Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. Elnök: Czirják képviselő urat rendreutasítom! Brogli, József : ... még pedig azért, mert éppen Baranya vármegyéről tudja úgyszólván az egész ország azt, hogy közigazgatási tisztviselői karának magas színvonala következtében közigazgatása olyan fejlett, aminőhöz hasonló kevés van ebben az országban. (Ellenmondások balfelől.) Azt állította továbbá képviselőtársam, hogy a közigazgatási tisztviselők pártpolitikát folytatnak, sőt még azt is mondotta, hogy nemzetiségi politikát visznek bele a közigazgatásba. (Br. Berg Miksa: Ki mondta ezt?) Czirják képviselő úr mondotta, hogy nemzetiségi politikát visznek bele a közigazgatásba a németséggel szemben. (Czirják Antal: Olyan politikát csinálnak, amely elítélendő, Az én németjeimet ne bántsa senki!) Méltóztassék megkérdezni Riesz Ádám igen t. képviselőtársamat, (Czirják Antal: Nagyon derék ember a többi németté' együtt!) aki ugyancsak egy német kerület képviselője, aki igazolni fogja, hogy ezek a vádak igazán nem állnak meg. (Czirják Antal: Szerencse, hogy nem maga hivatott megvédeni a vármegye tisztviselői karát!) Bocsánatot kérek, ez a Házban hangzott el és nekem, mint Baranya vármegye egyik képviselőjének jogom van ezt a vádat itt a Házban visszautasítani. (Czirják Antal: Maga a bányászok képviselője! — Br. Berg Miksa: A legjobb lesz kimenni és kint marni egymást! — Czirják Antal: Hallatlan, miféle tónus ez!) Minden személyeskedés csak az ön értékét süllyeszti alá, Czirják képviselőtársam! (Czirják Antal: Azt nem lehet lesüllyeszteni! — Csizmadia András: Mert már lesüllyedt! — Czirják Antal: Ügy van! Bölcs ember a Csizmadia, mindig mondtuk!) Méltóztassék megengedni, hogy áttérve a belügyi tárca költségvetésére, uigyanazon a síkon mozogjak, amelyen előttem szólott képviselőtársaim. (Dulin Jenő: Ez egy kis injekció volt!) Igazi ugyan, hogy ez a kérdés talán unalmassá is válik, (Czirják Antal: De mennyire, főleg a maga szájából!) de minél többen hangoztatják és minél többen kívánják a községi közigazgatás reformját, annál jobban bebizonyosodik az, hogy ma már ennek a Háznak minden oldalán helyet foglaló polgári pártok egyaránt dübörögve követelik a községi közigazgatás sürgős reformját. (Czirják Antal: Elsősorban a jegyzők magasabb képesítését!) Igen t. Ház! A szorosan vett belügyi igazgatás akkor közelíti meg ai maga fontos hivatását, ha közvetlen, ha gyors, jó és ennélfogva olcsó is. Ha a belügyi igazgatásnak ezt a fontos szerepét vizsgáljuk, akkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez a feladatoknak csak nagyon nehezen, vagy igen sokszor sehogyan sem tud megfelelni, mert egyetlen államigazgatási ágban sincs kifejlődve annyira a bürokratizr mus, mint éppen a belügyi igazgatásnál, az a bürokratizmus, amely nemcsak a haladást, hanem a mindennapi élet szükségleteinek kielégítését is megakadályozzad (Czirják ;.; Antal: Mondja el a védbeszédét!) Képviselő úr, én voltam olyan udvarias, hogy nem szóltam bele az ön beszédébe, ugyanezt az elbánást megkövetelem az ön részéről is. (Ügy van!' a jobboldalon.) Igen t. Ház! Sajnos, a bürokratizmus a, békében is jelentkezett, azonban az akkori nyugodtabb időkben mégis csak jobban elviselhető volt, mint most a háború után, amikor megsokszorozódott azoknak az ügyeknek száma, amelyek védelmet, gyámkodást igényelnek a közigazgatás részéről. A belügyi igazgatás ülése 1937 május 25-én, kedden. 