Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-219
596 Az országgyűlés képviselőházának í Bizalommal lévén a belügyminiszter úr iránt, a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kertész Miklós képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A belügyi tárca előttünk fekvő költségvetése felépítésében és szerkezetében kétségkívül a régi tózellemet tükrözi vissza, bár elismerem, bogy aïs előadó úr ennek a régi szellemű költségvetésinek valamelyes új hangszerelést próbált adni tegnapi bevezető beszédében. Ezt a tárcát a belügyek új intéizője és vezetője képviseli, akinek működéséhez a közvélemény azért fűz fokozott reményeiket, ímert talán nem volt még az országnak olyan időszaka, amikor nagyobb és koTszakosaJbb feladatok vártak a belügyi kormányzatra, mint éppen ezekben az időkben. Történelmi korszak lehet ez a mai, ha valóban és komolyan elszánja »magát a kormány az általános, titkos és tiszta választás 1 megvalósítására. (Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) Történelmi jelentőségű lehet ez a korszak, ha mindenek felett tiszta lesiz aizj az új választói jog, amelyet a parlamentben benydjtani szándékoznalfe és igéraek, hogy ha nem a kivételeken, a fenntartásokon, a kautélákon, hanem a iogkiterjesztésen lesz a hangsúly, {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha az új, mélyreható alkotmányjogi reform meg fogja nyitni végrle valahára a fejlődés útját, meg fogja terlemteni az átmenetet, a feudális szellemű úri Magyarországból ia demokratikus népi Magyarországba. Teljes! és tökéletes megújhodásra van szüksége az országnak. (Ügy van! Ügy van! a szélesőbaloldalon.) A belügyi igazgatás egem lelki és szellemi átállítása szükséges ahhoz, hogy itt valaimi komoly újjászületés reménye serkedhessen ki a lelkekben. Ät kell állítani az ország mozdonyát a privilégiumok keskenyvágányáról a népjogok szélei vágányára, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert esalk egv ilyen átállítás adhat és tölthet reményt a széles néptömegekbe és hintfheti el lelkűikbe azt a tudatot, hogy ezentúl minden másképpen és jobban lesz, imiait ahogyan évtizedeken — mondhatnám évszázadokon — keresztül volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A defmokrácia egy nép belső erőinek kifejlesztése az egyetemes nemzeti társadalom érdekében. Nagyoln nehéz feladat ez alkkor, amikor századosi elnyomatás és függősós: után kerül sor ezeknek a belső erőknek kifejlesztésére, viszont fokozottabban fontos» ez a feladat és hogy tényleg célt. eredményt lehessen elérni, szabadságra és önfegyelemre, a megújhodás akarására és a feltörekvő osztáJvolk megbecsülésére van szükséer. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Különösen erre a harmaduk posiztulátumra, a feltörekvő osztályok megbecsülésére helyezem a hangsúlyt. t Szükség" van a szólás, a gyülekezés, a sajtó teiljes' szabadságára abban a szilárd meggyőződésben és abban az eltökélt akaratban, hogy egy felnőtt és érett nép a szólásszabadságot, a gyülekezési és saljtószabadsáerot nem értelmetlen rombolásra, ' hanem céltudatos építésre használja fel — és a magyar népről ezt a céltudatos építő akaratot igazán a legfőbb ideje már feltételezni. Szükség van az összes kivételes hatalmon alaouló törvények és rendeletek hatályon kívüli helyezésére, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) annál is inkább, mert az ország 9. ülése 1937 május 25-én, kedden. nemzeti életének új és állandó szabályai a háháború idejéből adódó kivételes és drákói rendszabályokat nem tűrhetik meg. Szükség van arra, hogy a belügyi igazgatásban a tekintély és a felsőbbség elve végre valahára helytadjon a széles néptömegekkel való lojális együttműködés gondolatának. Szükség van arra, hogy a rendészet fegyveres tényezői ne egy zárt kaszt hideg fölény ességével, hanem egyszerű és higgadt emberséggel kezeljék és tartsák fenn a rendet. Szükség van arra, hogy mindezek a mélyreható belső reformok megtörténjenek, mert csak ez nyithatja meg az utat az ország ama demokratizálása felé, ami viszont a talpraállás előfeltétele. T. Képviselőház! A belügyi igazgatás keretéből ki kell venni és ki kell kapcsolni a szociálpolitika összes kérdéseit. (Farkas István: Ügy volna helyes!) Amikor a népjóléti és munkaügyi minisztérium megszüntetését tárgyalta a Ház, egymásután álltunk fel ezekről a padokról és tiltakoztunk az ellen, hogy a fürdővízzel a gyermeket is kiöntsék. Tiltakoztunk az ellen, hogy a panamák okán és jogcímén kiirtsák a szociális népgondozásnak azt a központi szervét és intézményét, amelyre Magyarországon a leghatározottabban és a legégetőbben szükség van. Nem vitás az, hogy a szociális gondolat jelentősége óriási mértékben fmiegnövekedett; nem vitás, hogy a^ munkaidő és a munkabér kérdése fokozott jelentőséggel bír. A szociális biztosításnak ama többször bejelentett szándéka, amely a szociális biztosítást az agrár lakosságra is ki akarja terjeszteni, a népegészségügynek új szellemben való felfogása, a népgondozás új alapokra való fektetése, mindez nemcsak új központi szervet kíván az államigaagatás keretében, hanem egyúttal parancsolóan követeli a régi közkeletű szociálpolitika átértékelését is. A szociálpolitikának azt a felfogását és meghatározását, hoery az nem más, mint biztosítási díj az oszályuralom fenntartása 'ellenében, mi sohasem fogjuk elfogadni. A szociálpolitika legyen tudatos megkorrigálása a társadalmi igazságtalanságoknak, legyen tudatos kiegyensúlyozója annak a létbizonytalanságnak, amelyben a társadalom legszélesebb dolgozó rétegei ezidőszerint élnek. Átértékelt és központosított új magyar szociálpolitikai irányítószervre van szükség s a nélkül, hogy bántó élt kívánnék ebbe a megállapításomba belevinni, azt kell mondanom, hogy a régimódi bürokráciának ebben aligha lehet munkaterülete. Meghívott előadók, külső szakértők, melegszívű organizátorok kellenek az új szociális igazgatásban és ezeket azoknak a sorából kell venni, akikben már kialakult az új Magyarország felépítésének őszinte vágya. Vannak ilyenek sokan, vannak egyre szaporodó és növekvő számban. Itt nemcsak azokra gondolok, akik. mint lelkes fiatal szociológusok, mint falukutatók nekiindultak annak a hatalmas. felderítő útnak, amellyel Magyarországot akarják felfedezni,, hanem gondolok mindazokra a társadalom különböző, de legfőképpen a nép mélyebb rétegeiből feltörekvő erőkre,, amelyekben egyedüli biztosítékát látom^ annak, hogy a magyar szociális népgondozást új alapokra lehet majd fektetni. Magyarországnak nemcsak a felfedezésére, hanem felépítésére is szükség van. Ezt a felépítést kétségtelenül a falun kell kezdeni ,a falu közegészségügyi és lakásviszonyainak.
