Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-213
264 Àz országgyűlés képviselőházának 2. jai, akiknek jelenlétében nagy emberi szempontokat nem illik illetlenül érinteni, egyebek közt a vallási 'békességnek, a felekezeti türelemnek és a jogegyenlőségnek voltak szószólói. (Meizler Károly: Nines erről szó! — Boczonádi Szabó Imre: A zsidókérdés nem. valláskérdés! — Meizler Károly: Hazabeszél! A választókénak!) Erre az a válaszom, hogy ez a vád engem nem érinthet, mert én nem a szavazóimnak heszélek, ezt sem restelleném, mert minden jó ügyükben és bajukban felekezeti különbség nélkül velük érzek, hanem beszélek mint tisztességes, magyar és katolikus ember, aki megtettem kötelességemet a kereszténység iránt akkor, amikor a t. képviselő úr még nem is. volt abban a helyzetben, hogy a kereszténységért szenvedéseket is vállalhas<son. En ebből is eléggé kivettem a részemet, éppen azért, mert egész életemet (Meizler Károly: A háborúból én is kivettem a részemet!) igyekeztem mindig a régi dicsőséges magyar hagyományokhoz alakítani, de vallásom parancsaihoz is. De nemcsak a magyar tradíció szempontjából sértő az említett proskribáló kijelentés, hanem azért is, mert bántja egy derék felekezetnek az érzékenységét, (Boczonádi Szabó Imre: Nem felekezet!) annak a felekezetnek az érzékenységét, amely a hazával szemben mindig megtette a kötelességét, szellemi, gazdasági és katonai téren is mindenütt. A miniszterelnöki (kijelentés elhangzásakor kénytelen voltam visszaemlékezni a harctéri időkre is, amikor zsidó bajtársainkat ott láttuk magunk mellett hősiesen küzdeni, látuk őket soraink közt elesni. Már az ő emléküknek is . tartozunk azzal, hogy a szegedi beszéd sértő élével foglalkozzunk és ha lehet, azt a félreértést, amelyet egyesek igyekeznek a miniszterelnök úr beszédéből nem félreértésként kihasználni, eloszlassuk. (Meizler Károly: A magyar paraszt nem volt ott? — Boczonádi Szabó Imre: Díszzsidókat vittek ki a harctérre!) Igen, a magyar földmivesnép ott volt, sőt hősiesen ott volt, de ezt a nagy^ érdemét nem is vonja kétségbe senkisem, tehátfelemlítésre nem szorul. Főleg a túloldalról kérek türelmet. Elég sokan vannak a túloldalon olyanok, akik bent ülnek nagy zsidó vállalatokban. Elvártam volna tőlük, hogy amikor ez a kérdés szőnyegre került, amit súlyosbított Bethlen István felszólalása is, kiállannak majd a nemzet testéről ártatlanul szeparált zsidóság védelmére. (Meizler Károly: Bethlen visszavonta!) Kénytelen vagyok tehát végre én, azt hiszem, a legtisztességesebb keresztény felfogású emberek sorából valók közül felállani és ezt a szolgálatot elvégezni, akinek semmiféle ilyen vagyoni, vagy üzleti kapcsolata a zsidósággal nincs. Az igazság a magyar nép egyik főjellemvonása. Hallottuk egyszer az igazságügyminiszter úr beszédéből is, hogy semmi iránt sem viseltetik olyan nagy érzékenységgel, mint az az igazságtalanságokkal szemben. Ezt az érzékenységet képviselem. Mi az^ igazság? Nem említem fel a magyar szellemi és művészi élet terén érdemeket szerzett zsidó jeleseket, meg akarok feledkezni Simonyi Zsigmondról, Balla,gi Mórról, Acsádi Ignácról, Goldzieher Ignácról, Marcali Henrikről, aki Hóman Bálint tanítómestere volt, Goldmarkról, Vámbéry Árminról, Stein Aurélról, Mezey Ernőről, Vázsonyi Vilmosról. Ideszámíthatom Csemegi Károlyt is. (Felkiáltások a jobboldalon