Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

96 Az országgyűlés képviselőházánál adóban és másban, 'ha tehát maga a miniszter­elnök úr belátja, hogy a Balatonon érdemes befektetni, akkor nem szabad ilyen módon csi­nálni a beruházásokat. Hiszen, ha ezek a beru­házások elhúzódnak, akkor ezek az összegek tulajdonképpen nem szolgálnak új művek alko­tására, hanem csupán fenntartási költségekre mennek el. így nem tudjuk keresztülvinni azt à tervet sem, amelyet az 1929 : III. te, a vízi­beruiházásokról szóló törvény kontemplált és figyelemibe vett. A helyzet az, hogy ennek a törvénynek 3. §-a kimondja, hogy vízimunkálatokra az állami költségvetésben a beruházások között évente legalábib — legalább! — 3'8 millió pengő irány­zandó elő. Kérdezem, hogy ha 1929-ben a tör­vényhozás ennyit irányzott elő, ennyit tartott helyesnek, akor miért nem teljesítik ezt? A va­lóság az, hogy jelenleg is csak 1*9 millió pengő van felvéve, ezenkívül beruházásokra 0'7 millió, összesen 2*6 millió, szemlben a 3'8 millióval, amit a törvény elhatározott. Kérdezem, hogy 1929-ben, amikor még nem láttuk ezt a nagy idegenforgalmat a Balaton mellett, jobban sze­rettük volna a Balatont? Akkor többet határoz­tunk el és megszavaztuk a 3*8 milliót, most pe­dig csak 2*6 milliót szavazunk meg ezekre a kérdésekre? Természetesen ezt az összeget nem mind a Balatonra szánták ; csupán 160.000 pengő jut a Balatonra az egész ország víziberulházá­sainak tételéből, amelynél a Balatont csak ilyen kevéssé dotálják. De a múlt éviben még ennyi összeg sem volt, még 2*6 millió sem volt felvéve víziberuházásokra, akkor csak 1*8 millió pengő volt felvéve, holott az említett törvény 3*8 mil­liót ír elő. Nem 'tudom megérteni, hogy ha 1929-hen így határozott a Ház, akkor ezt a tör­vényt miért nem tartják be? Azt látjuk, hogy mindenütt emelkedik a dotáció,, éppen csak a Balaton mellett próbá­lunk egyetlen kikötőt építeni. Kérdezem, mi­kor fogják az 1929:111. tc.-ben lefektett be­ruházási tervet végrehajtani, mert ha így megy, akkor a kontemplált 15 év alatt, de még 30 év alatt sem lesz végrehajtva. Helyes volna, hogy legalább a Balaton mellett most készíttessenek emezek a beruházások,, mert mi­nél előbb beruházunk, annál hamarabb lesz hasznos a befektetett tőke, hiszen annál előbb vonzzuk ide a külföldieket. Látjuk a nagy ér­deklődést, külf lödről özönlenek az emberek, a dupla szent év isi sok embert fog idevonzani, nem szabad tehát» hogy a Balaton mellett olyan \ állapotokat találjanak, amelyek el­riasztják az embereket, ahelyett, hogy ide­vonzanák őket. (Fábián Béla: Igaza van!) Ezért kérem, méltóztassék ezeket a kérdéseket megvitatni és legalább azt, -amit a törvény 1929-ben előírt, most, 1937-ben megcsinálni. (Fábián Béla: Itt a kincs, tessék vele törődni!) Elnök: vitéz Somogyváry Gyula képvi­selő urat illeti a szó. vitéz Somogyváry Gyula: TV Képviselőház! A Rábaköz egy réges-régi panaszának akarok hangot adni, ezalkalommal a törvényhozás színe előtt is. Teszem ezt elsősorban köteles­ségből, másodsorban pedig azért, mert ezt a panaszt a jajszóig fokozta és igen szomorúan időszerűvé tette az a kár^ és pusztulás, amely az idén tavaszi esőzések, áradások és vadvizek formájában zúdult a Rábaköznek különösen nyolc községére. Az idő előrehaladott voltára való tekintet­tel, most