611 napjainkban megkívánható gyorsaságának, jóságának és olcsóságának hiányát, az ügyek intézésének bonyolultságát, lassúságát és úgy az államra, mint az egyesekre kiható drágaságát egyetlen törekvésben látom leginkább és ez a centralizáció, amely mindinkább szűkítette az autonómiák és a helyi hatóságok hatás- és jogkörét, amely a közigazgatást mind messzebb vitte a néptől, mindinkább szűkítette az autonómiáknak és a benne dolgozó egyéneknek azt a jogkörét, azt a hatáskörét, amellyel közelségüknél fogva, helyismeretüknél fogva sokkal jobban, sokkal gyorsabban, ennélfogva sokkal olcsóbban is tudták a közigazgatást ellátni. Nem akarok ezúttal azokkal az alkotmányjogi sérelmekkel foglalkozni, amelyek az autonómiák hatáskörének korlátozásából állottak elő, (Csoór Lajos: Pedig ezek is nagyon fontosak!) amelyek kikapcsolják az autonómiában tömörült polgárságot a. közügyek viteléből, saját sorsa irányításának ősi jogából és ez által nemcsak közömbösítik, hanem el is távolítják őt az állami élet közösségén felépült nemzetnevelő öntudat polgárosító gondolatától. Nem akarok beszélni arról, hogy akár világnézeti szempontból, akár a hazafiasság, akár pedig a polgári gondolat ébrentartása szempontjából milyen káros az, ha meglazítjuk a kapcsolatot a közigazgatott nép és az államhatalom között, azt a kapcsolatot, amelyet a közigazgatot nép az ő autonómiáján keresztül érez és érzett a múltban is az államhatalommal szemben. A dolgok mélyébe látók előtt ezek a körülmények olyan fontosak, hogy azokat nem lehet negligálni nemzeti szempontból. Elismerem, hogy a háború után voltak egyes olyan közigazgatási ágazatok, amelyekre nézve különösen a minisztériumok, szükségesnek látták, hogy az intézkedési jogot maguknak fenntartsák, például az állampolgári jog, vagy az útlevélügy tekintetében, azonban a centralizáló törekvések olyan területekre is eltévedtek és a csúcsintézkedéseknek olyan rendszerét termelték ki, amelyek megbénítják a közigazgatás zavartalan ellátását, megakadályozzák a közigazgatott közületek fejlődését, a feleknek pedig felesleges költséget és fáradságot okoznak. Igen t. Ház! De termelt ez a központosítás olyan zűrzavart, amely elhomályosítja a tisztviselők tisztánlátását és, am még nagyabb baj, megakadályozza az önállóságnak, a felelősségérzésnek kifejlődését. Innen van az a szánalmas akta tologatás, amely a hatóságok között folyik, mert senki -sem akarja és senki sem meri vállalni az intézkedésért a felelősséget és innen van az az akta torlódás, amely a minisztériumokban abban nyilvánul meg, hogy a miniszteriális tisztviselőknél nemcsak az asztal, nemcsak a polcok, hanem még a pamlagok és a fotőjök is tele vannak aktával. amelyeknek elintézésére a tisztviselői kar nem vállalkozhatik, illetőleg a lecsökkentett létszámmal képtelen a hozzá felküldött és ugyancsak intézkedéseket igénylő esetekben munkáját elvégezni. Igen t. Ház! Mennyi időt és munkapazárlást jelent az, hogy .olyan ügyek, amelyek a községházán öt perc alatt el volnának intézhetők, a közbeeső hatóságok foglalkoztatásával feljutnak a minisztériumokba, ahol bizony sokszor hónapokig, de van úgy, hogy esztendeig feküsznek és ezáltal helyrehozhatatlan károkat okoznak a feleknek. A túlhajtott központosító törekvés egyrészt, másrészt pedig a 8B*