és a közéven: Kun Bélát! Szamuellit!) Egy egész végtelen sorát említ3. ülésé 1937 május Ih-én, pénteken. hetném még fel azoknak, akik ha nem lettek volna, sokkal szegényebb lenne a mi nemzeti életünk, a mi irodalmunk, művészetünk történelme. (Meizler Károly: Arról beszéljen, hogy hány zsidó napszámos van! —• Folytonos zaj. — Meizler Károly ismét közbeszól.) Elnök: Meizler képviselő urat kérem, hogy az állandó közbeszólásoktól tartózkodni szíveskedjék. Rupert Rezső: Ha tisztelt képviselőtársamnak nagyon fáj ez, akkor menjen el szintén napszámosnak. (Farkas István: A zsidók között is vannak parasztok!) En nem szeretnék lenni, mást sem küldök oda. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után inkább a zsidóság közgazdasági érdemeiről szóljak. Eziránt egyesek érzékenyebbek. 1839-,ben például eszébe jutott egy Fischer Mór nevű zsidó vallású, derék magyar embernek, hogy Herenden porcellárgyárat alapítson. Azóta világmárka lett a herendi porcellán. Ha nem jutott volna eszébe Fischer Mórnak, nem tudom mit akarnának elvenni, vagy visszahódítani az urak a herendi gyárból. A^ Goldberger-gyár egyik helyiségének falán láttam pár évvel ezelőtt a gyár kitűnő gyártmányairól szóló elismerő okiratot, amelyet mint védegyleti igazgató, majd száz éve, Kossuth Lajos írt alá. Az önök soraiban ül Szurday Róbert, akinek a nagyapja 124 évvel azelőtt alapította azt a vállalatot, amelyből a Magyar Pamutipar kifejlőddött. Ha a zsidó alapításnak mindez nem jutott volna eszébe, nem tudom mit akarnának most az urak itt is a zsidóságtól elvenni? (Felkiáltások a jobboldalon és a közében: Ez nem vallási kérdés, ez üzleti kérdés!) Kiváló zsidó családok alapították például a cukoripart, a Hatvány, a Deutsch, a Brüllcsaládok. A bőripart a Wolfnerek, a Mauthnerek, Maehlupok. A gőzfűrészipart Lőwy Dávid és fiai... (Folytonos zaj a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások: Hagyja abba! Nem vagyunk rá kíváncsiak! Mi köze ennek a miniszterelnöki tárca költségvetéséhez^) akik úgyszólván Újpest megteremtői voltak. A. faipart a Propper- és a Groedl-esalád. A gyertya-, szappan-ipart, a Flóragyárat, a Machluposalád. A nehézipart, a Salgótarjánit „Feldmann- és Chorin, a Magyar Altalános Kőszent Hercz Zsigmond, (Folytonos zaj a jobboldalon és a középen.) a Rimamurányit Bíró Armin és Laczkó Antal. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Elég volt a magyar hősökből!) A nyomdaipart, a sajtóipart a Légrády testvérek, akik a magyar sajtó szellemi részének megteremtésével is elévülhetetlen nagy érdemeket szereztek. Itt vannak a Weiss Manfréd Művek, amelyek a szociálpolitikában sokkal többet tettek, jelentenek évtizedek alatt, mint a magyar nagybirtok összessége, mert csak a háború alatt is 36 ezer embernek adtak állandóan munkát és jó kenyeret. Itt van az izzólámpa-ipar. amelyet az Egger-család alapított, a kitűnő Aschner Lipót fejlesztette világhírűvé, a söripar, amelyet Perlmutter Jakab alapított, a modern gabonakereskedelem, amelynek a Strasser és König cég, a Tószegi Freundok, Schreiberek voltak az alapítói, naggyá tevői. (Felkiáltások a jobboldalon: Most már elég volt? Hagyja abba!) A tengeri hajózást Léderer Sándor és Lánczy Leó alapította. Azt akarom ezzel a felsorolással elérni, hogy méltóztassék kicsit az érdemeknek is, ha kellemetlen is, a szemébe nézni. (Folytonos zaj
