Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-220

Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 1937 május 26-án, szerdán. 665 elutasította és a kisgyülésen a polgármester úr ezt a kérelmet a maga részéről komolytalannak jelentette ki. Mit csináltak erre ezek a fiatal emberek? Hivatkozva arra, hogy ők emléklapos tisztek, az egyik két katonatiszt útján, a másik két más úr útján provokálta a polgármester urat ezért a kritikáért, amely kritikával élt a város egész kisgyűlése, amikor kérelmüket egyhangúlag elutasította. T. belügyminiszter úr, a magyar belügyi igazgatás terén a provokálás kezd már nagyon gyakori jelenséggé válni. Nemrég előfordult, hogy Pest vármegye tiszti értekezletén az alispán nem mint magánember, hanem mint alispán kritikát gyakorolt egyik főszolgabírójának eljárása felett. Erre a főszolgabíró úr provokáltatta saját alispánját. Most kívülálló tényezők egy városi kisgyülésen elmondott véleményért provokáltatják a polgármestert. Ha ez a helyzet, ennek nemsokára az lesz a következménye, hogy az emléklappal rendelkező községi díjnok fogja a következő napon (Egy hang a haloldalon: A belügyminisztert provokálni!) — én már olyan messzire nem is megyek — a főszolgabírót, a szolgabírót, vagy a községi jegyzőt provokáltatni azért, mert hivatali működése közben a főszolgabíró, a szolgahíró,,vagy a községi jegyző az irnok úrnak vagy a díjnok úrnak a viselkedéséről véleményt mondott. Nemcsak a hivatalokon kívül, hanem a hivatalokon belül is lehet a hivatali fegyelmei destruálni. Nagyon jól tudom, hogy a régi világban is volt joga és módja egy katonatiszt nek saját felettesét provokáltatni, de ehhez előzőleg egy magas határozatra volt szükség. Lehetetlen volt, hogy egy katonatiszt, vagy egy önkéntes csak úgy per sundam-bundam egyszerre provokáltassa felettesét, hadnagyát. vagy főhadnagyát. Ha a régi hadsereg féltette a maga fegyelmét, akkor nekünk is féltenünk kell a közigazgatás fegyelmét azoktól a jelenségektől, amelyekkel az utóbbi időkben találkozunk és amely jelenségekhez csak hozzásorolom, hogy nem tudom, feltalálták-e már Magyarországon az olyan főszolgabírót, akit kötelességei nem a járásához fűznek, mert az utóbbi időben a repülő főszolgabíró típusa jelentkezik a magyar életben, állandóan olvasunk róla. (Gr. Teleki Mihály: Hol?) A gödöllői járásban. Miért csodálkozik ezen Teleki Mihály gróf képviselő úr, hiszen ugyanúgy tudja, mint én. (Gr. Festetics Domonkos: Vasárnap azt csinálhat, amit akar!) (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) A képviselő úr talán helyesli, hogy a főszolgabíró urak a helyett, hogy hivatali_ kötelességeiket teljesítenék, az országot járják és politikai beszédeket tartsanak? (Gr, Festetics Domonkos: Akkor a vadászást is le kellene tiltani! — Gyömörey Sándor: Az viszont nagyon fontos, hogy a járásaikat járják!) A járásaikat járják és ne az országot és a járásaikat is azért járják, hogy közigazgatási kötelességeiknek eleget tegyenek. (Gr. Festetics Domonkos: Vasárnap oda mehet, ahova jól esik!) A képviselő úrnak egyet ajánlok figyelmébe. Ha valaha elkövetkeznék az a helyzet, hogy a képviselő úr felelős állásba kerül ebben ,az országban, nagyon vigyázzon arra, hogy alantasai lehetőleg (Gr. Festetics Domonkos: Ne vadásszanak!) feladataik teljestésével, ne pedig politikái izgatással foglalkozzanak. Ha