Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-219
638 Az országgyűlés képviselőházának í hánytorgatott vám dolgában: ba például egy kocsi vagy egy autó Miskolcról kimegy Diósgyőrbe és onnan visszamegy, ha miskolci kocsi is, akkor is meg kell fizetnie az egy pengő kövezetvámot, holott a fővárosban ennél sokkal alacsonyabb díjtételek vannak megállapítva. Méltóztassék egyszer megnézni a statisztikát, hogy a főváros kórházaiban ápolt betegek közül hány van a vidékről, hány van a környékről.^ Méltóztassék megnézni, hogy azokban az iskolákban, amelyeknek a fenntartására a törvény szerint a fővá.ros már nem kötelezhető, hány olyan tanuló van, aki a környékről jár be. Méltóztassék egyszer megnézni a Nyiigafipályaudvart és a Keleti-pályaudvart, reggel, amikor az iskolavonatok beérkeznek. Ezek a vonatok tömegével hozzák be a vidékről a gyermekeket, akik a főváros különböző iskoláiban nyernek oktatást és ezeket a terheket... (Megay-Meissner Károly: Ez csak előnye a fővárosnak!) Nem tudom, miben van az előnye? Abban-e, hogy a fővárosnak kell fizetnie a tanárokat és fenntartania az iskolákat 1 ? Méltóztassék megnézni, hány milliót tesznek ki évente azok a költségek! Még szomorúbb dolog, hogy Pest vármegyének nincs kórháza (Timi van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez szomorú!) és Pest vármegye összes kórházi ápolásra szoruló betegeit a fővárosnak kell ingyen ápolnia. (Marastoni László: Addig le sem engedik venni a kocsiról a beteget, amíg a 10 napi ellátmányt előre le nem fizeti! Megfizette azt minden vidéki heteg!) Ne méltóztassék velem vitatkozni; ott vannak a zárószámadások, amelyek mindezt világosan kimutatják. Végeredményben az, hogy a főváros kórházainak mennyi a deficitje és mennvi az az összeg, amelyet a betegek nem fizetnek meg, nem olyan kérdés, amelyről vitatkozni lehetne. Ugyancsak méltóztatott beszélni a Hév.-ről. Az is igazságtalan és egyoldalú beállítás, hogy a Hév. egész deficitjét a főváros lakossága fizesse, holott a Hév.-nek a vonalai nagyon kevés területen érintik a főváros határát Méltóztassék ezt a deficitet a községek lakosainak arányában az egyes érintett községek között felosztani. Akkor meg lehet tenni azt is, hogy a tarifát leszállíthatjuk a felére is. A főváros mindenkor vállalni fogj a a deficitnek azt a részét, amely reá esik. de vállalja azt Budaörs is,, vállalja azt Pomáz és Gödöllő, meg a többi i«. mindegyik vállaljon a deficitből annyit, amennyi rá, e^ik; de az furcsa uolitika volna, hogy egvoldalúlag mindig a főváros legyen a fejőstehén és a főváros hozzon azért áldozatot- hogy a környéken lakók olcsón tudjanak közlekedni. A főváros megtette azt, hogy a város határaié' egyséíres díjszabást léptetett életbe. Ezzel majdnem többet tett, mint amennyit pénzügyileg majdnem szabad lett volna tennie, amióta a Hév.-et birtokába vette: ahogyan azonban én HfoTv, rv dolgokat, tovább menni aligha lesz lehetséges. Méltóztassanak megengedni, hogy a belügyi tárca tárgyalásánál egy pár percre igénybe vegyem a Ház szíves türelmét és rámutassak arra. amit majdnem minden évben ismételünk anélkül, hogy ezen a téren valami javulás volna. A kormány elfogadja, láttamozza az egyesületi alapszabályokat. Ezeknek az egyesületi alapszabályoknak alapján működ9. ülése 1937 május 25-én, kedden. nek az egyesületek, mégis csodálatos módon megtörténik, hogy a vidéki hatóságok a kormányhatóság által láttamozott egyesületi alapszabályok alapján működő csoportokat nem engedik dolgozni. Csak mutatóba hozok fel néhány példát, mert hiszen egy kocsira való ilyen végzés van. Bemutatok például egy végzést, amelyet Veszprém vármegye enyingi járásának főszolgabírája adott ki. Amikor az építőipari munkások május 2-ára összehívtak Siófokra egy építőipari kongresszust, hogy a Dunántúlon dolgozó munkásoknak munkabérrendezési és egyéb kérdésekben a szükséges tájékoztatást megadják, a főszolgabíró ezt a gyűlést betiltotta. A végzés indokolása a következőket mondja (olvassa): »A hosszú ideig teljesen minden munka nélkül álló munkások érdeke, valamint a nagyon közeli balatoni fürdőszezon megnyílása előtt a nagy, sürgős építkezési munkálatok befejezése egyáltalában nem teszi kívánatossá, hogy a Balaton mellett Siófokon ilyen kongresszus megtartását engedélyezzem, mert ez a szorgos munkálatoknál dolgozók figyelmét a munkától csak elvonja, a munkálatok menetére zavarólag hatna és a sürgős munkálatok befejezését hátráltatná.« Pedig a kongresszust vasárnapra kérték, amikor nem dolgoznak! Megfellebbezték ezt a végzést és most már Veszprém vármegye alispánja hozott elutasító határozatot, amelynek indokolásában az van, hogy (olvassa): »A kongresszuson az építőipari munkások bérviszonyainak többféle szempontból való tárgyalása vétetett tervbe, ami pedig a köznyugalom fenntartása okából nagyon aggályos és nem kívánatos, miért is a kongresszusnak az újabb időpontban megtartását részemről sem engedélyezem.« Végül azután, amikor már a dolog sehogyan sem ment, azzal tiltották be ezt a kongresszust, hogy a vendéglős nem adta oda a helyiséget. (Farkas István: Ez a. bevett szokás!) Régi gyakorlat, hogy a vendéglőst eltanácsolják. Méltóztassék elgondolni: az iparügyi miniszter úr kiad egy rendeletet a munkabérek rendezéséről, az érdekeltek állást kívánnak foglalni, össze akarnak jönni egy kongresszusra és ezt lehetetlenné teszik számukra. Nemrég, ezt megelőzően, az építőmesterek tartottak kongresszust, amelyen állást foglaltak ezek-ben a kérdésekben. A munkásoknak nem szabad állást foglalniuk. Szóval a munkások a béregyeztető tárgyalásokra teljesen előkészületlenül, minden tájékozódás nélkül menjenek el, már pedig akik az ügyek ismerete nélkül tárgyalnak, kénytelenek esetleg helytelen álláspontot foglalni el. Nem célszerűek ezek az okoskodások, mert ha az a kormány intenciója, hogy az egyesületek működését engedélyezi és alapszabályait jóváhagyja, akkor szerezzen érvényt ennek az akaratának minden alsófokú hatóságnál is és ne engedje az egyesületek működését ilyen nevetséges indokkal hátráltatni, mint amelyeket itt felsoroltam, (Propper Sándor TTgy van! Ürügyek, nem indokok!) Itt van például egy másik panasz, amely többek között azt mondja, hogy Kisvárdán a cipészmunkáisok helyi csoportja megalakult és a szolgabírói hivatalhoz behívták a tagokat. Három-négy-öt-hat órán keresztül vizsgáztatták őket a szövetségi alapszabályokból, hogy ismerik-e és az egyesülettel össze nem függő dolgokról hallgatták ki őket, azalatt pedig a lakásukon házkutatást tartottak. Végül arra szólították fel őket, hogy nem érdemes ilyen