Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

llö Az országgyűlés képviselőházának gyoblb kultúrában részesítjük, bizonyos keresztezésekkel tényleg egészen jó minőséget sikerül belőle termelnünk. Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy még egy kérdésről beszéljek, amellyel visszatérek ugyan a szeszkérdése, amely nézetem, szerint, nagyon fontos. Fel kell hívnom ugyanis a miniszter úr figyelmét arra, hogy feltétlenül szükséges a földmívelésügyi minisztériumban egy szesztermelési ügyosztály felállítása! A szeszkérdés ugyanis nemcsak fiskáliskérdés. Bár a múlt esztendőben 11 millió pengőt, az idén pedig 13 és fél millió pengőt irányoztunk elő szeszadóban, ez még nem vonja imaga után azt, hogy a szeszkérdést ennek a 11 és 13 és fél milliós bevételnek a szemszögéből nézzük. Feltétlenül szükségesnek mutatkozik az, hogy a földmívelésügyi minisztériumban egy egészen külön szakosztály foglalkozzék ezzel az igen fontos gazdasági kérdéssel, a szesz termelésével. (Folytonos zaj és mozgás bal felől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy kissé halkabban társalogjanak! (Derültség. — Br. Berg Miksa: De túlsokáig tart már ez a beszéd!) Baross Endre: Igen t. Ház! Amikor a szeszkérdést és a szesztermelést mezőgazdasági irányzatban akarjuk kifejleszteni, akkor nem lehet elkerülni azt, hogy a földmívelésügyi minisztériumban egy egészen külön ügyosztály foglalkozzék a mezőgazdasági szesziparral, a borpárlattal, a gyümölcspárlattal, a kisüst kérdésével, hiszen ezek a kérdések trövid időn belül olyan nagy hullámokat fognak vetni, hogy egy külön szesztermelési ügyosztály nélkül nem fogja tudni a földmívelésügyi kormányzat a fiskáliskérdéseket a termelési irányba terelni. Tekintettel arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr iránt bizalommal viseltetem, a címet elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gseh-Szombathy László! Elnök: vitéz Gseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. vitéz Cseh-Szombathy László: T. Képviselőház! A 9. címimel kapcsolatban azért kívánok felszólalni, inert a szőlészetnek nemzetgazdasági jelentőségén kívül főleg azért kell Magyarországon óriási jelentőséget tulajdonítani, mert ennek intenzív és szakszerű megművelése igen sok munkáskezet vesz igénybe és így a szőlőtermelés révén igen sok földmunkás számára válik lehetővé a tisztességes megélhetés. ' Ismételten hangzottak el itt a Házban felszólalások az elmúlt költségvetési év folyamán és most is arról, hogy óriási 'borfeleslegeink vannak, amelyeket sem külföldön nem tudunk megfelelő módon elhelyezni, sem pedig belföldön nem áll módunkban megfelelően értékesíteni. Szinte azt mondhatnám, hogy ma már a szőlőbirtokosok nagy része , kénytelen maga gondoskodni az általa termelt bor elfogyasztásáról, hogy a következő^ szüretre megfelelő mennyiségű üres hordó álljon rendelkezésre. (Horváth Zoltán Megisszák maguk!) Ennek azután, sajnos, igen könnyen az lehet a-következménye, hogy az állandó alkoholfogyasztás következtében a termelők r idővel megszokás folytán az alkohol rabjává válnak és tudjuk azt, hogy az iszákosságnak^ milyen súlyos erkölcsi és anyagi következményei vannak, arnica, ülése 1937 június 1-én, kedden. kor családok boldogulását teszi tönkre, az egyéneket pedig anyagilag is tönkreteszi, sőt az állandó fogyasztás révén az iszákosság az utódok degenerálódását is eredményezi. (Meizler Károly: A kultuszminiszteri tárcához tartozik ez!) Éppen ezért, ezekre a veszedelmekre tekintettel, külön gondot kell fordítania a kormányzatnak arra, hogy a bor értékesítési lehetőségét minél inkább fokozza, másrészt pedig azokat a .borfeleslegeket, amelyeket elhelyezni nem tudunk, más úton és módon, más formában próbáljuk értékesíteni. Ennek egyik formájának tartanám, ha áttérnénk a közönséges borszőlő termeléséről a nemesebb csemegeszőlők termelésére, ha állami kedvezményeket adnánk ezeknek a szőlőknek ilyen irányban való áttelepítésére, mert ezáltal a szőlő jobb áron történő értékesítése révén egyrészt a gazdák is nagyobb bevételekhez jutnának hozzá, másrészt pedig megszűnnének a bor felesi egeink. A_ másik mód, amelyet itt fel akarok említeni, az édes must konzerválási módja, amelynek elsajátítására meg kellene tanítani a gazdákat, hogy így a külföld hasonló készítményeivel egyenlő minőségű édes mustkonzervet tudjunk előállítani, amely azután külföldön is értékesíthető lenne. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban még azt a régi és jogos kívánságát szeretném hangoztatni a szőlőbirtokosságnak, hogy a saját maguk által fogyasztott <bor után fizetendő borfogyasztási adót végre töröljék el. (Helyeslés a baloldalon.) Ez olyan jogos kívánság, amelynek teljesítése elől elzárkózni nem lehet. A községek háztartásából ezen borfogyasztási adóknak kiesése révén előálló (hiányokat pedig más úton kellene megfelelően pótolni. Ugyancsak meg kellene reformálni véleményem szerint azt a helytelen és igazságtalan eljárást, hogy ma mindenféle bor után egyforma fogyasztási adót kell fizetni, legyen az a legjobb és drágán értékesíthető pecsenyebor, vagy legyen az a jóformán eladhatatlan gyengébb minőségű homoki bor. A 9. címmel kapcsolatosan ugyancsak kívánatosnak tartanám az egyes borvidékek határainak felülvizsgálatát és azoknak a községeknek, amelyek egy jobb borvidék határain vannak és amelyek azonos minőségű borokat termelnek, kiemelését a gyengébb minőségű, borvidékből és hozzácsatolását jobb borvidékhez, mert ezáltal ezek a községek egyrészt boraikat tudnák könnyebben értékesíteni, másrészt nagyobb árakat tudnának elérni. Ezekben voltam bátor nagyon röviden öszszefoglalni mindazt, amit erről a kérdésről el akartam mondani, hiszen előttem már olyan sokan szóltak hozzá, hogy ennek a kérdésnek többi része jóformán ki van merítve. Ebben az irányban kérem a miniszter úr intézkedéseit. Végtelenül sajnálom, hogy a vita elhúzódása folytán a 10—13. címek tárgyalására már nem kerülhet sor és így a telepítés és földbirtokpolitikai kérdésekről, a mezőgazdasági munkásság foglalkoztatásáról és szociális biztosításáról nem áll módomban észrevételeimet megtenni, pedig ezekkel kapcsolatban is szerettem volna néhány nagyon fontos kérdésre felhívni a t. Ház és a mélyen t. miniszter úr figyelmét. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Mózes Sándor! Mózes Sándor: T. Ház! Ha végigjárjuk a borvidékeket, a kétségbeesett emberek ezreivel találkozunk, akik egyrészt arról panaszkodnak,