Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

50 Âz országgyűlés képviselőházának sét, a Faksz.-kölcsönök visszafizetésének kedvezőbb feltételeit mind köszönettel üdvözöljük^ ezek azonban a kisemberek részére hathatós segítséget nem nyújtanak. Azok a kisemberek, akiknek csak egyszoba-konyhás lakásuk van, eddig sem tudták az adót ifizetni. Kenyerük ezzel a rendelettel semmivel isem lesz nagyobb és semmivel sem lesz puhább. Mindenesetre megnyugtat ez a rendelkezés, .mert a pénzügyi kormányzat belátását mutatja, de kereseti lehetőséget nem nyújt, kenyeret semmi körülmények közt nem ad. (Û\g,y van! a baloldalon.) Az Ofb.-fÖldek árának redukálása mindenesetre honorálandó intézkedés, de meggyőződésem szerint, ha kereseti lehetőséget nem adunk, akkor az a munkás, iaki annakidején ezt az, Ofb.-s földet megkapta, sem kétharmadot, sem egyharmadot, de egy fillért sem tud fizetni, nem is fizethet. mert hiszen nincs ruhára valója, nines kenyérre valója, hiányzik a mindennapi élet legminimálisabb szükségleteinek kielégítése. Míg ez nincs meg, addig nem lehet azonfelül tőle semmit sem követelni. Ha ellenben megadjuk a munkás bérét, ha kereseti lehetőséget adunk, akkor nem kell félnünk semmitől sem, nem kell félnünk attól, hogy szélsőséges világnézeti eszmeáramlatok elkapják azt a munkást; hiszen ezek ellen a szélsőséges eszmeáramlatok ellen a legbiztosabb orvosságok a szociális rendelkezések, a szociális intézkedések s ezeknek az osztályoknak emberbaráti megsegítése. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban én is érinteni kívánom a kisiparosoknak, a kiskereskedőknek ési a magántisztviselőnek nehéz helyzetét is, amit itt igen sokan felhoztak a képviselőtársaim részéről. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Tényleg helyzet, hogy ezek a szerencsétlen emberek is annyira el vannak adósodva, hogy egyáltalán életképtelenek mindaddig, amíg itt valamilyen megoldást nem találunk. (Helyeslés.) Ha annak az egyszoba-konyhás lakású szegény embernek a hátralékát törölte a pénzügyminiszter úr, akkor úgy gondolom, hogy ezeknek a kisiparosoknak és kiskereskedőknek a helyzetét is meg kellene lelkiismeretesen vizsgálni. Mit látunk ugyanis a valóságban? Azt látjuk, hogy van annak a kiskereskedőnek egy kis háza és üzlete, amely már jóval az értekén felül van megterhelve adóssággal; mégis, ha megkérdezzük a helyi adóhatóságokat: an eg tudja-e ifizetni az illető az adóját, lehet-e törölni a hátralékot, életképes marad-e azután, azt mondják, hogy vagyona van, tehát az adó nem törölhető. A valóság pedig az, hogy az már nem pozitív vagyon, nem aktiv vagyon, mert túl van terhelve. Ha a kőművesember munkát kap» mindjárt meg kell mondania a szerződő félnek, hogy van-e adóhátraléka és így nem lehet neki egy kicsit összekeresnie, mert amit keres, azt mindjárt elveszik adóhátralékba. Természetes dolog, ihogy így az életlehetőségeit és munkakedvét is elveszik ennek az embernek, mert tudja, hogy nem a maga boldogulására fog keresni, hiszen amit keres, azt egyenesen rögtön adóba kell fizetnie. A magántisztviselőknél a különadó a legsérelmesebb, mert szerintem nem lehet elsőés másodosztályú tisztviselőket kreálni az adózás szempontjából. (Megay-Meissner Károly: Ebben igaza van!) A különadó nagyon sérelmes, éppen azért annak eltörlését kérem 209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. a pénzügyminiszter úrtól, különösen a kiskeresetű embereknél. Általában az adóreform kérdése igen fontos, de egyben nagyon nehéz probléma is, mert ezt nem lehet csupán azzal megoldani, hogy új katasztereket készítünk, a kataszteri tiszta jövedelmet újból megállapítjuk. A házadónál, amely kétségkívül túlmagas, különösen a haszonbérbe kiadott házaknál, szintén valami revíziót kellene csinálni. (Megay-Meissner Károly: A társulati adónál is!) Mindez nem elég, mert ha megnézünk egy adóívet, különösen kisbirtokosnak, törpebirtokosnak az adóívét, azt látjuk, hogy az állami adó — a házadó, a, földadó — elenyészően csekély, ellenben ha hozzávesszük az önkormányzati joggal bíró testületeknek, a vármegyének, a községnek, az egyháznak, a vízitársulatoknak stb. az adóját: ezek azután megemelik a tízszeresére is az egyenes állami adót. Ha tehát az állami adó 10 pengő volna, akkor a mellékes, a sallang — amint mifelénk szokták mondani — 150—200 pengőre megy. Ha itt törlünk a 10 pengőből négyet, vagy a felére vesszük is, ezáltal ezek nem fognak csökkenni, mert az az önkormányzattal bíró testület felemeli az adó kulcsát, hiszen neki szüksége van arra az öszszegre, amelyet a költségvetésében a fedezeti rovat megkíván. Itt tehát csakis úgy tudnánk eredményeket elérni, ha ezeknek a testületeknek, önkormányzati joggal bíró közületeknek valahogyan segítségére sietne a kormányzat, vagy szanálná őket valamilyen formában, hogy így az adózó polgárok vállairól is le lehessen venni ezeket a különösen súlyos adóterheket. A többgyermekes tisztviselők családi pótlékának felemelése családvédelmi és szociális érdekeket kíván szolgálói. Ebben a tekintetben azonban ezt a megoldást nem tartom célszerűnek és nem tartom elegendőnek. Most a harmadik és a többi gyermek után emelte fel a kormányzat a családi pótlékot 50 százalékkal. Én ezt a kérdést az egyse és az egyke szempontjából is bírálnám és összevetném a kettőt. Én ott, ahol nincs gyermek, vagy ahol csak egy gyermek van, családi pótlékot egyáltalán nem adnék senkinek. Szerintem, ha valakinek egy gyermeke van, akkor fel kell tudni nevelni, ha rendes fizetést kap. Továbbá megállapítanék egy határt, vonalakat húznék a jövedelem és az anyagi helyzet szempontjából. Ha például valaki többszörös jövedelmű, földbirtokos és a (harmadik: vagy negyedik fizetési osztályban van, ugyan minek annak hat pengő családi pótlékot adni a feleségtartás és tizenkettőt a gyermekek után? Ö azt mégsem érzi, ellenben ha ezt az összeget odaadnák annak a sokgyermekes családnak, akkor fokozott mértékben és feltétlenül szociálisabb s a családvédelem szempontjából is sokkal mélyrehatóbb lenne ennek a kérdésnek megoldása. En be is szüntetném ezt a segélyezést abban a formájában, hogy családi pótlék lenne, hanem neveltetési segélynek nevezném és így adnám annak, akinek szüksége van rá. Merem állítani, hogy ha a családi pótlékok mostani összegét ilyen formában osztanók el, nem kellene beállítani külön két és félmilliót, mint amennyivel most megterheltük a költségvetést a három- és többgyermekes családok családi pótlékának felemelése által, nem kellene .beállítani egy fillért sem, csak a meglévő családi pótlékokat igazságosan és úgy kel-