Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
178 Az országgyűlés képviselőházának árának indokolatlan emelkedése és a tűzifakoncesszió tervezete tárgyában. Miután a tűzifa fogyasztói ára — egyes tűzifanagykereskerők spekuláns tevékenysége következtében — olyan magasra emelkedett, hogy a kisjövedelmű tisztviselői, iparos-, munkás- és földmíves családok számára megfizethetetlenné vált, hajlandó-e a miniszter úr a hosszadalmas átvizsgálási eljárás helyett azonnali erélyes intézkedéssel az indokolatlan árdrágításának véget vetni % Miután a tűzifaértékesítési koncessziónak a sajtó által nyilvánosságra jutott tervezete sem az erdőgazdaság, sem — főleg a. fogyasztók érdekeinek nem felel meg s a miniszter úr szándékával szemben csupán a nagykereskedők és a mögöttük álló nagytőke hasznát alkalmas növelni, hajlandó-e a miniszter úr a tűzifaértékesítést olyan — altruisztikus — szervre bízni, amelynek működése: 1. a tűzifaspekulációt lehetetlenné tenné, 2. az erdőgazdálkodás rentabilitását megőrizné, 3. .megfelelő árszintet alakítana ki, 4. az ország zavartalan tűzifaellátását biztosítaná és végül 5., a tűzifaértékesítés hasznát közvetlenül, vagy közvetve a fogyasztónak juttatná? Béldi Béla.« Elnök: Az (interpelláló képviselő urat illeti a szó. Béldi Béla: T. Ház! A földművelésügyi miniszter úr a tárca költségvetési vitájának keretén 'belül két ízben is nyilatkozott a tűzi faérék esítés kérdéséről. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezek a nyilatkozatok nem voltak alkalmasak arra, hogy .azt a pánikot, amely a közönség soraiban úrrá lett a tűzifaárak folytonos és indokolatlan emelkedése következtében, megnyugtató módon likvidálja. Nem is lehetnek azonban alkalmasak ezek a nyilatkozatok erre azért, ^me.rt ezt a kérdést -na már nyilatkozatokkal és jövőbeni akciók kilátásba helyezésével megoldani nem lehet. Azonnali, mégpedig erélyes intézkedésekre van szükség, nehogy a tűzifának^ fogyasztói ára az nszre 7 pengő fölé emelkedjék és ezzel lehetetlenné váljék a kisjövedelmű háztartásoknak fával \ T aló ellátása. Méltóztassék megengedni, hogy egy pár szóval visszamenjek ennek az áldatlan helyzetnek a genezisére. Az 1930-as évek elején 225 tengőre esett a bükk hasábtüzifa vagónonkénti ára. amelyből ha a körülbelül 200 nengőt "Mtevő különböző költségeket leszámítjuk, a fa tőárára vagononként összesen 25 pengő jövedelem esik. Ez a jövedelem nagyon kevés volt ahhoz, hogy az erdőgazdálkodást rentábilisnak lehessen mondani: ígv természetes volt az akkori kormány ' közbelépése, amellyel az erdőgazdaság segítségére sietett és igyekezett annak rentabilitását helyreállítani. így született meg 1933-ban az úgynevezett Faforgalmi Részvénytársaság, amelynek konstrukciója abból állt. hogy az erdőgazdák ál-tal neki felajánlott fát köteles volt hatósás-i áron — körülbelül 292 pengő átlagárban — átvenni és megelőlegezni; ezzel szemben azonban monopóliumot kapott a tűzifaimportra. A. Faforgalmi működése az első esztendőben a legteljesebb megelégerlés jegyében folyt le, igazolta a kormány álláspontját és igazolta a «aját létjogosultságát, amennyiben a belföldön termelt körülbelül 100—110.000 vagon tűzifából mintegy 67.000 vagont 'ajánlottak fel ható'23. ülése 1937 június 2-án, szerdán. sági áron a