Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselőházénak 2, sírógörcsben és egyéb, ilyen idegkimerültséget feltüntető állapotban várják azt, hogy ebben a kérdésben már valami történjék s az ő két esztendő óta vajúdó kérdésük végre-valahára megnyugtató elintézést nyerjen. Kérem a t. pénzügyminiszter úr nyilatkozatát abban a tekintetben is, hogy azok az információk, amelyek a Pénzintézeti Központ részéről végrehajtott vizsgálat pénzügyi kihatásaira és a feltételezettnél kedvezőbb pénzügyi eredményeire vonatkoznak, helytálló ák-e, vagy sem. Információim szerint a Lebosz.-papirokat 2'5 millió pengőért, a Caisse Commune-papirokat 1*5 millió pengőért sikerült értékesíteni. Az ingatlanok értékelésénél is van állítólag státusbeli többlet. Ha ezek az információk helytállóak, 'akkor ebből, azt hiszem, úgv a biztosított felek igényei, mint pedig a vállalatnál ma még alkalmazásban lévő vagy más vállathoz átveendő tisztviselők jogi igényei tekintetében is kell, hogy a konzekvenciák levonassanak, mert nem lehet és nem szabad azon a ponton megállani, hogy egyedül és kizárólag néhány privilegizált úrnak kétes értékű jogcímeken, a néhai vezérigazgató által adott levelek alánján ioga van nyugdíjra, joga van nagy végkielégítésre, de ezen a 2—3 emberen túl azután a szociális gondoskodás nem terjed, a nagy tömeg, a tulajdonképpeni dolgozó széles réteg pedig ebből a messzemenő gondoskodásból ki van zárva. Végül fel akarom hívni a t. Ház és a miniszter úr figyelmét egy más fontos körülményre is és ez az 1926 : XVI. te., amely az úgynevezett^ magánvállalati nyugdíjak átértékeléséről szól. Egy bizonytalan és zavaros korszakban, a pengőre való áttérés előtti meglehetősen súlyos gazdasági válság közepette adta ki az akkori kormány azt a rendeletet, amelvről már akkor is megmondottuk, hogy a válságot túlságos mértékben számítolta le a munkaadó vállalatok javára és a vállalati tisztviselők, &

r vállalati nyugdíjpénztári tisztviselők hátrányára. Azóta több, mint 10 esztendő múlt el, s nagy mélyreható változások következtek be a gazdasági életben. Leveleket kapok a különböző intézetektől, jelen esetben például a Dunabiztosító régi nyugdíjasaitól, akik persze nem

1 merik magukat megnevezni és a levelüket aláírni, de fel kívánom a figyelmet hívni arra, hogy ennél a vállalatnál, amelynek külföldön is vannak érdekeltségei, más országokban százszázalékos nyugdíjat fizetnek a régi nyugdíjasoknak, Magyarországon az 1926 : XVI. te. jóvoltából viszont egy 50%-os átértékelési kulcs alapján csak a felét kapják a régi nyugdíjasok vagy a majdan elbocsát an dók annak, amire igényük volna.; Azt hiszem, itt van már a legfőbb ideje annak

v hogy a kormány a mai helyzet, a mai adottságok s a kapitalizmusnak időközben a dolgozók bőrére bekövetkezett nagyarányú megerősödése figyelembevételével revideálja az 1926 : XVI. t.-eikket, a nyugdíjak átértékelését szabályozó törvényt, olymódon, hogy a vállalatok megerősödött helyzetéből kifolyólag a régi és leendő nyugdíjasoknak egyforma hasznuk és előnyük legyen. Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy mindezekre a kérdésekre, amelyek sok-sok ezer embert érintenek, megnyugtató választ adni szíveskedjék. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. (Halljuk Halljuk a jobboldalon.) Fábinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. 13. ülése 19S7 június 2-án

s szerdán. 159 hivatkoztam igen részletes költségvetési expozémra, amelyben úgyszólván minden fontos kérdésre kiterjeszkedtem. Természetes tehát, hogy hasonló vagy azt megközelítő részletességgel nem szólalok ifel most a vitának előrehaladott stádiumában. Azoknak a kérdéseknek tekintetéiben, amelyekre most külön nem adnék választ, utalok az expozémban elfoglalt álláspontomra. Végigtekintve a vitán, az a megnyugtató érzésem van, hogy a nagyon nehéz, különböző eshetőségeket engedő alternatívák között talán sikerült a költségvetés nagy vonalainak megvonásánál megtalálnom azt a helyes komorom'isszumot, amely az ország mai helyzetében — tekintettel a ránk váró feladatokra s a fedezetül szolgáló közjövedelmekre is — észszerű. A. vita, még a negatív kritikák is, határozottan megerősítettek ebben a nézetemben.Köszönetet mondok a vitának nagyban és egészben emelkedett szelleméért, amelyből sok tanulságot is merítettem. Most tehát a mai felszólalások sorrendjében leszek bátor a kérdésekkel foglalkozni. Andaházi-Kasnya Béla képviselőtársam érintette azt a kérdést, amely itt nagyon sok vitának volt tárgya és amelyben aggályos tételét látják sokan — velern^ ( együtt — költségvetésünknek s ez: a nyugdíjteher. Ha ezt tárgyilagosan megnlázzük, számolnunk kell azzal, hogy 30—40 évvel ezelőtt lényeges tisztviselőszaporítás történt az akkori Nagy-Magyarországon. Matematikai bizonyosság, hogy ennek hatásai mcst és a következő években az emelkedett nyugdíiteherben nyilvánulnak. (Andaházi-Kasnya Béla: Még emelkedni fog a nyugdíjteher!) Az emberi átlagos életkor egyébként Örvendetes kitolódása révén * n^ugdíjtehernek ugyancsak emelkednie kell. kétségtelen, hogy — állandóan csökkenő mértékben — lényegesen nehezítette e téren a helyzetet a trianoni nyugdíjteher, 'bár sohasem állítottam, hogy ez lenne az egyedüli oka a bajoknak. Az is természetes, hogy nem lehet mereven racionális és logikus álláspontot elfoglalni ebben a kérdésiben, mert a kapukon dörömibölŐ ifjúság elhelyezkedésével is észszerűen számolni kell. (Ügy van! Ügy >van!) Még egyet akarok felelősségem tudatában aláhúzni: méltóztassék elhinni, hogy egy-két ezreléket sem tesz az a szám. amely abból ered, hogy valakit idő előtt nyugdíjaznak. Erre nem törekszünk; csak nem tartjuk vissza a kiszolgáló tisztviselőket, hogy az ifjúságnak ezzel is elhelyezkedést engedjünk. Az a vád. hogy nyugdíjazás előtt tömegesen kinevezünk tisztviselőket magasabb állásba, nem áll. Ilyen eset csak szórványosan fordul elő és ha előfordult, méltóztassék elhinni, hogy igazi nagy érdemek utolsó jutalmazásaként s nem utolsósorban a háborúban való részvételük folytán elmaradt tisztviselőknek rekompenzálásaképoen történt. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Ez helyes!) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nem ez okozza a nyugdíjteher növekedését. Majdnem paradoxonnak hangzik: nagyon örülnék, ha ez okozná, mert akkor rendkívül egyszerűen el lehetne tüntetni azt a nehézséget, amely ebből származik. Mindezek ellenére nagyon köszönöm a szuggesztiókat, amelyek a nyugdíjkérdéseel foglalkoznak. A jövőben az emelkedés még évekig tartani fog. Ezt meg kell a messzebb jövő számára előznünk. Ámde nagyon kérem, ne méltóztassék csodaszerű eredményeket várni, 24