Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

102 Az országgyűlés képviselőházának gyógyító hatása is van bizonyos betegségekre nézve és bizonyos betegség-eket ínég is lehet előzni a méz rendszeres fogyasztásával. Én tehát azt indítványozom, hogy az évenként a nyári hónapokban Gödöllőn rendszeresített méhészeti tanfolyamokat ne mindig Gödöllőn tartsa meg a gödöllői

1 méhészeti tangazdaság, hanem valahogyan decentralizálni kellene ezt az egész tanfolyamot és más-más években az ország különböző részein kellene megtartani. Meg vagyok győződve arról, hogy ha az ország különböző részein propagálnák a méhészet előnyös oldalait és jövedelmezőségét, a méhészetet újra arra a magas fokra lehetne emelni az országban, amelyen évszázadokkal ezelőtt volt. Ma az a helyzet, hogy mézet nem hogy exportálni tudnánk, hanem sok esetben importálnunk kell. Ezt az állapotot okvetlenül meg kell változtatni annál is inkább, mert ezt a munkanélküli mezőgazdasági és földmunkásság érdeke is megköveteli., Az a gazda, aki méhészettel van gazdaságában elfoglalva, munkaerejét egészen bizonyosan más munkásokkal fogja gazdaságában pótolni és így a szociális érdek is azt kívánja^ hogy a méhészetet az egész országban minél jobban terjesszük. Tekintettel arra, hogy a jóakaratot a földmívelésügyi miniszter úr részéről fennforogni látom, a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Meizler Károly! Meizler Károly: T. Ház! Csak egészen röviden veszem a mélyen t. Ház figyelmét igénybe ennél a címnél, tudniillik a gyümölcs és főzelék belső értékesítéséről akarok néhány szót szólni. Tegnap a miniszterelnök ur fejtegette itt a Házban, hogy milyen nagy jelentősége van a magyar gyümölcs vitamintartalmának, hogy az milyen értékes és exportképes ezért. Tény az, hogy a magyar gyümölcs el is jutott Európának különböző fővárosaiba, meghódította Európát, ugyanakkor azonban a gyümölcsnek belső értékesítésére nem fordítottunk kellő figyelmet. Utalok itt tisztelettel arra, hogy különösen a Balaton mentén gyümölcsöt csak elkésve és meglehetősen drágán tudnaik a fürdőzők beszerezni. Ennek oka az, hogy Budapesten keresztül, Budapest közvetítésével jutnak hozzá a gyümölcshöz és a főzelékhez. (Zaj ) Igaz, hogy sok helyen nem így van, sok helyen van helyben is mód arra, hogy gyümölcsöt kapjanak az emberek, azonban a legtöbb helyen Budapesten keresztül kapják drágán és későn a gyümölcsöt. Éppen ezért csak arra kívánom felhívni a miniszterelnök úr figyelmét, hogy ahogyan Balatonfüreden bevezették a szőlőkúrát, és ez tényleg nagyszerű idegenforgalmi tényezővé vált, azonképpen a többi fürdőhelyen is gyümölcskúrát kellene bevezetni. Ez szép fejlődést jelentene a Balatonon és még jobban kifejlesztené idegenforgalmunkat. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Keibel Mihály! Reibel Mihály: Mélyen tisztelt Ház! Engedtessék meg nekem, hogy a méhészettel kapcsolatban néhány szót szóljak s az igen t. miniszter úrnak tolmácsoljam a magyar méhészetnek egyik-másik kérelmét, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kívánságait. Az előttem szólott képviselő urak egyike magasztalta a magyar méhészet jelentőséget. Ebben senki sem kételkedik, bár egy kis tévedés volt szavaiban, mert a méhészet jövedelmező ága a magyar nemzetgazdaságnak, úgy annyira, 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. hogy évente kivitelre is kerül méz. Nem behozatalra, hanem kivitelre. (Mózes Sándor: Nem kellőképpen fogyasztják az országban, dz az oka!) Ezt csak azért kívántam megjegyezni, hogy annál is inkább rámutassak, milyen nagy gondot kell fordítani a méhészet emelésére. A szervezeti kérdéssel szeretnék foglalkozni. A magyar méhészet felügyelete három méhészeti felügyelőnek kezébe van letéve. Ennek a három felügyelőnek körzete egészen nagy országrészekre terjed ki. Képtelenek a feladatuknak megfelelni, és semmi sem természetes ebb, nimt az, hogy az országos egyesület kéri a méhészeti felügyelők számának felemelését legalább abban a mértékben, hogy minden vármegyére egy-egy felügyelő jusson. Másik kérésünk pedig az, hogy az 1894, évi mezőrendőrségi törvény egy végrehajtási utasítással egészíttessék ^ki. Nevezett törvény foglalkozik az egyik méhbetegséggel, a ragadós költésrothadással és kötelességévé teszi a községi elöljáróságnak, hogy azt ellenőrizze és amennyiben ez tudomására jut, gondoskodnia kell az illető méhcsalád elpusztításáról. Az eddigi nehézkes eljárások eredménye volt az, hogy erre ritkán került a sor. Éppen az országos egyesület maga nagy nehézségek árán a körzeti ellenőri intézményt vezette be, amely azonban eddig mindenfelé hatósági támogatást nélkülöz, pedig nagyiban kiegészíti a felügyf löknek munkáját. A mi kérelmünk az volna, hogy amikor az országos egyesület valakit körzeti ellenőri igazolvánnyal lát el, aki az Országos Magyar Méhészeti Egyesület megbízásából végigjárja az ország különböző méheseit, azokat megvizsgálja és azt a betegséget megállapítja, hatósági támogatást adjanak neki minden ilyen esetben, hogy a mezőrendőri törvény értelmében eljárhasson. Sajnos, sok helyen a méhészek nem szívesen állanak ezeknek az ellenőröknek rendelkezésére, nem mutatják be a méheseket, már pedig nemzetgazdasági szempontból roppant fontos, hogy ne akadályozzák meg Őket munkájukban, mert hiszen ellenőrző munkájuk .akadályozza meg azt, hogy az ép, egészséges méheseket is megfertőzze ez a betegség. Tiszteletteljes kérelmünk tehát oda irányulna, adjon ki a miniszter úr egy végrehajtási utasítást, amely az 1894. évi mezőrendőrségi törvény 60. pontjához kapcsolódva, ezeknek a körzeti ellenőröknek is biztosítana hatósági támogatást., Másik tiszteletteljes kérelmük az volna, hogy a külkereskedelmi tárgyalásokba, a méhészeket is bevonják, először azért, mert a méz maga exportcikk, másrészt azonban a viasz miatt is. Magyarország nem tud elegendő viaszt termelni, behozatalra szorulunk és ma a viaszt nagyobbrészt Abesszíniából és Palesztinából kapjuk, ezeknek pedig nemes valutával kell fizetni. Drágán kapván a méhész a viaszt, természetesen nagyon drágán kell megfizetnie a műlépet. A méhészek érdeké volna, hogy kompenzációs üzletek révén juthatnának hozzá a viaszszükséglethez, hogy így olcsóbban hozzájutván a műi éphez, jövedelmezőbben tudják folytatni magát a méhészetet is. A méh vándorlásra vonatkozólag is lenne az egyesületnek néhány kívánsága. Az egyik az, hogy azt a tarifakedvezményt, amelyet a méhek szállítására a méhészek kapnak, terjesszék ki azokra az eszközökre is, amelyek