Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

562 Az országgyűlés képviselőházának Ilyen Macaulay-féle intézmény nálunk a Külkereskedelmi Hivatal (Fábián Béla: Átvették a szovjettől a rendszert!) és a Hangya; ezek lefölözéssel és lefejezéssel foglalkoznak. Természetesen ez a gazdasági liberalizmus nekünk nem kell és sohasem kellett, — mert ahogy voltam bátor már említem, ez a maga korában a liberalizmus legnagyobb embereinek, Stuart Mill-nek, Brice-nak és a többinek egyiknek sem kellett — de kell a szabadság, a szabad gazdálkodás rendszere olyan értelemben, hogy a derékség, a szorgalom, a megbízhatóság, a hozzáértés, a szabad verseny uralkodjék a gazdasági életben, nem pedig a protekcionizmus. Mert mihelyt állami beavatkozás és protekcionizmus van, akkor csakugyan igaza van Macaulaynak: nincs másra szükség, mint hóhérra. Ezt a munkát azután bőven elvégzik, mert amerre néz az ember, ahol derék, becsületes, szorgalmas és okos emberek valamit felfedeztek, valami gazdasági lehetőségre rámutattak, valami piac-összeköttetést teremtettek külföldön, vagy belföldön, azt látja, hogy ezek a hivatalos vállalkozások egyszerűen beülnek azokba a keretekbe, melyeket ezek az emberek teremtettek meg. (Vázsonyi János: Es tönkreteszik a kereteket is!) 1931-ben utóiért bennünket egy nagy gazdasági válság, ma pedig attól félhetünk, hogy egy, még súlyosabb gazdasági váltság fog ránkszakadni, mert nincs, aki ezt kivédje. A Hangya és társai beültek a kész keretekbe, járnak a kitaposott nyomon, de a gazdasági élet fordulásával lehet, hogy másirányú kivédésre lenne majd szükség, amelyhez hozzáértés, ügyesség és élelmesség kell és akkor majd megint itt állunk tehetetlenül, megint egy olyan gazdasági krach után, mint amilyen 1931-ben volt. Méltóztassék megnézni, t. miniszter úr, mit jelent ez az egykéz rendszer, a monopólium? Az adózó polgárokat megadóztatják azért, hogy ezeknek a vállalatoknak zsebébe tömjék a pénzt, hogy deficitjeiket fedezzék, tehát azért, 'hogy az adózó polgárok ellenségeit, versenytársait finanszírozzák ezzel., Emlékszem arra, t. miniszter úr, hogy már a nemzetgyűlés idejében többszáz milliót szavaztunk meg a Hangya deficitjének fedezésére. Az elmúlt évben szintén rengeteg pénzt, milliókat kellett megszavaznunk ilyen célra. így nem nehéz kereskedni, de ez nem normális közgazdasági élet; ahol pedig nincs normális közgazdasági élet, ahol a nemzet nem tud autonóm gazdálkodást folytatni, ott nem lehet szilárd pénzügyekről beszélni. Mi lehet ugyanis a pénzügyek fundamentuma, ha nincs erős közgazdasági élet? (Mozgás.) Mit jelent az ilyen »Hangya-féle« gazdálkodás. (Fábián Béla: Odaadták az állam pénzét!) A Hangya 69 millió pengő forgalmat ért el a múlt esztendőben. (Kajniss Ferenc: Éljen!) Éljen, de viszont azt is hozzá kell tenni, hogy összesen csak 170.000 pengő adót fizetett, (Zaj. — Elnök csenget.) márpedig, ha ugyanez ia forgalom százezer kézen ment volna keresztül, akkor a 69 millióból legalább 20 millió pengő lett volna az adó. (Ellenmondások a középen.) Igenis, ilyen tétel jön ki, ha mindent esszeszámolunk és azt hiszem nem sok, ha azt mondom, hogy ha sok ember kezén fordul meg (Szeder János: Ez a 20 millió pengő: közgazdasági vicc!) és a kereskedelem csatornáin megy keresztül ez a forgalom, akkor annak