Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

606 Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1937 május 25-én, kedden. pontból olyan minimális létszámban állapította meg a községi, megyei-városi, valamint vármegyei törvényhatósági tisztviselők létszámát, hogy azok a tisztviselők már az akkori viszonyok között is csak nehezen tudták ellátni a reájuk háruló hivatali teendőket. Különösen áll ez a községi tisztviselőkre. Azóta a lakosság száma a természetes szaporodás és beköltözés folytán nőtt. Ezenkívül a megjelent törvények és - rendeletek hatalmas tömege újabb és újabb feladatok elvégzésére kötelezte az önkormányzati tisztviselőket. Természetes tehát, hogy ez a tehertöbblet immár elviselhetetlenül nehezedik az Önkormányzati tisztviselőkre és főleg a községi alkalmazottakra. Ebben a vonatkozásban a Ház minden oldalán meggyőző érvekkel mutatták ki, hogy az a megterhelés, amely főleg a községi jegyzőkre és alkalmazottakra nehezedik, elviselhetetlen. Saját magam meggyőződése alapján is tanúságot tehetek arról, hogy aligha van olyan jegyző, aki hivatali teendőinek minden vonatkozásban eleget tudna tenni. Ez a tudat ólomsúlyként nehezedik az illető jegyző lelkére, bátortalanná tes'zi intézkedéseiben, ennek következtében a felelősséget elhárítani törekszik magától és csak sablónmunkát végez, bürokratává lesz, nincsen tehát módja és lehetősége annak, hogy a néppel kellően foglalkozzék s a falufejlesztés és a szociálpolitikai tevékenység kereteiben összpontosítsa a maga munkásságát. Valósággal robotember módjára dolgozik reggeltől estig, sőt nem egy olyan jegyzőt ismerek, aki csekély fizetésének terhére szellemi szükségmunkást fogad fel, és azzal láttatja el a statisztikai és sablónmunkájának egy részét. Ez az állapot tarthatatlan és tűrhetetlen, ennek orvoslását kérem. Nem akarok bővebben foglalkozni azzal. — mert hiszen e tekintetben a vita anyagát előttem szólott igen t. képviselőtársaim igazán kimerítették — hogy az adóügyi közigazgatásnak elkülönítése milyen fontos és szükséges. Ez az a közigazgatási ágazat, amely nemcsak mintegy 50%-kal több munkával terheli a községek alkalmazottait, hanem ezenkívül a bizalmatlanságnak, ellenszenvnek és gyűlöletnek olyan ódiumát hárítja a községi alkalmazottakra, hogy e miatt azok eredményes munkát alig végezhetnek. Mindaddig azonban, amíg a belügyminiszter úrnak sikerülni fog keresztülvinni azt, hogy az adóügyi közigazgatás, legalább is végrehajtási részében, a községi jegyzők munkaköréből elvonassék, legyen szabad néhány eddig — legalább általam — nem hallott kifogást és visszásságot felemlíteni az adóügyi végrehajtásokra vonatkozólag. Ez különösen sújtja az adófizető közönséget és az adófizető közönség részéről különösen alkalmas az elégedetlenséget kiváltani a jegyzővel szemben. A közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállítás (K. K. H. ö.) 55. §-ának 11. pontja kimondja, hogy a köztartozások miatt végrehajtás alól is mentes 12 katasztrális holdra való vetőmag és jószágállomány, valamint félévi takarmány és szalmaszükséglet. Kérdem, ha valakinek 20 katasztrális hold földje van, hogyan művelheti meg azt, hogyan vetheti be az a földjét, ha a 12 holdra való vetőmagszükségletet meghaladó mennyiség végrehajtás alá vétetik és elvonatik? Ugyanennek a szakasznak 16. pontja csak egyhavi élelmi- és tüzelőanyagot mentesít a végrehajtási foglalás alól. Most különösen az őszi időben egy nagy családnak például mezőgazdasági munkás vagy napszámosnak az egész nyári keresete elvonatik és egy hó eltelte után inségkonyhára szorul, azért, mert vele szemben ez a törvényes rendelkezés végrehajtatott. ' Az 59. § 1. bekezdése megtiltja, hogy a végrehajtást szenvedőnek birlalatában lévő vagy lakásán lefoglalt bárminő ingóság igénylésére vonatkozólag igényper legyen indítható. Ez a perindítási tilalom is súlyos és a magánjogi jogszabályokkal ellentétes intézkedés. De különösen kirívó a 76. §-nak az az intézkedése, amely az adóbehajtások körül mulasztó tisztviselőik költségére más végrehajtó kiküldetésének elrendelését teszi lehetővé, sőt hanyagság esetén kötelességévé teszi a királyi pénzügyigazgatónak, hogy minden évben október végéig, ha az adó 50, illetőleg 75%-a nem folyt be, tegyen előterjesztést az iránt, hogy a késedelmes tisztviselőkkel szemben az anyagi felelősség kimondassék. Utalok például ebben a tekintetben Hajdú vármegyére, ahol 4—5 esztendőn keresztül majdnem minden községi jegyzővel és községi bíróval, valamint megyei városi polgármesterrel és adóügyi tanácsnokkal szemben kimondatott ez az anyagi felelősség. Természetesen, amikor ezek a tisztviselők a vonatkozó határozatot kézhez vették» már csak azért is, hogy magukat az anyagi és fegyelmi felelősség terhe alól mentesítsék, a legnagyobb eréllyel kellett, hogy a végrehajtásokat foganatosítsák. Ilyenkor természetesen a végrehajtók munkahiányról nem panaszkodhatnak s a méltányossági, a kíméleti szempont is alig érvényesülhetett. Ez szerintem alkalmas intézkedés arra, hogy azt az értdekösszeütközést, amely az adózó közönség és a végrehajtók, illetve a községi alkalmazottak között felmerülhet, fokozza és elősegítse. A vármegyei tisztviselőkre vonatkozólag is legyen szabad szóvátennem két sérelmet. Tudvalevő dolog az, hogy a vármegyei tisztviselők évszázadokon keresztül, egészen a 18. századig ingyenesen látták el hivatali teendőiket, az akkori egyszerűbb közigazgatási teendők mellett gazdálkodtak és talán méltóságukon alulinak is tartották volna azt, hogy közszolgálatért díjazást fogadjanak el. Sajnos, azonban, ezek a szép idők megváltoztak, ma már a vármegyei tisztviselői karnak túlnyomórésze — bár tagjai ma. is leginkább a megyei birtokososztály tagjai közül kerülnek ki — nagyon is rá van utalva a fizetésére, kizárólagos élethivatása a tisztviselői teendők ellátása és ezenkívül még különleges társadalmi kötelezettségei is vannak, amelyek más tisztviselő kategóriát vagy egyáltalán nem, vagy legalább is nem olyan mértékben terhelnek. Hiszen a vármegyei tisztviselőket a közönség választja, neki tehát érdeke, hogy személyét és működését megismertesse a vármegye közönségével, mert máskülönben előhaladása, előléptetése marad el. Ezek mind költséggel járnak. Ennek belátása vezette a törvényhozást arra, hogy az 1929 : XXX. te. 69. §-a (14) bekezdésében lehetőséget nyújtott arra» hogy a legmagasabb fizetési osztályban eltöltött 5 évi szolgálat után az első, további 3 évi szolgálat után pedig a második személyi pótlékban részesíthető legyen az érdemes vármegyei tisztviselő, amely pótlék a törvény rendelkezései szerint nyugdíjba beszámítandó. A szanálás rendjén minden tisztviselői kategóriával szemben természetesen az előírt levonásak végrehajtattak, hiszen a vármegyei