Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselőházának Ét ugyanis az abszolút alacsony mezőgazdasági árak mellet képtelenek voltak megfelelő számú utast kapni, mert a falusi embernek nem volt annyi pénze, hogy meg tudta volna váltani. az autóbuszjegyet és be tudott volna menni Pécsre vagy a környező községekbe. Nem volt közönség és most, amikor végre a mezőgazdasági árak emelkednek és lenne kö­zönség, egyszerűen elveszik tőlük a vonalakat. A kölcsöntőke is, amellyel dolgoznak» igen drága volt annakidején. Azonkívül gyorsan tönkrementek a kocsik, mert hiába igazgatja Baranya megyét — mint mondani szokták — Magyarország legkiválóbb alispánja, mégis az utak rettenetes állapotban vannak. A Máv. és a magánvasutak is mindent el­követtek, hogy árpolitikájukkal és menetrend­politikájukkal lehetőleg ne hagyják élni eze­ket a szegény kisembereket. A közterhekről nem is akarok beszélni. Ilyen körülmények között most, amikor jobb viszonyok elé néznének, az volna a tisz­teletteljes kérésük — és azt hiszem, hogy nemcsak baranyai viszonylatban, hanem az egész országban hasonlóképpen áll a dolog — hogy legalább olyan megoldást találjanak, hogy ne jussanak rosszabb körülmények közé most, amikor kilépnek ebből az üzletből, mint amikor beléptek abba. Amikor a gyárak és t a mezőgazdaság egyaránt kapnak egy ilyen út­törő munkánál állami támogatást, — helye­sen — ők pedig nem kaptak, akkor legalább azzal szolgálja meg nekik ia köz, az állam eze­ket az áldozatokat, hogy vagy hossizab'bítsa meg engedélyüket 10 esztendőre, amely idő alatt alkalmuk van azt r a tőkét, amelyet be­fektettek, megfelelő módon kivonni onnan, vagy legalább megkeresni azt a polgári hasz­not, amely nem teszi veszteségessé ezt az üze­met. De ha ez lehetetlen volna, akkor kapja­nak teljes ^kárpótlást. Amikor egy magánvas­utat megvált az állam, akkor nemcsak a be­fektetett tőkét, az üzemi eszközöket, hanem a forgalom értékét is tekintetbe veszik. Nem jogi igazságot akarnak, mert sem a törvény, sem az engedélyokiratok, tehát írott jogszabály nem kötelezi kárpótlásra az álla­mot, de igenis kötelezi erre az emberi jog és méltányosság, amellyel honorálni kell ezeknek a vállalatoknak 10—12 évi pionir-munkáját és nem szabad ezeknek az embereknek életlehető­ségét egyik napról a másikra elvenni. Tisztelettel kérem erre vonatkozólag a ke­reskedelemügyi miniszter úr válaszát. Elnök,: ^ A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Bornemisza Géza, a kereskedelem- és köz­lekedésügyi minisztérium vezetésével megbí­zott iparügyi miniszter: T. KépviseílŐíház! (Halljuk! Halljuk!) Béldi Béla képviselő úr interpellációjában azt a kérdést intézte hoz­zám, hogy íhajlandé vagyok-e a magánautó­buszjáratok lejáró engedélyeit méltányos idő­tartamra megho szabi tani. Amennyiben ez a kérdés egy generális meghosszabbításra vo­natkozik, akkor sajnálattal kell a képviselő úrral közölnöm, hogy egy ilyen generális meghosszabbításra [hajllandó nem vagyok. Mint méltóztatik tudni, a magánautobuszjára­tok engedélyezésére vonatkozói törvény a ma­gánautobusz járatok engedélyezését záros idő­tartamra határozza meg és egyáltalán sem­miféle rendelkezést nem tartalmaz a tekintet­ben, hogy a lejáró engedélyeket meg kell hosszabbítani. (Mozgás.) Éppen ezért a lejáró 1 ülése 1937 június 2-án, szerdán. l8l engedélyeket mindig esetenként bíráljuk felül, amikor is megvizsgáljuk, hogy az engedélyes mily módon tett eleget a kötelezettségeinek, hogy járműparkja megfelelő-e a közforgalmi igények kielégítésére és azonkívül még egy szempontot kell mindig vizsgálat tárgyává tennünk, azt tudniillik, hogy az a kis vállal­kozó egy kocsijával nem akadálya-e esetleg annak, hogy egy sokkal nagyobb, országos je­lentőségű forgalom alakuljon ott ki. Megnyugtathatom azonban a képviselő urat, hogy mindazoknak a vállalkozóknak en­gedélyét, akik ezeknek a feltételeknek megfe­lelnek, méltányos határidőre meghosszabbít­juk, amennyiben pedig ilyen meghosszabbí­tásról az aiőbb említett okok miatt nem lehet szó, még mindig megtaláltuk a módját annak, hogy! ilymódon használaton kívül kerülő üzemi berendezéseiért az illető autobuszvál­lalkoziót megfelelően (kártalanítsuk. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: A viszontválasz jogával élni kíván a képviselő úr? (Béldi Béla: Igen!) Méltóz­tassék} . Béldi Béla: T. Ház! Rendkívül megnyug­tatnak a miniszter úr kijelentései. De felhí­vom még a miniszter úr szíves figyelmét arra is, hogy a kisvállalkozók érdekében, lakiket szintén nem lehet azért, mert kicsinyek és tőkeerőtlenek, agyonütni, (Mozgás a balolda­lon.) méltóztassék talán tekintetbe venni azt a megoldást, hogy ezeket a baranyai, pestkör­nyéki autobuszvállalatokat méltóztassék egy nagyobb üzemmé, szövetkezetté vagy, korlátolt felelősségű társasággá egyesíteni, amire a hajlamdóság bennük meg is van. (Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi mi­nisztérium vezetésével megbízott iparügyi mi­niszter: Ezt nekik kell megcsinálniuk 1) Ter­mészetesen. Most ikülön engedélye van mind­egyiknek. (Bornemisza Géza, a fcereskedelem­és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Álljanak össze!) Nagyon megnyugtat a miniszter úrnak ez a közbeszólásái hogy amennyiben szövetkezetté állanak össze, akkor az egész hálózatra vonat­kozólag értendő az, amit a miniszter úr most a meghosszabbítás tekintetében mondott. Szerettem volna ugyan még a meghosszab­bítás tekintetében terminust is kapni .,.. (Bor­nemisza Géza, a kereskedelemi- és közlekedés­ügyi minisztérium vezetésével megrbízott ipar­ügyi miniszter: Egyénenkint.) Most csak egyé­nenkint állanak a vállalkozók a miniszter úr­ral szemben, de ha egy nagy üzemmé egyesül­nek, akkor majd csak egyről lesz szó. Sajnálat­tal nélkülözöm errevonatkozólag a miniszter úr felvilágosítását, (vitéz Várady László: Egy­kéz! — Felkiáltások n középen: tJgy vanyiegy­kéz!) Ez nem eigykéz, bocsánatot kérek. A kép­viselő úr nincs tisztában a közlekedési mono­pólium fogalmával, valószínűleg félreérti a dolgot ! Az üzemi felülbírálat tekintetében méltóz­tassék megengedni azt, hogy kijelentsem, hogy ezek az autobuszvállalatck, amelyeknek befek­tetett alaptőkéje 550.000 pengő, a forgalom ja­vítása érdekében üzenuileg máris igyekeztek mindent elkövetni, ez tehát nem lesz, nem le­het akadály. A választ egyébként tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a miniszter úr vála­szát tudomásul venni? (Igen!) A miniszter úr

Next

/
Oldalképek
Tartalom