amelynek következményeit le akarom vonni az egyes konkrét kérdésekkel kapcsolatban, amelyekre később majd rátérek, akkor merem állítani, hogy nem a mai gazdasági rend feladásában van a jövőnek kulcsa, hanem a mai gazdasági rend átfinomulásában, — talán így fejezhetném ki — nemzeti gondolattól áthatott kapitalizmus kialakulásában. Jelenti pedig ez azt, hogy a kapitalizmusnak azt a nagy hibáját, hogy a múltban mindig .mindent áruvá tett, átformálja, értékeket termel, és nz első isor'ba helyezi a morális és etikád értékeket. A múlt erősen hangsúlyozta az egyén jogait, a mai id&k a kötelességekre teszik a fősúlyt, (ErŐdi-Harrach Tihamér: Helyes!) Merem azt hinni, hogy éppen ezért akkor jár el helyesen a kormány, ha az egyik oldalon az egyént megerősíti a maga cselekvésében, a másik oldalon pedig az egyén át van hatva . attól, hogy nemzeti funkciót teljesít. Vagyis ez nem jelent mást, mint kellő harmóniát az -állam és egyén közt. — úgy is fejezhetném ki magamat — az 'egyén és az állam kötelezett-