Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
164 Áz országgyűlés képviselöhámnak ne történjék és ezt a jövőben is mindenesetre meg fogjuk akadályozni. Nagyon érdekes fejtegetéseket szenteltek itt Grecsák és br. Vojnits t. képviselőtársaim többek között a külföldi adósságok rendezése kérdésének. Ez olyan kérdés, amelyről most nem időszerű hosszabban beszélni. Kétségtelenül elfogadom azt az alapelvet, hogy olyan rendezésre kell törekedni szakaszonként, — ma végleges rendezés még szóba sem kerülhet — amely arányban áll teherviselőképességünkkel és amely, ha csak lehet, a külföldi hitelezőkkel amikabilisan történjék, hogy nemzetközi hitelpozíciónkat ne veszítsük el. A legutóbbi öt esztendő alatt, amikor igazán nem tudtunk fizetni, hitelezőink részéről a. legnagyobb megbecsülésben részesültünk, mert ismerték jó szándékainkat és tisztességünket. Itt még csak egy olyan megjegyzéssel akarok röviden foglalkozni, amely ugyan nem ma hangzott el, de amelyet ismételten hallottam és ez az, hogy a rendezéssel vagy egy hosszabb arrangement-nal elkéstünk; azért, mert amikor a gazdasági helyzet rosszabb volt, akkor kellett volna a rendezést megcsinálni. Már ismételten megmondottam, hogy annak, hogy a nehéz helyzetben levő adós jó egyezséget köthessen, nem az az egyedüli feltétele, hogy ne legyen semmi pénze, és a hitelező kímélettel legyen, hanem előfeltétele az is, hogy az adósnak valami pénze legyen, amit odaadhat a hitelezőnek. De amikor ezekben az években pénzünk nem volt és ha valami lett volna is, arra nézve transzferlehetőségünk nem volt, akkor azt hiszem, nem lehetett megegyezést létesíteni; mert nem lehet egy hitelezőhöz odamenni azzal, hogy: ha elengedsz a százból például ötvenet, akkor nem fizetek, hanem ígérem, hogy majd fizetek. (Derültség.) Ilyen egyezséget nem lehet kötni. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy mi az ország érdekeit lelkiismeretesen és — azt hiszem, talán szerénytelenség nélkül mondhatom, de az eredmények igazolják — bizonyos szakértelemmel képviseljük és fogjuk képviselni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A vitában nagyon illusztris helyről azt a szemrehányást kaptam, hogy a budget nem eléggé rugalmas. Csodáltam ezt a szemrehányást, mert hiszen expozémban éppen azt mondottam, hogy igyekeztem a rugalmasságot, amennyire csak lehet megőrizni és éppen ezért több kiadást nem a budget-be, hanem a beruházási törvénybe építettem bele; nem nyúltam az állandó kiadások olyan emeléséhez, amelyektől később nem tudnánk szabadulni, ha egyszer nehezebben mennének a dolgok ós vállalva a népszerűtlenséget is, nem nyúltam a bevételeknek olyan állandó nagy csökkentéséhez, amit többen kívántak, de ami meggyőződésem szerint nem tudnánk ellensúlyozni, ha nehezebbek lesznek a viszonyok. Miután több helyről felmerült ez a kérdés, ki kell jelentenem, hogy, azt hiszem, többé nem nyúlhatunk olyan eszközökhöz, — tisztviselői fizetések redukciója, adóprés megcsavarása — mint amilyenekhez az akkori kormány ezelőtt öt évvel kénytelen volt nyúlni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások a baloldalon: Csavarják most is! — Dinnyés Lajos: Ha csavarják, akkor is tapsolni fognak! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Nemcsak a csavarás, de a kiesavarás ellen is tiltakozom. (Patacsi Dénes: Dinnyés kicsavarja a szavakat!) A tisztviselőkér dés tekintetében tragikus 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. helyzetben vagyunk, mert nincs módunk ahhoz, hogy ma az illetmények redukcióját, ami 93 millió pengőnél is többet tesz ki, megszüntessük. (Zaj.) .Figyelmeztettek azonban arra, hogy a redukció méreteire vonatkozólag forgalomban levő számok egy kicsit túlzottak szoktak lenni. A fegyveres erő kisfizetésű tagjainál ugyanis a . fizetésredukció 3%~os volt, a polgári szolgálatban levő kisfizetésű tisztviselőknél 10 százalékos. A magasabb fizetésűeknél — ezek az igazi névtelen szenvedők — 32 százalékig ment a csökkentés. Elismerem, hogy ez nehéz helyzet, de nem tehetek mást, minthogy kijelentem: most ezen segíteni nem tudok és egyelőre nem is lehet kilátás lineáris emelésre, hanem csak a családi viszonyok figyelembevételével történhetik valamilyen segítés. (He lyeslés.) Méltóztassanak ennek nagyon szerény kezdeményezését látni a többgyermekes családok családipótlékának emelésében. (Taps.) Nem akarok most az üzemekről beszélni. Ezekről részletesen nyilatkoztam költségvetési expozémban. Vojnits báró t. képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy bármilyen szomorú az, hogy az állam jövedelmének nagyrésze esik a fogyasztási és fogalmiadókra, Magyarország a világnak a közé a három állama közé tartozik, amelyekben az egyenesadó aránya nagyobb, szemben a fogyasztási adókkal, mint 'egyéb országokban. Ez azt mutatja, hogy a krízis idejében nem annyira a fogyasztási adók, mint inkább az egyenesadók emeléséhez folyamodtunk. Nem mondom, hogy a fennálló arány ideális vagy kedvező, de ha a világon mindenütt úgy van és relatíve még mindig a legkisebb a fogyasztási és az egyenesadók közti aránytalanság nálunk, akkor azt kell mondanom, hogy ez olyan jelenség, amelyen mi magunk, a mi erőnkből a legnagyobb jóakarat mellett sem tudunk segíteni. Méltóztassanak megengedni, hogy a szeszkérdés harcának tüzébe ne töltsek szeszt. E te- • kintetben a kormány elfogadta Károlyi Vik: tor javaslatát, mely szerint a naptári év végéig bizonyos elvek alapján javaslatot terjeszt be. Ezt a-javaslatot be fogjuk terjeszteni. Ennek á kérdésnek a megoldásánál az összes ér-, dekeket figyelembe fogjuk venni. Végeredményben a szónokok teljesen egyetértettek abban, hogy mindegyik igazságos és a közérdeknek megfelelő rendezést kívánt. Kernelem, hogy a javaslatban rá méltóztatnak ismerni arra a megoldásra, amelyet kívántak. Az nem kétséges, hogy ezt a kérdést most már a napirendről le kell venni, éspedig olyan megoldással, amely hosszú időre pontot tesz ez után a kérdés után. (Taps.) Még csak azt akarom mondani, hogy ennek az okos megoldásnak ne ellenségét, vagy elgánesolóját méltóztassanak bennem látni, hanem olyasvalakit, aki ettől a tehertől — post equitem sédet atra cura — végre a köz ér dekében, de a saját magánéletem érdekében is meg akarok szabadulni. (Taps.) Bocsánatot kérek, ha egyes felmerült részletkérdésekre nem válaszolok. (Czirják Antal: Fellner meg van elégedve! — Derültség.) Azt hiszem, a gazdaközönség régi kívánságát teljesítettem, amikor a dohány jégkárbiztosítását önbiztosításként bevezettem. Ha äz ember meg akar oldani egy kérdést, akkor látja, hogy gyakran az érdekeltek maguk sem tudják, hogy mi jó nekik. Amikor kötelezővé akartam tenni ezt a biztosítást, azt a szemrehányást kaptam nagyon tekintélyes gazdaköröktől, hogy miért erőszakolom őket. Erre tré-