Faforgalminak, vagyis a Faforgalmi az egész tüzifakészlet nagyobb része felett rendelkezett és így a tűzifa árát szuverén módon határozta meg. A második évben azonban a felajánlott famennyiség már 43.000 vagonra csökkent s amellett ennek & famennyiségnek nagyobb részét nem erdőgazdák, hanem a spekuláló tűzifa, nagykereskedelem ajánlotta fel. A harmadik évben már mindössze 15.000 vagonra csökkent a felajánlott famennyiség, ebből is 6000 vágón kincstári fa volt, vagyis ebből a szempontból nem jött tekintetbe, a többi 9000 vagont pedig nagyobb részben a tűzifa nagykereskedők ajánlották fel, úgyhogy az erdőgazdaság a harmadik ^évben tulajdonképpen nem is ajánlott fel számbajöhető famennyiséget. így a Faforgalmi tulajdonképpen rendeltetésének és céljának mar nem tudott megfelelni. Ha most azt nézzük, hogy mi okozta ennek a helyzetnek a kialakulását, akkor ezt^a fanagykereskedelemnek és egyes erdőgazdáknak a spekulációs! tevékenységeiben kell keresnünk. Ez a spekuláció pedig úgy vált lehetségessé, hogy a tőkeszegény erdőgazdáktól a tűzifanagykereskedelem, amely Ihatalmas r banktőkékkel is rendelkezett, részben olcsó pénzen előre felvásárolta a fatermést, részben pedig olyan nagy előlegeket adott, amilyeneket a Faforgalmi nem tudott, vagy nem akart adni s ennek következtében a belföldi tüz'ifatermésnek körülbelül 75 százalékát kezében tartotta. Miután akkoriban még az import elég alacsony volt, amennyiben mindössze 13—16 és fél ezer vagonra rúgott, azt mondhatjuk, hogy a valóságban a magyar piacon szereplő famennyiség túlnyomó részét a spekuláló nagykereskedelem tartotta kezében. Ennek következménye az lett, hogy a fogyasztói árak hihetetlen mértékben és gyorsasággal emelkedni kezdtek. 19334>a.n métermázsánként még 4'20—4-60 pengő volt az aprított tűzifa fogyasztói ára. Ez az ár az idei évben 6*20—6*40 ^pengőig emelkedett. Ez.az átlagosan 2 pengős emelkedés az 1933. évi színvonalhoz képest. 45%-os drágulást jelent. n Ha ezt a métermázsánkénti 2 pengőt a fatermelők, az erdőgazdák keresték volna meg. akkor is igazságtalannak kellene tartanunk ezt az áremeledést a fogyasztók szempontjából, de legalább megvolna, az a vígaszunk, hogy az erdőgazdaság, amely hosszú éveken keresztül nagyobb veszteséggel dolgozott, most egy regenerálódási lehetőséget nyert, dekonjunktúrás esetre 'bizonyos tőkét, tartalékot, erőt gyűjthet magának. Ebből a_z emelkedésből azonban a termelő úgyszólván semmit sem látott, de még azok a kiskereskedők sem láttak semmit, (Éber Antal: Azok tönkremennek!) akik rengeteg .munkával, fáradsággal vezetik kis üzletüket, nem pedig azért, mert míg a nagybani ár 42%-kai emelkedett, addig a kiskereskedelmi ár csupán 45%-kai növekedett. Itt tehát valaki másnak kellett megkeresnie azokat^ a horribilis összegeket, amelyek a tűzifa árának emelkedéséből keletkeztek. Évente 12—15 millió pengőre kell tenni azt a nyereséget, (Reibe! Mihály: 20 millió pengőre!) amelyet a belföldi tűzifán a tűzifa spekuláció- keres, ami az érem másik oldaláról nézve ugyanannyi veszteséget, illetőleg többletterhet jelent a fogyasztó számára. Miután pedig & r tűzifafogyasztás 75%-a a kisembereké, az egészen kisjövedelmű családoké, akik pincékből szerzik be. úsvszólván kilószámra, -a maguk szükségletét, (Éber Antal; Ez a szociá-
