Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. díj fejében elérendő évi jövedelmének 4%-át adja az illető vállalatnak; (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Farkas István: És ezt megengedik a hatóságok?) Kötelezik arra, hogy óvadékának összegéből — mert még az óvadékra is kiterjeszkedik ez a körültekintő állásközvetítő hiéna — a vállalatnak 5%-ot átenged. (Mózes Sándor: Kik ezek a hiénák?) Ezekre az anomáliákra és különösen erre az utóbbi esetre már felhívtam a minisztérium illetékes ügyosztályának figyelmét, de rá kell mutatnom ebben a teremben is arra a megengedhetetlen és tűrhetetlen állapotra, hogy a szellemi munkaerők jelenlegi válságos helyzetében is akadnak —- még hozzá frissen és újabban kiadott engedélyekkel rendelkező — egyes jó összeköttetésű urak és hölgyek, akik ilyenmódon privilégiumot kapnak a munkapiacon való garázdálkodásra. (Farkas István: Vissza kell vonni az engedélyeket!) Mivel, sajnos, azt tapasztalom, —ahogy ezt szombaton is kifejezésre juttattuk— hogy ebben a tekintetben az erről az oldalról hangoztatott nézetek és kívánságok és a minisztérium alapvető beállítottsága között olyan mély és átháahatatlan antagonizmus van, amelyen nem teheti túl magát senki, a tárea költségvetését nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: AndaháziKasrçya Béla' Andaházi-Kasnya Béla: T. Ház! A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium költségvetésével kapcsolatban két dologra kívánom az igen t. miniszter úr figyelmét felhívni. Az egyik a belső piac kérdése, a másik pedig a belső piacon található hitelszervezetek működése. Ha átnézzük a minisztérium költségvetésének a belső piac megorganizálására előirányzott összegét, akkor sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a belső piac megorganizálására, szervezésére előirányzott összeg aránytalanul kevés ahhoz képest, amelyet a Külkereskedelmi Hivatal céljaira állítottak be. Előre kell bocsátanom, hogy nem azért mondom ezt, mintha sokallanám a külkereskedelem részére előirányzott összeget, de határozottan meg kell állapítanom, hogy az az összeg, amely a kereskedelmi minisztérium költségvetésében a belső piac megorganizálására fordíttatik, tá volról sem elegendő ahhoz, hogy annak segítségével eredményes belső piacelosztást lehessen csinálni. Igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, sajnálattal látjuk, hogy a helyeit, hogy a belső piacok organizmusa javulna, az foko zatosan romlik. Ezt a romlást az idézi elő, hogy a vásár jogot az utóbbi időben úgyszólván politikai szempontból kezelték s olyan városok és helységek kaptak vásárjogot, amelyek megbontották a már kialakulóban lévő belső piacorganizmust. Láttuk ugyanis, hogy gócpontok alakultak ki, mint például Kecskemét és egyes más vidékek, ahol specializálódtak bizonyos termeivényekben és növényekben; a kereskedők és a fogyasztók, valamint az eladni kívánók berendezkedtek ezekre a gócpontokra. így az, aki detailban akart vásárolni, tudta, hogy melyek azok a helyek, ahol ezeket a nagyobb mennyiségeket valóban be is tudja szerezni. A vásárjogok helytelen kezelése következtében j sajnálattal látjuk, hogy ma sok helyen volna j vevő, de áru nincsen, másik helyen pedig van áru, de nincs vevő. Ez azért van így, mert a ülése 1937 május 24-én, hétfőn. 545 különböző vásárjogok folytán az ára eloszlása nem egyforma, maga az áru széjjelfut és nincs meg az a kellő szerkezet, az a kikristályosodott gyakorlat, amely meghatározná, hogy mely áru mikor és hol áll a vevőnek rendelkezésre. Ez a kérdés annál is inkább kellemetlen és keserves, mert — különösen a mezőgazdaságnál — idénycikkekre kell berendezkedni s az idénycikkeknél nincsen rneg a mód és lehetőség arra, hogy azokat hosszabb ideig tárolhassák valahol. Ha tehát nem kapnak rájuk árupiacot, ahol azok azonnal értékesíthetők, akkor ezek az értékek teljes egészükben veszendőbe mennek. Nagy sajnálattal kell látnunk azt is, hogy ezeknek a belső piacoknak az organizmusa azért sem alakulhat ki, mert határozottan hiányzik az idénycikkek szállításának tarifális rendezése. Ne méltóztassék azt hinni, hogy szemrehányást akarok tenni az igen t. miniszter úrnak, de azt látjuk, hogy amikor például a szeszgyárak a cukorgyáraktól 300 vágón cukrot kaptak, akkor még állami szállítási kedvezményben is részesültek. Ezt nem tartom indokoltnak, mert 11 filléres ár mellett még elbírták volna a szállítási költségeket is. Én nem pikantériával akarok szolgálni és meg vagyok győzdőve, — itt sok szezoncikkről van szó — hogy annál kívánatosabb volna, hogy bizonyos zónabeállítással általános szállítási kedvezményeket adjanak. Ez volna az egyetlen mód és lehetőség. Különben is meglepetéssel látjuk, hogy a zöldségféléket a vidék lakossága nem nagyon használja táplálkozás szempontjából; ennek a rendelkezésnek tehát az a kedvező hatása is volna, hogy az árak megfelelő kialakulását lehetővé tenné. Itt van egy másik kérdés is. A motoros járatoknál nem állítanak be paklikocsit, pedig bizonyos szezónáruknál nem lehet megkívánni, hogy a termelők megvárják az alkalmas időt a szállításra. Méltóztassék megengedni azt, hogy legalább is a legszegényebb réteg, amely nem rendezkedhetik be arra, hogy nagyobb vagóntételekben vagy teherautókon szállítson, bevihesse a kocsiba csomagjait, mert ma, ha kicsit nagyobb a csomagja, már fel sem engedik szállni a motoros kocsira. Ezzel az intézkedéssel tehát éppen a legszegényebb réteget sújtják. Ott van azután a hajó rettenetes lassúsága, amely szinte lehetetlenné teszi a romló áruk szállítását. Nagyon jól tudjuk, hogy vannak bizonyos cikkek, amelyek, ha nem kerülnek be négy-öt-hat órán belül rendeltetési helyükre, akkor teljesen tönkremennek. Ezen a' téren el lentétben vagyok Homonnay t. képviselőtársammal, aki azt mondotta^ hogy a teherautószállítást meg kell rendszabályozm. Én fordítva gondolnám. A magyar Államvasútnak nem az a célja, hogy a kereskedelmet rentábilissá tegye, hanem a magyar Államvasútnak és az autóforgalomnak az a célja, hogy az árut rendeltetési helyére szállítsa. Ismét ki kell jelentenem, hogy az a korlátozás, hogy a teherautóforgalom csak 30 kilométeres körzetben történhetik, egyenesen katasztrofális bizonyos cikkeknél, mert a legtöbb cikk nem bírja el a ki- és beraktározást; míg ha egyszerűen felteszik a teherautóra, az autó egyenesen elszállíthatja rendeltetési helyére. Nemcsak hogy nem korlátoznám a teherautóforgalmat, de igen fontosnak és kívánatosnak tartanám az autóforgalom szabaddátetelét. Nem mondom, hogy a Máv. önmagának csináljon koakurrenciát, de állítsák be a Mateoszt„ yagy akármilyen mm