Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-221
6 Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. adta, a búza minőségi termelését illetően a helyzet az, hogy Magyarország a 2,800.000 holdnyi búzaterületből ma már 2,000.000 holdon felül, 2,200.000—2,500.000 holdon megfelelő minőségű búzát termel, ennek a búzának elhelyezését illetően azonban teljes bizonytalanság uralkodik. Három nappal ezelőtt jelent meg a földmívelésügyi miniszter úrnak a termésbecslésről szóló hivatalos jelentése, amely közepes termelés lehetőségéről számol be, természetesen, ha addig még az időjárás és egyéb körülmények meg nem változtatják a helyzetet. Mindenesetre előrehaladt stádiumban van már a vegetáció, hiszen holnap már június eleje, amidőn számolnunk kell azzal, hogy Magyarország bizonyos vidékein körülbelül három hét múlva megkezdődik az aratás. A tavalyi évvel szemben, amidőn ebben az időszakban már tudtuk, hogy miként, hogyan és mi módon lesznek elhelyezhetők gabonafeleslegeink, ma még erre vonatkozóan teljes bizonytalanság uralkodik. Nem tudom, folynak-e a kormány és különböző külföldi ikormányzatofc (között erre vonatkozó tárgyalások, csak a lapokból vett értesülésem alapján mondom, hogy állítólag megszüntetik iaz úgynevezett kontingens-rendsizert. Nem tudom, hogy az lexportkontingens rendszer megszüntetésére vonatkozó értesülés, amelyet egyes lapok hoztiatk, megfelel-e a valóságnalk, amennyiben azonban ez a rendszer nem szűnne meg. feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az lexportkontingenisi rendszeren némi módosítások vitessenek keresztül. Mivel azok, akik az ilyen exportkontingenseik keretében történő szállításodnál a imultban, hogy úgy mondjialmi, privilégiumot élveztek és horribilis magas haszonra tettek szert, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy akik exportkontingensben részesülnek, köteleztessenek arra is, hogy a szabad piacokon keressenek a^ magyar búza számára elhelyezést és szükséglesnek tartom 1 , {hogy az ő magas hasznuk korlátoztassék. Nem tudom, megfelel-e a tényeknek ési a valónak az ass értesülésem, hogy ezt az export-kontingens Rendszert (megszüntetik. Szerény véleményem csak iaz, hogy a kormányzatnak a múlttal szemben az idén nem volna szabiald gabonánkat kontingentált, fix mennyiségiben és fix áron lekötni a külföld számára. (Ügy van! balfélöl!) Nem akarok jósolni, ezt elvitatták már imások, (Horváth Zoltán: Malaehiás! — Rakovszky Tibor: De csak politilklailag! Gazdaságilag még lehet jósolni! — Mocsáry Dániel: Veszedelmes!), de lelhet, hogy a miai vdlágpiiaci árak mellett a magyar gazda jobban fog jármi kontingentálás nélkül, mert látjuk, hogy a mezőgazdasági cikkek és az ipari cikkek ára napról-napra emelkedik és mem hiszeto, hogy ez a tendencia rövidesen megváltoznék és esetleg nagyo'blbszabású árcsökkenés állna be. (Ügy van! half elől!) Azt hiszem tehát, hogy ha a kormány ebben a tekintetben tárgyalásokat ^folytat, nem' s'zülkséges, hogy megkösse kezét ^ abban az irányban, hogy milyen mennyiséget és milyen áron fogna átadni a különböző külföldi államoknak. Ez volna am, aniit az indokolással kapcsolatban a búzára vonatkozólag bátor voltam előadni. Most jön a második és legfontosabb tétel, amire a földmívelésügyi miniszter úr is rámutatott, ez pedig a szőlő- és bortermelés minőségi fejlesztése terén teendő intézlkedések. Bátor viagyok az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni a következőkre. A