Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

52 Az országgyűlés képviselőházának beszédek a képviselőházban a Nep. oldaláról, mint odakint. Azt is megmondom, miért van ennek bizonyos fontossága. Az az ember, aki vidéken a Nep, támogatói és szavazói közé tartozik, végeredményben nem tudja, hogy a Nemzeti Egység Pártja szónokai közül kine-t higyjen, higyjen-e a miniszterelnök úrnak, higyjen-e azoknak, akik az egyik népgyűlésen beszélnek, vagy higyjen azoknak, akik a másik népgyűlésen beszélnek. En, t. Képviselőház, még sohasem láttam azt az úgynevezett tohuvabohut, ami most az utóbbi időkben a Nemzeti Egység Pártja szónokainak felszólalásában nemcsak itt a képviselőházban, hanem ott kint is megnyilatkozott, mert annak még nincs olyan nagy katasztrofális következménye, hogy az urak ugyanabból a pártból hideget és meleget fújnak mint amilyen katasztrofális következménye van annak, hogy az urak odakint a vidéken egészen mást beszélnek, homlokegyenest az ellenkezőjét mondja ugyanabból a pártból az egyik képviselő úr, mint amit a másik képviselő úr mond. A parlamentarizmus jelentősége ezekben a kérdésekben éppen most derül ki, akkor, amikor végre itt bent a képviselőházban mindazokat a képviselőtársainkat, akik a vidéken mint az úgynevezett szélsőséges izgatás bajnokai jelentkeznek. (Gr. Károlyi Viktor: Ki állapítja meg róluk, hogy a szélsőséges izgatásnak a bajnokai'?) T. képviselőtársam, én megmondom. Az én felfogásom szerint az, aki szocializál, szélsőséges izgató. (Gr. Károlyi Viktor: Ki szocializál?) Ez az én felfogásom, onert én polgári alapon álló képviselő vagyok s az én felfogásom szerint az, aki állami tulajdonba akar átvenni hatalmas, nagy érdekeltségeket, a polgári társadalmi rendszerrel szemben szélsőséges.^ (Gr. Károlyi Viktor: De ez nem a közvélemény!) T. Képviselőtársam, az, hogy például a képviselőtársam kerületében mi a közvélemény, akkor derülne ki, ha mondjuk például egy pódiumon hirdetnők mi ketten az ellenkezőt. (Gr. Károlyi Viktor: Ezennel meghívom a képviselő urat! Legyen szerencsénk!) T. képviselőtársam, nagy örömmel fogok elmenni, annál is inkább, mert egy alkalommal engem már az egyik képviselőtársunk, aki Magyarországon először kezdett szélsőséget hirdetni, Meskó Zoltán, meghívott Kiskőrösre, én a •kiskőrösi választókerületben tényleg megjelentem és az eredmény az lett, hogy a kiskőrösi választókerületben már a legközelebbi vármegyei választáson is megbukott Meskó Zoltán. (Egy hang a jobboldalon: Lássuk, hogyan lesz itt! — Gr. Károlyi Viktor : Vállalom a rizikóját!) Kérem, t. képviselőtársam, én is vállalom a rizikóját, nagyon szívesen, épúgy, amint már Mecisér képviselő úrnak is felajánlottam, tudnülik nekem van egy meggyőződésem és hitem, amelyet tapasztalatból szereztem. En a saját választókerületemben láttam, hogy 15 esztendőn keresztül minden választás alkalmával különféle lobogók alatt próbálkoztak a^ szélsőséges agitáció val; 1926-ban volt szerencsém az akkori legkiválóbb és legragyogóbb szélsőséges fajvédőpárti listához, Gömbös Gyula vezetésével. A kerületben 100.000 szavazó volt, a 100.000 szavazó közül 5000 ember szavazott le a budapestkörnyéki kerületben listára, amely mint fajvédőpárti lista Gömbös Gyula vezetésével indult el. Legutóbb ugyancsak ebben a pestkörnyéki kerületben, Újpest