Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1937 május 2A-én, hétfőn. 551 zésekbe, s amennyiben ilyen visszásságokat lapasztal, a köz érdekében be kellene avatkoznia és meg kellene akadályoznia ezeknek az utaknak ilyen közérdekellenesen való kiépítését. Az útépítésre szánt összegek meglehetősen nagy számot tesznek ki a költségvetésben, elég nagy összegek vannak előirányozva útépítések céljaira, azonban azokat a segélyezéseket, amelyeket a közlekedésügyi miniszter ad a törvényhatóságoknak útépítési célokra, összekötőutak megépítésére, nem tartom elegendőknek. Nem tartom elegendőknek azért, mert tudvalevőleg a törvényhatóságok nem rendelkeznek megfelelő fedezettel, és sokszor éppen azért nem tudják ezeket az összekötő utakat kiépíteni. mert hiányzik a megfelelő fedezet az utaknak a közeljövőben való kiépítéséhez. A kereskedelemügyi miniszter úr a múltban nagyon helyesen és szociális érzékre valló módon szabályozta a maximális munkaidőt és a minmiális munkabért. Mégis azt tapasztaljuk a kereskedelmi életben, a gazdasági életbea, hogy vannak egyes vállalatok, amelyek a meg.ielent miniszteri rendeletben foglalt intézkedéseket ma sem tartják be. Gombamódra szaporodnak el például a fővárosban a csokoládénagyüzemek, amelyek 10—12 órán keresztül — sőt előfordul, hogy még hosszabb ideig is — dolgoztatnak 12—14 éves fiatal lányokat, akiknek természetesen olyan minimális órabért — 8—10—12 filléreket — adnak, hogy ezáltal ezeknek a fejletlen kiskorú leányoknak táplálkozását, megélhetési lehetőségét is teljesen bizonytalanná teszik. Fontos volna, ha a kereskedelemügyi minisztérium beavatkoznék ezeknek a csokoládéüzemeknek visszaéléseibe, megvizsgálná, hogy kik és milyen bérek mellett dolgoznak ezekben az üzemekben és mindenesetre kötelezné őket, hogy az előírt munkaidőt tartsák be, és hogy megfelelő bért fizessenek ezeknek a szegény, fejletlen kiskorú leányoknak. A zálogházak visszaéléseiről is kívánok beszélni. Tudvalevő, hogy a posta kebelén belül is működnek zálogházak, és hogy e mellett vannak magánzálogházak is. Tudjuk azt is. hogy úgy az állami, mint a magánzálogházakba olyan emberek szokták elvinni az értékeiket, akik a legnagyobb nyomorban vannak. A kamat meghatározása mindenesetre a kereskedelemügyi miniszter úr hatáskörébe tartozik, a pénzügyminiszter úrral való egyetértésben. Itt arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a zálogházaknak ezt a magas, 10—12—15% -os kamatát, — sőt vannak magánzálogházak, ahol 20%-os kamatot is szednek — a pénzügyminiszterrel egyetértve szállítsa le, hogy ezeket a szegény embereket ne lehessen annyira kiuzsorázni, mert nem szabad tűrni azt, hogy az országban legyenek olyan intézmények,, amelyek kiuzsorázzák éppen a legszegényebb és legelesettebb társadalmi rétegekot A borkereskedelemről akarok, még röviden megemlékezni. A magyar borkérdés ma nagyon szomorú helyzetben van. Azt tapasztaljuk, hogy borkészleteinket évről-évre mindig kisebb mértékben tudjuk értékesíteni. Ennek a legelső oka az, hogy nem rendelkezünk megfelelő tárházakkal, amelyekben megfelelő típusborokat tudnánk kitermelni. Ennek azután az a következménye, hogy amennyiben bizonyos bortípust megrendelnek a külföldön, a bortermelő vidékek nem tudják ugyanezt a fajta, ugyanazt a minőségű bort nagy mennyiségben exportálni. Ezzel