miniszter úr azt mondotta, hogy a magyar bores szesssgazdálkodiás nagy problémáinak együttes megoldása annyival is inkább kívánatos, j mert e két termelési ág számos tekintetben kölcsönhatásban áll egymással. Teljesen magamévá teszem a földmivelési miniszter úrnak ezt az elgondolását és örömmel venném, ha a már annyiszor bejelentett két különböző törvényjavaslat egyszer valóban napvilágot látna. őszintén meg kell azonban mondanom, hogy én a földmívelésügyi miniszter úr indokolásában cáfolatát látom Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter úr néhány hét előtt ebben a kérdésben tett kijelentésének. A földmívelésügyi miniszter úr iránt ebben a kérdésben bizalommal vagyok, a pénzügyminiszter úr szej mélye iránt azonban minden iránta való nagy! rabecsülésem mellett is a legnagyobb bizalmat[ lansággal vagyok ebben a tekintetben. (Takács | Ferenc: Az finánc!) Erre meg vannak az okaim i s ezeket leszek bátor részletesen kifejteni. I (Halljuk! Halljuk!) I A pénzügyminiszter úr azt mondotta, azt I hiszem, Petro Kálmán^ és Meizler Károly kép| viselő urak interpellációjával kapcsolatban, hogy a szesztörvényjavaslatot azért nem tudta a Ház elé hozni, mert az ajánlási vita túl hoszszú volta ebben megakadályozta. En akkor közbeszólás formájában figyelmeztettem a pénzügyminiszter urat arra, hogy még nincsen kész a törvényjavaslat. Lehet, hogy terv van, de kész javaslat, amelyet tárgyalás céljából ide lehetett volna hozni, még nincsen és így annak itt való tárgyalását nem is akadályozhatta meg az a hosszú vita, amelyet az ajánlási törvényjavaslat idézett elő. Különben is a pénzügyminiszter úrnak ezt az állítását megcáfolta a földmívelésügyi miniszter úr, amikor azt mondta, hogy a hegyközségi törvényjavaslat már régen elkészült és annak a törvényhozás elé való hozatalát mihamarabb időszerűvé fogja tenni a kidolgozás alatt álló szesztörvényjavaslat. Ezt í akceptálom. Keretek lehetnek, amelyek most i kidolgozás alatt állanak, de hogy kész törvényJ javaslat volna, ez nem áll. Sajnos, ebben a kérdésben szomorú tapasztalataink vannak. Még a miilt kormány úgy a 95 pontban, mint Dedig később a 4 pontban a szeszkérdés rendezésének sürgős megvalósítását tűzte ki célul, de mindezideig nem történt semmi. (Darányi Kálmán, a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: A tárgyalások jelenleg is folyamatban vannak!) Bátor vagyok felhívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy már január 26-án a kormánypárt értekezletén szintén bejelentette, hogy ez a kérdés a második vagv harmadik lesz a parlament elé kerülő kérdések sorrendjében: nem tudom uontosau hár>vfidik, de ezt méltóztatott körülbelül mondani. Sajnos. az idő most már ismét rövid, mert itt van a vakáció, jön az ősz és a bor- és a, szeszkérdés még mindig teljesen rendezetlen. Ha pedig nem történik valami ezekben a kérdésekben, akkor ez különösen a bor terén katasztrófára fog vezetni. (Rakovszky Tibor: Főleg a borkérdésben!) Már pedig nem tudom, hogy ha csak á 33-as bizottságot nem veszik igénybe, hogyan lehet ezeket a fontos kérdéseket letárgyalni. Ezzel kapcsolatban egy másik kérdést is vagyok bátor szóvátenni és arra a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét felhívni. Ttt három érdekeltség küzd egymással: a borérdekeltség, a mezőgazdasági szeszipar és a nagyipari társaság, amely utóbbinak szószólója, Fellner Pál t. képviselőtársunk az egységespárt sorai között ül, itt azonban érveit so-
