Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

190 Az országgyűlés képviselőházának a kereskedők rettenetes aggodalommal nézik ezt a helyzetet és azt latjuk, hogy már kezdenek! megoszlani, — el kell ismerni, — van olyan kereskedő, aki kétségbe van esve, hogy nines benn egy ilyen szervezetben, hiszen moist már teljesen elvesztették a készpénzvevőket, mert ha ez továbbra is így fog menni, a készpénzveyő teljesen kimegy a divatból és ha van még ilyen, az nagyon drágán vásárol. Ha tjlól emlékszem, Fabinyi pénzügyminiszter úr éppen a tisztvisellőkölesönök előmozdítása érdekében szükségét látta annak, hogy a Pénzintézeti Központon keresztül nagyobb gondot fordítson a (kölcsönök nyújtására. Nekem ez, csak az első ötletem, de én azt hiszem, hogy talán úgy, lehetne ezt áthidalni, ha közvetlen kölcsönöket adnának, mert hiKzen bizonyos fluktuáló tőkének tényleg kellene lenni, hogy a gazdasági élet vérkeringését bizonyos fokig tényleg biztosítani tudjuk és én nagyon jól tudom, hogy ezeknek azi irodáknak azonnali lezárása nem volna szerencsés, mert hiszen ezek, ma már annyira be vannak ágyazva és szervezve, hogy egészen valószínű, hogy bizonyos kellemetlenséget idézne elő a lezárásuk a kereskedelemben. Korlátozni azonban lehetne a működésüket, •mert . az nemcsak szükséges, hanem elengedhetetlen is. A korlátozás alatt azonban nem azt értem, hogy most már limitáljuk a létszámot, hogy ezek megint egy hitbizományhoz jussanak és öten vagy hatan maradjanak cslak meg, és ne engedjék tovább bővülni a dolgot, hanem tessék likvidáltatni, tessék felszámoltatni a vállalatokat, tessék lehetővé^ tenni, hogy a kihelyezett összegeiket inkasszálljak és azután menjenek Isten hírével tovább és ne folytassák ezt a káros tevékenységüket. Tel kell hívnom a miniszter ür figyelmét erre a megoldásra, annál is inkább, mert erre van már precedens. Volt már precedens Németországban is az átrjia-paragrafus útján éppen ezeknek az irodáknak tekintetében, mert az Abc. valóságos nemzetközi iroda, az Abcnek irodája van Bécsben. Zágrábban, Svájcban s Berlinben is volt. de Berlinből az árjaparagrafus miatt ki kellett menniök, úgyhogy ott egészen egyszerűen likvidálták őket és a kérdés el volt intézve. Én arra ikiérem a miniszter^ urat, méltóztassék oda hatni, esetleg talán éppen a pénzügyminiszter