a pénznek 30%-a bekerül az állam pénztárába. (Szily 218. ülése 1987 május 24-én, hétfőn. ; Márton: Akkor milyen haszonra kell dolgozni? Itt vau például a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete, Mi szívesen fizetjük a köztisztviselőket és szíevesen adnánk nekik még többet iis, hiszen tudjuk, hogy a piac élénksége függ attól, Ihogy minél többen legyenek fogyasztóképesek. De bocsánatot kérik, azt mégsem lehet megcsinálni, hogy elveszik tőlünk adóban azt, .amit a köztisztviselőiknek adunk — és szívesen adjuk — s az a pénz nekünk adózóknak nem térül vissza. Ez nagyon furcsa rendszer. (Fábián Béla: Mi közük van a köztisztviselőknek a Köztisztviselőik Fogyasztási Szövetkezetéhez? Nem látott az még Soha köztisztviselőt!) Ugyanígy vagyunk az építkezésekkel is. Én minden szertetemmel, belátásommal és józanságomimal is a helyes közgazdasági törvényeknek hódolva, szívesen dotálom a köztisztviselőket, de azt már uiégseui szeretem, hogy a városokban köztisztviselői negyedek épülnek állami segítséggel, amikor pedig éppen az volna a helyes, Ihogy a köztisztviselő adja vissza a háztulajdonosoknak házbérben azt, amit a háztulajdonosok adóba fizetnek. Igenis, tessék megadni nekik a luxusépítkezésre minden kedvezményt, ha például a Balaton partján, vagy a budai hegyekiben akarnak nyári tuszkulánumot építeni, szóval mindenütt, ahol nem konkurrálnak a háztulajdonosokkal, meg kell adni minden segítséget, arra az egyre azonban, mint princípiumra vigyázni kell, hogy amit az adózótól rlveszünk, azt vissza is kell terelnünk az adózóhoz, mert máskülönben megáll a gazdasági vérkeringés. (Felkiáltások a középen: Nem is kell elvenni! — Fábián Béla: Mi abban is benne vagyunk, hogy ne vegyék el!) Még röviden meg akartam említeni egy pár dolgot, mivel azonban a miniszter úr olyan szíves volt és megengedte, hogy előtte szólalhassak fel, ezt viszonozni kívánom azzal, hogy miután néhány elvi kérdésre felhívtam szíves figyelmét, be is fejezem beszédemet. Azzal fejezem azonban^ be, hogy nem fogadom el tárcája költségvetését, mivel egyébként úgy látom, hogy osztja pártjának azt a ferde felfogását, amely szerint a régi klasszikus gazdasági törvények megbuktak. Már pedig ezek nem buktak meg. (Szeder János: Lásd: Ottawa! — Rajniss Ferenc: Éljenek a régi gazdasági törvények!) Elnök : A. miniszter úr óhajt szólni. Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! '•-f.'.í'n jrf) A/ oll^no-zott vitából örömmel állapítom meg és hálásan köszönöm a mélyen t. felszólaló uraknak azt a meleg érdeklődést és elismerést, amelyet a magyar kereskedelem és közlekedésügy problémái iránt tanúsítani szívesek voltak. Ezt rendkívül fontosnak tartom elsősorban azért, mert a magyar közélet, sajnos, az összes foglalkozások közül éppen a kereskedelem és a közlekedés fontosságát értékeli legkevésbbé. Ennek oka bizonyára abban rejlik, hogy a kereskedelem a népességnek alig 5'5%-át, a közlekedésben foglalkoztatottak pedig 3%-át teszik ki, pedig meg kell állapítanom, hogy a gazdasági életben úgy a kereskedelemnek, mint a közlekedésnek sokkal nagyobb jelentősége van, mint amit ezek az arányszámok mutatnak. (Ügy van! Ügy van!) A kereskedelemnek a gazdasági életben való feladatát, azt hiszem, a t. Képviselőház előtt nem kell részletesen ismertetnem. A ke-