Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-220

(i6Ö At országgyűlés képviselőházának í óráig tartotta a községházán, amíg kihallgattak ibennünket és végül is bűncselekmény niányában elbocsátottak.« (Farkas István: iázó val csak zaklatták őket! — Buchinger Manó: Unatkoznak! A nép pedig fizessen! — Farkas István (a jobboldal felé): Csak mosolyogjanak rajta az urak! így hajtják a népet az önökkel szemben lévő irányzat felé! — Malasits Géza: Ha így folytatják, nem csoda, ha kitör a forradalom! — Zaj.) Ha a töhbi érdekképviseletnél, a Gyosz.nál, az Omge.-nél vagy a megyei kaszinónál senki sem ellenőrzi, hogy hányan és milyen célból jönnek össze vasárnapi, vagy hétköznapi tárgyalásokra, vájjon milyen címen akadályozzák meg azt, hogy a munkásság érdekképviselete összejöjjön, munkaviszonyairól beszéljen? (Farkas István: Csak a karteleknek szabad összejönni!) Vájjon milyen címen akadályozzák meg ezek az urak, hogy a munkások politikai kérdéseket is megtárgyalhassanak egymással, hiszen úgy tudom, semmiféle törvény vagy rendelet nem tiltja ezt a munkásoknak. Jászkísérről írja pártunk egyik tagja, hogy egy csendőr és egy községi rendőr a lakására jött és legfelsőbb parancsra hivatkozva, utasította őt a mindennapi jelentkezésre. Mivel ennek okát nem tudta és a csendőr ennek okát vele nem közölte, átment másnap Jászapátiba a főszolgabíróhoz, hogy megtudja, kinek a rendeletére és milyen okból kell neki mindennap jelentkeznie. Azt hiszem, a legminimálisabb jog, ami Őt megilleti,, az, hogy megtudhassa, milyen okból rendelnek el ellene ilyen hatósági intézkedést. Kérdezősködésére a főszolgabíró azt válaszolta, hogy ő nem adott ki ilyen rendelkezést, nincs is tudomása ilyen rendelkezés kiadásáról. Amikor az illető a jelentkezési kényszert rárótt csendőrségen bejelentette, hogy a főszolgabíró minderről nem tud, akkor az örsparancsnok azt mondotta, hogy iha a főszolgabíró nem mondja meg, ő csak annyit mond, hogy a határból el ne merjen menni, mert körözés útján elfogják és csak akkor, ha ennek a jelentkezési kötelességnek határideje lejárt, mehet oda, ahova a munkája, vagy más egyéb elfoglaltsága elhívja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szibéria!) Itt van a kezemben egy levél, amelyben azt írják, hogy a tiszafüredi járás főszolgabírója 2—4—6 terheltet tiltott röpirat terjesztése miatt 100 napi elzárásra átváltoztatható 200 pengő pénzbüntetésre ítélt. Nem reklamálom azt, hogy más nyomtatványok terjesztőivel szemben is ilyen szigorral járjanak el, azonban azt hiszem, hogy 100 napi elzárási büntetést kiróni, egy akár tiltott, akár engedélyezett akármiféle röpiratért, legalább is olyan túlzás, amelyben benne van az egész közigazgatás szellemisége. (Megay Meissner Károly: Nem kell tiltott röpiratot terjeszteni! — Takács Ferenc: Hanem nyugodtan, szépen éhen kell halni! — Zaj a szélsőbaloldalon, — Farkas István: Maguknak minden tiltott!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Buchinger Maiió: Mihelyt megengedik, már nem tiltott! — Felkiáltások -a szélsőbaloldalon: Engedjék meg a terjesztést! — Farkas István: Minden, ami nem dicséri magukat, tiltott!) Kéthly Anna: A békéscsabai textilmunkások szövetségének egyik bizalmiférfiát 30 napi elzárásra és kiutasításra ítélte a békéscsabai rendőrség tiltott egyesületi tevékenység címén, azt a bizalmiférfiút, aki egy olyan egyeÏ0. ülése Í9É7 május 2Ù-àn, szer-ián. sületi helyi csoportnak munkáját végezte, amelyet a belügyminiszter úr engedélyezett. Ugyanez a rendőrség kiutasított Békéscsabáról egy szakszervezeti bizalmiíérfit, kiutasította vele együtt a feleségét is, aki soha semmiféle módon sem politikai, sem gazdasági szervezkedésben nem vett részt és aki ezenkívül békéscsabai születésű, tehát semmiféle jogcímen onnan kiutasítható nem volt. A békéscsabai rendőrség tavaly letartóztatta a textilmunkásszövetség Békéscsabára utazott elnöknőjét, aki azonkívül, hogy ennek a textilmunkásszövetségnek elnöke, egy parlamenti politikai párt titkárnője is, budapesti törvényhatósági bizottsági tag volt és még hadiözvegy is, aki súlyos idegbajt szerzett, két gyermekét és a férjét vesztette el a háborúban. (Farkas István: Fizetnek érte!) Ezt a titkárnőnket a békéscsabai rendőrség annak ellenére, hogy mindenféle bizonyítvánnyal el volt látva? államvasuti arcképes bérletjegye volt, a központi párttitkárságtól r hivatalosan kiállított igazolójegye volt, letartóztatta és másfél napra piszkos, beteg, szerencsétlen prostituáltak közé zárta és nem engedte meg, hogy a helyi párttitkárságot, vagy a helyi szakszervezeti vezetőséget erről a letartóztatásról értesítse. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni ! Kéthly Anna: Befejezem azonnal. Nem engedték, nehogy Budapesten a belügyminisztériumban ez ellen az eljárás ellen tiltakozhassunk és onnan védelmet kérjünk. T. Há:z! A belügyminiszter úr tegnapi beszéde reménységet ad arra, hogy az alsófokú hatóságoknak, legalább is egyeseiknek magatartása megváltozik, ennek ellenére általános okokból bizalmat nem nyilváníthatok és a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr. Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen • t. Ház! (Hulljuk! Halljuk! a baloldalon.) A belügyminiszter úr tegnapi felszólalása után tulajdonképpen nem is volna sok értelme felszólalnom, mert hiszen a miniszter úr garantálta, hogy ebben az országban a rend minden körülmények között úr lesz és én meg is vagyok arról győződve, hogy ezek nemcsak szavak, hanem a miniszter úr tényleg érvényt is fog szerezni aka^rátának. Ha mégis felszólalok, ezt aaért vagyok kénytelen megtenni, mert olyan tüneteket látok újabban elindulni, amelyeket ha nem tennék szó tárgyává, úgy érzem, hogy a lelkiismeretemet nem tudnám megnyugtatni. Előrebocsátom, hogy ez a képviselőház mindig a lehető legnagyobb megértéssel viseltetett a tanuló ifjúság és diákság iránt, sőt ez a képviselőház még akkor is, amikor azt látta, hogy nem mindenben osztozik a diákság magatartásában, aggódó és szerető jóindulattal gyakorolt kritikát, a legnagyobb megértéssel viseltetünk valamennyien a diákság iránt és jelen felszólalásom sem a diákság ellen szól, sőt ellenkezőleg az az óhajom és kívánságom, hogy aggódó szeretettel vegyük körül azt az ifjúságot, amely ma még talán nem eléggé érett szellemileg ahhoz, hogy kellő szelekcióval rendelkezzék bizonyos áramlatokkal szemhen. Nagy aggodalommal kell néznem a tüneteket azért is, mert mi az 1848-as márciusi ifjúság szellemében nőttünk fel, nekünk egy márciusi ünnepen lázba gyúlt az arcunk, láttuk, hogy az az ifjúság igazán követésre méltó példa volt,