1 úrral egyetemben, hogy éppen a tisztviselőtársadalom részére legyen egy megfelelő hitel, esetleg egy olyan courrant-hitel formájában, hogy a tisztviselők az árút ne legyenek kénytelenek hitelbe vásárolni, mert ha pénzt kapnak kézhez, sokkal olcsóbban tudnak áruhoz jutni. Tisztelettel kérem beszédidőmnek öt perccel való meghosszabbítását.! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a kért (meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabítást megadja. Méltóztassék folytatni. Andaházi-Kasnya Béla: T. Ház! Még eöafe •egyetlenegy kérdésre vagyok bátor felhívni az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét, még pedig arra, hogy éppen ezek az irodák^ voltaik azok, amelyek a szabott ár kialakulását lehetetlenné tették. Emiatt nem volt lehetséges az úgynevezett prix fix megoldása, ami pedig éppen a szolid kereskedelem hivatása lett volna, hogy a vevő nyugodtan és bizalmasan elmehessen akármelyik [kereskedőhöz, mert tudtfa, hogy ott alkunak nincs helye. Most e tekintetben éppen egy fordított helyzetet teremtettek ezek az irodáik, mert mindenki meg2 23. ülése 1937 június 2-án, szerdán. próbál alkudni, [kivált ha készpénzvevő, mert akármennyit engednek, még mindig (becsapottnak érzi magát, mert azt hiszi, hogy ha továbbalkudott volna, valószínűleg előnyösebfo üzletet köthetett volna. Ha a miniszter úr látná azokat a paüaszos leveleket, amelyeket ebben az ügyben kaptam és íha látná a járásbíróságokon elfekvő pereiknek nem százait, hanem ezreit^ akikor méltóztatnék látni, hogy milyen rendkívül káros hatást gyakorolnak ezek a vállalatok. Ha a vevő meg van szorulva és az első pillanatban nem kell száz százalékban kifizetnie az áru értékét, hanem később, mondiuk, 13%-ot fizet, de momentán meg tudja kapni 5, vagy 10 pengő lefizetésével az árut, akkor talán előnyösnek látjia ezt abban a pillanatban, amikor az árut ímegkapja, de nem is akarok jarról beszélni, hogy később milyen keserves és szörnyű helyzetbe kerül. Tisztelettel kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék a tőle megszokott férfiassággal, igazságszeretettel és szigorral lecsapni ezekre az irodákra és méltóztassék ezeket az irodáikat egyszerűen beszüntetni olyan módon, hogy ennek a hitelkérdésuek megoldására valamilyen formát méltóztassék keresni és természetesen, amíg ennek a kérdésnek felszámolása tart, valamilyen módon a kereskedelmet a károsodástól 'méltóztassék megóvni. Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! AndaháziKasnya Béla képviselő úr interpellációjában az árunitelirodák működését tette szóvá. Ezt a témát a képviselő úr különben már a költségvetés tárgyalása alkalmával is a Ház plénuma elé hozta. A költségvetési vita során voltam bátor a képviselő úr szíves figyelmébe ajánlani, hogy az ilyen áruhitellrodák működését semmiféle tiltó rendszabály nem gátolja (Andaházi-Kasnya Béla: Sajnos!) és legalább is a mai viszonyok közt szabadon szervezkedhetnek. (Andaházi-Kasnya B^ía: Egy brmrllé — engedélyihez van kötve! Rzea elindulnak S csinálnak mindent!) De közöltem a képviselő úrral azt is, hogy a magam részéről ezeknek működését feltétlenül szigorú ellenőrzés alá veendőnek tartom. Hozzám az elmúlt időben két konkrét panasz érkezett az áruhitelirodák működését illetően és e panaszokban felsorolt esetek legnagyobb része azt^ mutatta, hogy ezeknek az irodáknak működése tulajdonképpen a kereskedelem szempontjából r rendkívül káros hatást gyakorol. Éppen ezért ezeket a panaszokat kiadtam a kereskedelem érdekképviseleteinek, a kamaráknak véleményezés végett. Még nem érkezett be a válasz minden kamarától, de érdekes az a megállapításom, hogy az eddig beérkezett válaszokból azt állapíthattam meg, hogy a kamarák nem helyezkednek arra az álláspontra, hogy ezeknek az irodáknak működése a kereskedelem szempontjából káros lenne. Mindaddig, amíg az összes kamarák válasza be nem érkezik, természetesen ebben a kérdésben véglegesen állást foglalni nem tudok. A fogyasztóközönség szempontjából ezeknek az irodáknak működése, véleményem szerint, a legtöbb esetben káros, illetve az az előny, amely az áruhitel biztosításával jár (Tauf

fer Gábor: Arra is szükség van.)^ — erre is szükség van — sok esetben nem áll arányban azzal a hátránnyal, hogy mivel ezek az emberek nem tudnak kisebb pénzkölcsönhöz jutni, kénytelenek ilyen áruhitel formájában tulajdonképpen burkolt uzso-