Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
162 Az országgyűlés képviselőházának Engedje meg a t. Ház, hogy itt foglalkozzam az adóhátralékok kérdésével, amelyet a mai vita során is töíbben felhoztak, köztük brnszt Sándor ő excellenciája is. (Halljuk! Halljtíkí) Szeretném ezt a legendát is eloszlatni. Túlzó beállítás tudniillik az, hogy rendkívül nagy adóhátralékok vannak, amelyeket egyrészt holt teherként hiába tart nyilván és vonszol magával 1 az adó adminisztráció, másrészt pedig, hogy ezeket a kicsi embereknél behajtjuk, a nagyoknál pedig kíméletet gyakorolunk. (Dinnyés Lajos: Halljuk a valóságot!) Ezzel szemben a valóság az, hogy először 'is nines nagy hátralék, másodszor pedig nem kedvezményezzük a nagy adózót a kis adózóval szemben, vagy annak hátrányára, harmadszor, hogy a kis adózók adóhátralékai terén is megtörténtek — okos és messzemenő Programm 1 szerint^— a megfelelő intézkedések. Ha szabad rátérnem a számokra. (Halljuk! HdMjuk! a baloldalon.) ezek a következők. Az egész adóhátralék többféle adónál jelentkezik. Az első az egyenesadók hátraléka, ami a múlt év végen 117 millió 1 nengőt tett ki. A folyó' 'évi egyenesadóelőírás 226 millió pengő körül van, ennek tehát 50% :-a körül! tmozog az adóhátralék, vagyis nem több, sőt inkább kevesebb, mint bármilyen nagy magánvállalat kinnlevősége, amelvet egyáltalában az állami üzemmel összehasonlítani lehet., Arról tehát (beszélni sem lehet, hogy ez az adóhátralék igen nagy volna, sőt ez az adóhátralék az utolsó évben még csökkent is. Hogy nem csökkent! nagyobb mértékben, azért azt hiszem, éppen a képviselőházban nem' fogok szemrehányást kapni, mert egy nagyabb csökkenés csak egy túlzó, rendkívül szigorú adóbehajtás következménye lehetett volna. Az adóhátralékoknak egy tekintélyes része — körülbelül 91 millió a 220 millióból — az illetékekre esik. Az illetékhátralékoknak több mint a fele csak előjegyzett illeték, amely csak a haszonélvezet lejártával, a jövőben fog esedékessé válni, marad tehát egyéb jogcímeken mintegy 40—45 millió körüli illetékhátralék. Amikor az illetékbevételek egész összege egy évben 90 millió pengő fölött mozog, ez a hátralék sem ér el 50 százalékot, túlzott számnalk tehát egyáltalában nem lehet mondani, de még ez is csökkent az utolsó évben. Vannak még kisebb hátralékok a forgalmiadóknál, a fogyasztási adóknál és a vámoknál. Ezek egészen kicsiny összegeik és ezekről nem is érdemes beszélni. Nem áll tehát, hogy nagy adóhátralékok volnának és eredménytelenül vonszolnék ezeket magunkkal. Különben is az adó-, illeték- és egyéb közteherhátralékok — mint említettem — csökkentek. A másik kérdés az, hogy hogyan állunk a nagy adóhátralékokkal, az 5000 pengő feletti adóhátralékokkal. Először is meg akarom mondani, hogy az 5000 pengő felett levő adóhátralék nem fejezi ki tökéletesen a nagy adóhátralék fogalmát, mert akinek, mondjuk, 20.000 pengő évi adója van, s egy negyedévet nem fizetett be, már belekerül ebbe a kategóriába, holott, ha egy lényegesen kisebb, mondjuk 1000 pengős adójú ember három éve nem fizetett adót, még mindig nincs ebben a kategóriában. Ez a szám tehát nem egészen fejezi ki azt, hogy mennyire konok, vagy egyáltalán nemfizető adóhátralékosról van szó. Ezeknek az adóhátralékoknak az összege szabályszerűen, hosszú évek óta 30—33 millió közt