szemben nagy kereskedőellenes intézkedéseket tapasztalunk a bortermelő vidékeken, amennyiben azt látjuk, hogy a borházakat — cementhordókat, amelyek épületekbe vannak beépítve — legújabban házadó alá vonják. Nem elég tehát az, hogy a kereskedőket kereseti adóval, jövedelmi adóval, vagyonadóval sújtják, hanem feltaláltak egy új adónemet és ezeket a bortároló hordókat házadó alá vonják. Ez az intézkedés nemcsak kereskedőellenes, hanem egyúttal termelőellenes is, mert ennek azután az lesz a következménye, hogy a jövőben a (kereskedők nem fognak ilyen cementhordókat építeni, ezáltal még kevesebb lehetősége lesz annak, hogy a szüret alkalmával a leszüretelt bort elhelyezhessék a termelők, és olyan katasztrofális must- és boráresés fog bekövetkezni ezzel kapcsolatban a legközelebbi szüret alkalmával, hogy meg vagyok róla győződve, hogy nemcsak a múlt esztendőben elért 3—4 filléres mustárakig, hanem még az alá is le fogják szorítani a kereskedők a mustárakat — éppen erre a rendelkezésre való tekintettel. Éppen ezért, mert egyúttal termelőellenes is ez az intézkedés, amellyel ezeket a cementhordókat házadó alá vonják, tisztelettel kérem a kereskedelmi miniszter urat, hogy a pénzügyminiszter úrral egyetértve intézkedjék abban az irányban, hogy ez a lehetetlen adónem szűnjék a meg, és abba a helyzetbe hozzák a kereskedő" ket, hogy a készleteiket felvásárolhassák és ezért külön adót ne fizessenek, mert hiszen nem büntetni kell őket azért, hogy tárolják a bort, hanem inkább meg kellene jutalmazni. A termelőket sem szabad még rosszabb helyzetbe hozni azért, mert megfelelő edénymennyiséggel nem rendelkeznek. A közlekedéssel kapcsolatban még egy do logra kívánom a t. Háznak és a miniszter úrnak figyelmét felhívni, nevezetesen arra, hogy a közúti rendelet értelmében az utóbbi időben országszerte mindenütt, még a tanyavidéken is egész garmadája indul meg a közlekedési kihágási eljárásoknak azért, mert ott, ahol nincs út, a kerékpárosok a járdán közlekednek. Azt hogy a kerékpárosokat megbüntetik akkor, ha egy olyan helyen, ahol járható út van, mégis a járdán közlékednek, meg tudom érteni, de vannak az Alföldön helyek, ahol sáros időben teljesen lehetetlen a kocsiúton kerékpárral közlekedni, és ilyenkor a kerékpáros természetesen a járdára kényszerül. A rendelet értelmében ez tiltva van, aki teszi, az kihágást követ el, meg is büntetik érte. A 250.000/1929. évi kereskedelmi miniszteri rendeletnek azonban van egy különösen sérelmes szakasza is, a 102. § 15. bekezdése, amelyik azt mondja, hogy a kerékpárost akkor is meg kell büntetni, — mert akkor is kihágást követ el — ha a gyalogjárón tolja a kerékpárját. Ha a kerékpáros nem tud az úton közlekedni, mert benne ragad a sárban, és ezért a járdán tolja az ő biciklijét, akkor teljes lehetetlenség e miatt ellene kihágási eljárást indítani. Kérem, hogy ezt a rendelkezést a köz érdekében — hiszen százezrek és százezrek kívánsága az országban — a kereskedelmi miniszter úr szíveskedjék hatályon kívül helyezni. (Zaj.) Minthogy nem látom, hogy a kormány működése során megtette a szükséges intézkedéseket, és nem látom a költségvetésben azokat az összegeket, amelyekkel a kereskedelem és a közlekedés szempontjából nagy célokat meg lehetne valósítani, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következük? 77*