városában, 20 községi választókörzetben, a községi válaisztáson titkos sza209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. vazás mellett indult el G^y nemzeti szocialista lista. A legnagyobb körzetben is csak 34 szavazata volt. Nekem az a meggyőződésem, hogy Magyarországon nemcsak az én hitem ez... (Gr. Károlyi Viktor közbeszól.) Azt méltóztatik kérdezni, hogy én honnan tudom? Amikor Gömbös Gyula feloszlatta a fajvédőpártot, még előzőleg, amikor visszajöttek a vidéki választásokról, ahol a fajvédőpárt nemcsak sorra megbukott, hanem egyáltalán még eredményeket sem tudott elérni, itt a képviselőház folyosóján mondotta egy beszélgetés alkalmával Gömbös Gyula, hogy Magvarországon, sajnos, nem lehet fajvédő politikát csinálni a falun, nem lehet azért, mert a fűszeres és a paraszt már hosszú évtizedek óta együtt él és a parasztot nem lehet felizgatni a fűszeres ellen. (Gr. Károlyi Viktor közbeszól.) Én nem tudom, hogy Károlyi Viktor grófnak más tapasztalatai vannak-e. (Gr. Károlyi Viktor: Ott nem a fűszeres vezeti a falut, t. képviselőtársam!) Hát azt hiszi a gróf úr, hogy a fűszeres iránt kisebb bizalma van a parasztnak, mint a grófok iránt? (Gr. Károlyi Viktor: Jöjjön el és azután beszéljen. — Zaj a jobboldalon.) T. képviselőtársam, higyje el nekem, hogy Krausz Mór fűszeres iránt sokkal nagyobb bizalma van a falu parasztjának, mint ön iránt. (Gr. Károlyi Viktor: önnek igen. de a magyar parasztnak nem!) Erre tudok önnek példát mondani. Az én képviselőválasztó kerületemben, ahol titkosan folyik a szavazás, vannak azok a községek, ahol Endre László főszolgabíró úr a főszolgabíró, aki, azt hiszem, a képviselőtársammal rokongondolkozású. (Gr. Károlyi Viktor: Tévedni méltóztatik! Előbb méltóztassék megkérdezni! — Rupert Rezső: Igaza van Fábiánnak, nem nagyon szeretik ott a grófokat! — Kölcsey István: Nem ismeri képviselőtársam a vidéket. — Zaj.) T. képviselőtársam, én egyet tapasztaltam: a magyar gazdaközönségnek, a magyar parasztságnak semmiféle szélsőség iránt mindaddig, amíg rá nem kényszerítik, nincsen érzéke. A magyar paraszt, a magyar gazdatársadalom békességet és nyugalmat akar, békében akar dolgozni és nem hajlandó magát fellázítani engedni, főként olyan emberek ellen, akik vele együtt keservesen kínlódnak a mai életben is és kínlódtak a háború alatt is. (Drozdy Győző: Jó kis faj védelem, amely a szatóccsal akarna... — Zaj. — Elnök csenget.) T. képviselőtársamnak ebben a tekintetben teljes mértékben igaza van. Csak egy baj van. Azok az urak, akik ma megint tűzcsóvákat hordoznak a magyar faluban, megfeledkeznek arról, hogy ez a tűzcsóva nemcsak a szatócs házát égeti fel, hanem ' talán legelsősorban azokat a kastélyokat fogja felgyújtani, amely kastélyok felgyújtása pedig t. képviselőtársaimnak nem célja. En egyet nem tudok megérteni azoknál az uraknál, akik Magyarországon társadalmi, politikai és gazdasági elhelyezkedettségük ellenére, mint az úgynevezett szélsőséges politikai agitáció apostolai szerepelnek: nem tudják, hogy ennek a kis nemzetnek, mint amilyen kis nemzet mi vagyunk, egy nagy káderre van szüksége. Nem emlékeznek a világháborúból arra, hogy azok a nemzetek szuperáltak jól a háborúban, amelyeknek nagy hadkiegészítő kádereik voltak. Nálunk Magyarországon nem lehet a nemzet egyetemének egy részéi azokat,