mozog. Ez szinte állandó szám, amelyet tavaly a jó ter223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. més folytán és az eléggé erélyes adóbehajtás segítségével 10 százalékkal sikerült csökkentenem. Elrendeltem, hogy negyedévenként adjanak névszerinti kimutatást és ennek a névszerinti kimutatásnak alapján igyekszünk ezeket a hátralékokat behajtani. Ezért voltam bátor tavaly proponálni és a telepítési törvénybe is felvétettem, hogy földben is leadható legyen az illeték- és az adóhátralék. A telepítés során ezt keresztül is fogjuk vinni, bár nem könnyű dolog. Meg kell jegyeznem, hogy ezeknek '• a nagy adóhátralékoknak 36*6 százaléka a házbirtokosokra esik. Ez megint azt mutatja, hogy a házadó milyen rendkívül súlyos és mennyire szükséges, hogy hozzáfogjunk az adópótlék lecsökkentéséhez. (Ügy van! jobbfelől.) Az ilyen hátralékok tekintetében nehéz helyzetben vagyok, mert nem akarok városokat említeni, de vannak itt képviselőtársaim, akikkel beszéltünk erről a kérdésről, akik tudják, hogy egész házsorok vannak, amelyeiket el kellene árvereztetni, amit, ha megtennénk, teljes derutot idéznénk elő az illető városban. (Ügy van! t Ügy van!) Ha ezeket az úgynevezett nagy hátralékokat, a gazdasági viszonyok javulására várva, kíméletesen hajtom be, akkor azt hiszem, ezért inkább dicséretet érdemelek. (Ügy van! Ügy van!) A döntő kérdés tehát az, hogy van-e kíméletlen adóbehajtás a kicsinyekkel szemben és van-e indokolatlan elnézés a nagyokkal szemben? Állítom, hogy nincsen és ha konkrét adatot méltóztatnak hozni, az csak szórványos tévedés lehet. Most nézzük, hogy a kisemberek adóhátralékait hogyan kezeljük. Erre nézve legyen szabad egy adatot felhoznom. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy 1936 január 1-től kezdve kimondottuk az egyszobakonyhás napszámosházak adómentességét. Méltóztatnak tudni, elhatároztam, hogy ezeknek az 1935. év előtti hátralékokat is töröltetem. Akkor, — részletes adatok hiányában — azt hittem, hogy ez 2,100.000 pengőbe fog kerülni, de belekerült — hála Istennek, mert nagyobb eredményt jelent — 5,800.000 pengőbe.. 282.000 ilyen ház van s ezek közül körülbelül 148.000-nek a hátralékát töröltük. Azt hiszem, ez olyan cselekedet volt. amely mutatja, hogy ahol lehet, ott tényleg csinálunk valamit. (Elénk helyeslés és taps. — Andaházi-Kasnya Béla: Politikailag r sokkal " nagyobb hatása van, mint a miniszter úr hiszi! Öriási hatása van! — Haám Artúr: Hát akkor tapsoljanak! — Dinnyés Lajos: A pénzügyminiszternek ilyet csinálni kötelessége is! — Felkiáltások jobbfelől: Na, na — vitéz Miskolci Hugó : Miért nem csinálták meg eddig? — Dinnyés Lajos: önök tapsoltak akkor is ott! — Malasits Géza: A fiatal 'Wekerlének maguk tapsoltak! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat és Malasits Géza képviselő urat kérem, méltóztassanak esendben maradni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Azt hiszem, hogy ezt a szócsatát jobb lesz azokra a kérdésekre koncentrálni, amelyeknél a kormány még hátralékban van, s amelyekre vonatkozólag még nem tett megfelelő intézkedést, (Fábián Béla: Például a kisipar, a kiskereskedelem!) Ott, ahol sorozatos elemi csapások! voltak, vagy bortermő vidékeken a bor alacsony ára folytán, vagy kubikus vidékeken, a mezőgazdasági munkanélküliség területein, — ahogyan
