Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. 123 esztendővel ezelőtt még Imrédy Béla pénzügyminiszter úr minisztersége alatt szóvátettem azt, hogy az akkori 14 filléres élesztőadó nem elegendő, is úgy éreztem, hogy ez a cikk túlságosan kis 1 mértékben van megadóztatva. Az akkori pénzügyminiszter úr felszólalásom nyomán elrendelte a 40 filléres élesztőadót, amely úgy tudom, a mezőgazdaság megsegítésének alapja javára szolgált. A miniszter úr akkor kifejezetten megmondotta, hogy ennek a 40+14, összesen 54 fillér adónak a fogyasztókra való áthárítását -nemcsak hogy nem engedi meg, de szigorúan^ tiltja és ezt ellenőrizni fogja. Interpellációt jegyeztem erre be és számlakat hoztam ide, amelyekkel igazoltuk, hogy a miniszter úr kijelentése ellenére a préselt élesztő gyártásával foglalkozó vállalatok ezt az adót teljes esrészében áthárítják a fogyasztókra s így ők tulajdonképpen semmiféle terhet nem viselnek. Amíg tehát az igen t., akkori pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy nem engedi az adó áthárítását, addig ezek egészen nyíltan és nyugodtan áthárították az adót és nyugodtan számlázták ezeket .a tételeket. Meg kell kérdeznem az igen t. miniszter urat: kinek az akarata érvényesül ebben a kérdésben. Szerintem csakis a miniszter úr akarata lehet döntő a kérdésben és lehetetlen, hogy a miniszter úr akaratát a vállalatok megkerüljék és kijátsszák. Meggyőződésem az, hogy a miniszter úr nem is fogja tűrni, hogy ilyen nyíltan és ilyen formában áthárítsák az adót. Áttérek egy másik kérdésre. Halmar beszélünk a társulati adó kimunkálásáról, méltóztassék {megnézni, mi van az úgynevezett nemlétező gyárakkal. Itt ebben a képviselőházban állandóan beszélünk arról, hogy a gyáripar fejlődése szükséges, sokszor még a mezőgazdaság rovására is, mert az állam jóléte szorosan összefügg ezzel stb., siJb. Ezek mind nagyon helyes és igazi teóriák és éppen Vojnits képviselőtársam nagyon helyesen idézte ezeket a dolgokat. Teljesen egy^ nézeten voltunk vele, azt hiszen azonban, Vojnits t. képviselőtársam is osztozik abban a nézetünkben, hogy amikor a gyáripar támogatásáról beszélünk, csakis a tényleges gyárakra gondolhatunk. Vannak ugyanis olyan gyárak, amelyeknek csak mérlegeik vannak, de egyetlen munkásuk sincs, legfeljebb egy-két tisztviselőjük van. Ilyen például a csongrádi cukorgyár. Ha a csongrádi cukorgyár működnék, ennek maga^ Csongrád örülne a legiobban, mert az az adó, melyet cukorra fizetnek, legalább helyben maradna és Csongrád így sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülne, mint amilyenben most van. A csongrádi cukorgyár azonban ténylegesen nem létezik, ,'• csak engedélye, koncessziója van és csak névleg működik. De nemcsak a csongrádi cukorgyár van így. Nagyon sok ilyen vállalat van, amely, amikor megkapja, a letelepülési és az iparengedélyt, elmegy az érdekeltekhez, egyszerűen meg-fizetteti velük a maga addigi munkáját — hogy szépen fejezzem ki magam — és teljesen feleslegesen, névlegesen működik azon a. helyen és mégis azt mondják a tulajdonosra, bogy gyáriparos, aki embereket foglalkoztat és a gyáripar fejlesztésének egyik tényezője. Méltóztassék megnézni ezeket a mérlegeket. Méltóztassék megnézni például a csongrádi cukorgyár mérlegét, amelybe be van állítva még tisztviselői