nem akarok számokkal és adatokkal megvilágított képet nyújtani arról a pusztu­222. ülése 1937 június l-én, kedden. lásról, amely egyes kisgázdacsaládok egész évi kenyerét és megélhetését a legsúlyosabb hely­zetbe sodorta. Csak a panaszok rövid összefoglalásaként akarom megállapítani, hogy a rábaikörnyéki községek egy részének a vízkár elleni védelme az idén kétségbeejtően elégtelennek mutat­kozott. Meg akarom állapítani továbbá azt, hogy azok a terhek, amelyeket ez a vidék a ma­gas kataszteri jövedelemosztályba való^ soro­lása miatt, másfelől a Rába szabályozási il­leték rendkívül magas volta miatt visel, né­zetem szerint: tarthatatlanok. Tudatában vagyok annak, hogy a mai idők mindenkitől áldozatokat követelnek, tudatában vagyok annak, hogy a Rábaszabályozó Társu­latot a legutóbbi esztendők során súlyos anyagi károk érték, sőt az igazság tiszteleté­ben azt is készséggel elismerem, hogy a Bába; szabályozó Társulat járulékai nem állnak első helyen, tehát a legmagasabban az ország kü­lönböző vízmentesítési járulékai között. Éppen ezért bizonyos mértékig talán túlzottak azok a követelések, amelyek odáig mennek, hogy a Rába-szabályozás kérdésének tüzetes meg­vizsgálására már is kormánybiztos kiküldését kívánják, azonban két következtetést kényte len vagyok levonni. Egyik az, hogy ezt az árvédelmet a legsür­gősebben tökéletesíteni kell, nehogy az ideihez hasonló árvízkárok megismétlődve, ugyan­ilyen súlyos helyzetet teremtsenek, mint az elmúlt tavasszal. Ezzel kapcsolatban ismétel­ten kérnem kell a már régóta sürgetett úgyne­vezett árpási, továbbá a Bősárkány környéki levezető csatorna sürgős kitűzését és a munka megkezdését, végül úgy az árpáskörnyéki, va­lamint az előbb említett Bősárkány vidéki vizes területen felállított kisteljesítményű szi­vattyúnak nagyobb teljesítményű szivattyú­művekkel való kicserélését. A második nyomatékos kérelmem az. hogy mivel a Rábaszabályozó Társulat illetékei ez idő szerint — éppen a szükségessé váló fej­lesztő — beruházások következtében még nem csökkenthetők, a szóbanforgó földek katasz­teri jövedelemosztályba való sorolása terén történjenek jelentős könnyítések. Ezt a kér­dést magam is több ízben kértem s maguk az érdekeltek is küldöttséggel vitték a kormány elé. Most erről a helyről szeretném a pénz­ügyminiszter úr emlékezetébe idézni azt a küldöttségnek adott igéretét, hogy ezt a kér­dést megvizsgáltatja és megkeresi hozzá az orvoslást. T. Képviselőház! Sopron megyét a közter­hek áldozatos viselése és az adóztatás pontos teljesítése tekintetében példaképpen szokták emlegetni pénzügyi hatóságaink. S ez így is van! Ne sújtsuk hát akkor erején felül való^ ál­dozathozatalra a polgári kötelességteljesítés­uek ezt a valóban klasszikus földjét és legalább ott, ahol súlyos árvédelmi terheket visel, — amelyek akárhány helyen többszörösei egyéb közterheknek — könnyítsük meg életfeltételeit a kataszteri jövedelemkulcs méltányosabb megállapításával. De ezenkívül is menjünk tá­mogatására minden olyan segítő móddal, amellyel a sújtottakon egyáltalán segíteni tu­dunk. Bízom abban, hogy a földmívelésügyi mi­niszter úr, akit ehhez a vidékhez szorosabb személyi vonatkozások is fűznek, s aki mindig megértéssel és szeretettel fogadta hozzáérke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom