Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-210
Az országgyűlés képviselőházának Èi mány megalkotta a hitbizományi és a telepítési törvényt. Mivel az ezekben a törvényekben lefektetett elveknek szerves folytatását képezi a mai kormány földbirtokpolitikája, ezért legyen szabad ezzel kapcsolatban a többízben elhangzott kritika és lekicsinylő nyilatkozatok megcáfolására a következő hivatalos adatot felemlítenem. 1936 július 1-től december 31-ig a földmívelésügyi minisztérium birtokpolitkai célokra 11.734 katasztrális hold területű mezőgazdaság ingatlant szerzett meg, 5,059.628 pengő vételárban. A sokat hangoztatott aggályokkal szemben legyen szabad itt megjegyeznem, hogy a földmívelésügyi minisztérium jelentése tájékoztat bennünket arról, hogy a birtokszerzők az előírt 25—30%-os készpénzelőlegeket mind hiánytalanul lefizették. A béke években is foglalkoztak a telepi tési politika kérdésével, akkor is szó volt földbirtokpolitikai kérdésekről, de hogy milyen jelentéktelen, milyen kis eredménnyel, annak szomorú bizonyítéka az a mindenki által ismert tény, hogy évenként mintegy 150.000 erős munkabíró magyar vándorolt ki az országból. Évtizedeken keresztül folyt a nemzet vérhullása, helyettük pedig idegen honfoglalás elemei vándoroltak be semmiféle akadály által fel nem tartóztatva. Mint mondottam, az előző kormány gazdavédelmi rendeletekkel akadályozta meg, hogy az adós gazdatársadalmat árverésekkel földönfutókká tegyék. Erős kamatpolitikával, árpolitikával, termelésig politikával ment a gazdák segítségére és például igen erős lépésekkel vitte előbbre a termésértékesítés kérdését azzal, hogy nemzetközi szerződésekkel biztosította az agrárproduktumok piacát. A kultúrpolitika, a népiskolai oktatás kérdése és a népegészségügyi kérdések voltak azok, amelyekkel az előző kormány úgy foglalkozott, ahogyan azt a mostani kormány továhb folytatja. Itt meg kell említenem, hogy mindkét kormány a kalandos pénzpolitika helyett megtartotta az eddig bevált valutapolitika módszerét. Tárgyilagos szemlélet mellett meg kell állapítanom, hogy a négyéves tevékenységnek egyes állomásai, amelyek most egészen természetes, maguktól értetődő jelenségeknek és tevékenységeknek látszanak, annakidején nagyon erős mértékben szolgálták a nemzet értékét. Szerény nézetem szerint a Darányi-kormány 1936 októberében történt bemutatkozása óta fokozta az előző kormány által elért eredményeket. Tovább erősítette az államháztartás egyensúlyát, tovább mélyítette a népi-^ és szociálpolitikát s az agárgondolat kimélyítésére további lépéseket tett. (Hunyadi-Vas Gergely: És pedig erőteljesen!) Az Alföld fásításának és öntözésének kérdése, a bekötő utak építésének kérdése, a földbirtokreform során földhöz juttatott lakosság terheinek enyhítése, az egyszoba-konyhás lakással bíró hadigondozottak és túlnyomórészt napszámból élő mezőgazdasági munkások házadójának elengedése, az ifjúság elhelyezését megkönnyítő nemzeti önállósítási alap létesítése, a családvédelmi intézkedések... ezeknek felsorolását talán kritikával fogadhatják egyesek, azonban meggyőződésünk szerint ezek mind olyan ténykedések, amelyekkel à kormány bebizonyította, hogy igyekszik a rendelkezésére álló készleteket olyan helyre vinni, ahol azokra KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. K ülése Í9e7 május il-én, kedden. Öl a legtöbben rászorulnak és ahol 'azok áldásait a legtöbben érezhetik. Ugyanezt a népi politikát szolgálja a köztartozások kamatainak 9 százalékról 6 százalékra való leszállítása, a mezőgazdasági napszámbérek felügyelete, a szükséges intézkedések megtétele, a kisiparosság intenzívebb foglalkoztatása és a széles skálájú szociális munkáspolitika. Alkotmányjogi téren a. kormányzat ismételten rámutatott arra, hogy diktatúrára szükség nincs, mert a nemzetnek megvan az ezeréves alkotmánya. Ennél a pontnál rámutatok arra is. hogy a kormányzat első tevékenysége az volt, hogy a képviselőválasztásokkai kapcsolatos és sokat támadott ajánlási rendszert megváltoztassa, kiküszöbölje és ezzel miadjárt erős gesztust tett a Darányi-kormány által egyébként is óhajtott pártközi béke felé. Rámutatok továbbá arra, hogy a kormány előkészíti az elodázhatatlan titkos választójog kérdését és pedig ugyancsak pártközi megegyezéssel, de a nemzet jövőjének is tartozó felelősség által diktált formák között. Amikor a fentiekben az 1932. év ősze óta működő két kormány tevékenységét nagy vonalakban vázoltam és rámutattam arra, hogy bizonyos javulás jelenségei mutatkoznak a gazdasági életben, önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogyan van az, hogy a kormánynak az én meggyőződésem szerint ilyen feltétlen elismerés remélté óriási értékű munkálkodása és a szociális népi gondolat gyakorlati alkalmazása mellett is egyes helyeken, különösen a legszegényebb néprétegek részéről olyan nagy panaszok hangzanak el és egyes helyeken valósággal súlyos jelenségekkel találkozunk. Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál rá kell jönnünk arra, hogy a mai generáció olyan hatalmas terhek súlyát hordozza, hogy valóban azt kell mondani, hogy ez a generáció megbűnhődte a multat és jövendőt; ez a generáció viseli, mint mindnyájan tudjuk, de érezzük is, egy vesztett háború, egy nyomában következett forradalom, egy kommunizmus, egy idegen megszállás minden nyomorúságát, ajztán egy ál-fellendülés keserves böjtjét és egy utána következett mélységbezuhanás átkait és nyomorúságait. Ennek a generációnak a mellett, hogy a sors ilyen súlyos csapásokkal látogatta meg és erejét rendkívüli mértékben legyengítette, kellett a legsúlyosabb feladatokkal megbirkóznia, hiszen ezt a nemzedéket terhelte a háborús terheknek viselése, — tudniillik- a háborús jóvátételek viselése — azután a külföldi kölcsönök törlesztése, a trianoni nyugdíjterhek, és egy teljesen dezolált állapotban átvett hadsereg reorganizációja. Valóban azt kell mondanom, hogy ilyen körülmények között és ilyen súlyos ellentét mellett nem lehet csodálkozni azon. hogy a modern találmányok és technika tüneményes haladása és fejlődése mellett a népmilliók életszínvonala mégis olyan katasztrofális mértékben alászállott. Es amíg az életszínvonal leszállása csak a feleslegekről való lenfondást jelenti, addig még nemzeti organizmusunk veszélye nélkül lehet a bajokon segíteni, ha azonban az életstandard leszállítása már a mindennapi kenyérről való kényszerű lemondást,, már a gyermek ruhájának, vagy, ahogy képviselő•társam mondotta, cipőjének hiányát, sőt a kevesebb gyermeket is jelenti, akkor már a nemzeti lét de profundisa kiált fel a mélyből és ' sürgős segítséget követel. 13