jóléti alap is, még pedig igen jelentékeny összeggel, csak éppen tisztviselő és jólét nincsen abban a gyárban. Ez teljesen lehetetlen és megengedhetetlen dolog, mert hiszen végeredményben azokat a tételeket, amelyeket az ilyen »gyár« mérlegéhen kimutat, tulajdonképpen egy másuk gyártól vonja el, ezek a tételek egy másik gyárnak nyereségei lennének és olyan adókulcs alá esnének, mely adózás szempontjából mindenesetre megnyugtatóbb, mint hogy ha ezek a tételek azoknak a lehetőségeknek segítségével, melyeket . a mai (könyvelési technika megenged, kibújnának az adózás alól. Ha szabad azonban magam erősebben kifejezni, nem mindig ilyen rövidlátó a pénzügyi kormányzat. Túlzás volna ezt állítani, mert meg kell állapítanom, hogy a pénzügyi kormányzat sokszor igen éleseszű. így például a lisztforgalmi adónál egészen zseniális, és olyan dolgokat lát meg, amelyekre, őszintén megvallom, sokszor semilyen nyomozó hatóság sem^ képes rájönni. Nem akarok most arról beszélni, hogy ezt az adót a legantiszociálisabb adónak, tartom, nem akarom elmondani, hogy ia lisztforgalmi^ adón keresztül a kisemberek kenyerét drágítják meg, csak egy kis példát akarok mutatni a pénzügyminiszter úrnak arra, hogy a pénzügyigazgatóság és a malomellenőrök milyen zseniálisak. Kerületemben az^ endrődi malomban lopás történt — mint ez általában, sajnos,, elő szokott mindenütt fordulni. Ez egy szövetkezeti malom. 240 métermázsa gabonát loptak el, ennyi hiányzott. Erre megjelent a lisztforgalmi adóellenőr és rögtön kivetett 4*50 pengőt a 240 mázsára. Meg kell jegyeznem, hogy a csendőrség és a bíróság eddig nem tudta kinyomozni, hogy kiőrölték-e azt a gabonát vagy nem, a lisztforgalmi adóellenőr ellenben már úgy tudta, hogy valószínűleg liszt formájában lopták el és nem szemes gabona formájában, mert azonnal kiivetette a malomra nemcsak az egyszerű őrlési adót, ha-, nem a háromszoros büntetést is, mert elmulasztották^ bejelenteni, hogy ellopták a gabonát. A pénzügyminiszter úr mosolyog ezen. őszintén megvallom, én is mosolyogtam ezen a dolgon, mert ez tiílzott ambíció az illetők részéről. Még a bíróság sem állapította meg, hogy tulajdonképpen ellopták-e és hogy szemes formában, gabona formájában lopták-e J el vagy pedig megőrölt formában. Ha meg| őrölt formában lopták is el, akkor is lehet szó I arról, hogy egyszerűen a kivetett lisztforgalmi adó illeték jár-e, — ezt nem vitatom — | de nem tartom helyesnek »hogy büntessék azt ! a szövetkezetet, amely a kisemberek összeállái sából keletkezett, amelyet károsodás ért és ! amely most tanácstalanul áll ott. A pénzügyi i hatóság már prejudikál és megállapítja, hogy . itt lisztet loptak, nem pedig gabonát. Azt hiszem, aki ezt megállapította, zseniális ember. ] Szeretném, ha ezelket az embereket a pénz' ügyminiszter úr magasabb helyre tenné és elvinné a malomtól, hiszen ezek olyan tehetsé| ges emberek. Szeretném, ha nem Endrődön , lennének. (Derültség.) Nagyon sajnálom, hogy az igen t. pénzügyi miniszter úr tegnap nem volt itt és nem hall, hattá, miről volt szó. A képviselőház nagyon i érdekes problémát tárgyalt, mégpedig a gazdák ! önbiztosításának kérdését, az úgynevezett apaállat-kérdést. Felmerült az a kérdés, mi volna ! ésszerűbb : ezeket a tenyészállatokat, ezeket az apaállatokat a gazdaszövetkezetek ö n *