ebben az országban a köztisztviselők a helyett. hogy köztisztviselői feladataikat teljesítenék, politikai agitációt folytatnak, ennek t. képviselőtársam, semmiesetre sem lesz jó vége, mert itt nincs privilégium, ami az egyik főszolgabírónak jár, az jár a másik főszolgabírónak is. (Gr. Festetics Domonkos: De vasárnap azt csinálhat, amit akar!) Igazán? (Dulin Jenő: Eltávozási engedély kell, ha el akar menni máshová!) En nem is arról beszélek, hogy vasárnap tudnak elmenni. Méltóztassanak- érdeklődni a dolog után, mert — legalább is ahogy az újságok tudósításaiból látom — ezek a gyűlések és értekezletek nem mindig vasárnap, hanem hétköznap is vannak.. Ha képviselőtársam jobban van informálva, méltóztassék ezt előadni; (Zaj a jobboldalon.) ha pedig nem, akkor méltóztassék egyelőre elhinni azt, amit én mondok erről a kérdésről. Nem tartom ideális dolognak akkor sem, ha hozzánk közelebb álló, akkor sem ha velünk szemben álló politikai irányzat tisztviselői, járják az országot agitációt folytatni; azt is a legsúlyosabb mértékben elítélném. (Helyeslés a baloldalon.) Kérem a t. miniszter urat és a t. kormányt, vessen véget ennek az anomáliának, mert majd méltóztatnak meglátni, hogy ennek a vége a közigazgatás fegyelmének az aláásása lesz. (Dulin Jenő: Ami szabad az egyiknek, az szabad a másiknak is! — Peyer Károly: Ami szabad az egyiknek a baloldalon, az szabad a másiknak a jobboldalon! — Malasits Géza: Ez volna á helyes!) T. Ház! Most méltóztassék megengedni, hogy azzal a kérdéssel foglalkozzam, amelyről tegnap Végváry József képviselőtársunk beszélt a Házban. Végváry József képviselő úr tegnapi beszédében a szakorvosi képesítés megszorításával foglalkozott. T. képviselő úr, méltóztassék elhinni, hogy Magyarországon arra van szükség, hogy minél több orvos szerezne meg a szakorvosi képesítést, hogy minél több jó orvos legyen. A magyar vidék egészségügyi viszonyait a lehető legsúlyosabb kritikával kell kísérnünk. A higiéniai viszonyok, sajnos, olyanok az országban, hogy igenis minél több jól képesített orvosra volna szükség; arra volna szükség, hogy a vidékre minél több kiváló képesítésű orvos menjen ki. (Törley Bálint: De nem mennek ki a vidékre! Nem akar nak kimenni! — Peyer Károly: Mindegyik a fővárosban akar maradni!) Tudom,. így^ van, hogy mindegyik a fővárosban akar maradni, holott a magyar vidék egészségügyi viszonyai a legnagyobb mértékben megkövetelnék, hogy minél több jó orvos menjen ki a vidékre. Erre feláll itt egy orvos képviselőtársunk és indítványt terjeszt be, hogy minél kevesebb szakorvosi képesítést adjanak ki az országban. Nekem — ellenkezőleg — az a véleményem, hogy igenis minél több orvosnak kell megszerezni a szakorvosi képesítést... (vitéz Martsekényi Imre: Nem így mondta!) Hát mit mondott? (vitéz Martsekényi Imre: Azt, hogy szigorítsák meg a szakorvosi képesítést! — Gr. Festetics Domonkos: Azt mondta, hogy meg kell rostálni!) Azt, hogy ne lehessen a szakorvosi képesítést megszerezni. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, én ezt Végváry képviselő úr hivatalos lapjából idézem, máshonnan nem tudok idézni. Azt mondta, hogy a numerus clausust a szakorvosi képesítésre is ki kell terjeszteni. (Felkiáltások jobbfelől: Ez más!) Ez más? Ez nem más, hanem ugyanaz. (Ellenmondások jobbfelől.) Ismét csak azt mondom, higyjék el nekem kép93*