Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-218
532 Az országgyűlés képviselőházának egy pár ökröt tart, 26 pengő, úgy vetik ki, hogy ha még egy pár ökre vau a gazdának, akkor ezt az 50 százalékos megtérítést sem kapja, hanem a két pár ökör után 52 pengőt kell fizetnie. A falusi lakosságnak ezzel kapcsolatban az a sérelme, igen sok olyan gazda van, akinek egy pár ökre van és nem tudja megfizetni a 26 pengős, illetve 13 pengős közmunkaváltságot, ugyanakkor azonban, ha az egy pár ökre mellett esetleg van két tinója is, amelyet nem használ máéra, csak betanítja azokat, a vármegye fogja magát és az után a két tanuló tinó uitáci is közmunkaváltságot vet ki és 7- amint itt a jelenleg felhozott példa is mutatja — egy négyholdas kisgazda, akinek két ökre és két tanuló tinója van, 52 pengő közmunkaváltságot fizet azon a címen, hogy a közmunkával tságot a két tanuló tinó után is kiróják. Én itt is felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy méltóztassék a közmunkaváltság kérdését szabályozni. A közmunkaváltság úgysem a minisztériumba folyik be; ezért meg kell rendszabályozni a vármegyét Piecizírozni kell, hogy milyen esetekben, milyen körülmények között és kikre szabad közmuukaváltságot kivetni. A kormánynak az a célja, — amint száz esetben is láthattuk — hogy szociális iutézke^ déseket hajtson végre az egész vonalon, a közmunkaváltság pedig olyan iényeges kérdés, amely éppen a legkisebb embereket, a kisgazdákat és a törpebirtokosokat érinti. Ezért felkérem a miniszter urat, méltóztassék ebben a kérdésben újabb szabályozást hozni és a vármegyéket olyan szabályrendelet kiadására bírni, amely közmegnyugvast keltsen. Tekintettel arra, hogy a miniszter úr személye iránt bizalommal vagyok, de egyáltalában a költségvetés szellemével is teljesen egyetértek, a tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Hornon nay Tivadar képviselő úr következik. Homonnay Tivadar: T. Ház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam részletesen és alaposan foglalkozott a kereskedelemügyi tárca ügykörébe tartozó kérdésekkel. \z ő egész beszédének fonalából ki volt vehető, hogy közgazdasági szempontból a legfontosabb egyikének tartja ezt a tárcát, amely álláspontban igen t. képviselőtársammal teljesen egyetértek. De egyetértek vele abban a kérdésben is, (Halljuk! Halljuk!) amit az útépítéssel kapcsolatban mondott el itt a Házban. A mi pártunk sem csak gazdasági szempontból tartja ezt a tárcát az egyik legfontosabb tárcának, hanem éppen azért is, mert úgyszólván nincs egyetlen társadalmi réteg sem, amelyre nem volna nagy hatással ennek a tárcának mikénti dotálása, mert szerintünk nincs társadalmi réteg, amely ne érezné, hogy az ennek a tárcának keretébe tartozó üzemek vitele mennyire fontos, nincs társadalmi réteg, amelyet ne érintene ezeknek a tárca alá tartozó üzemeknek mikénti működése. Mi azt tartjuk tehát, hogy ezt a tárcát sokkal erősebben kellene támogatni és ennek a tárcának előirányzatát sokkal nagyobb összegben kellett volna megáll api tau i, mint amilyen öszszegben ez az előirányzat ma itt à Ház előtt fekszik. Igen t. Ház! Előttem szólott képviselőtársam az útügyekről beszélt. Ebbe a kérdésbe akarok én is belekapesolódni, mert a város és a falú közelebbhozása nem másodrangú kérdés, ez pedig megfelelő útügyi politika néikül meg nem oldható. Ez útépítések nélkül, helyes útügyi politika nélkül képtelenség. (Ügy van! 218. ülése 1937 május 2i-m, hétfőn. jobbfeüől.) Bekötő utaink annyira el vannak hanyagolva, — sok helyen nincsenek is — azonkívül vannak transzverzális, nemzetközi utaink is, amelyek olyan siralmas állapotban vannak, hogy ezen a helyzeten a kormányzatnak feltétlenül változtatnia kell. Ha azonban az előirányzatot nézem, meg kell állapítanom, hogy az útépítés kérdésével kapcsolatos előirányzatot, ha emelkedést mutat is a múlttal szemben, közel sem tartjuk elegendőnek és mulasztásnak tartjuk, hogy ez az előirányzat nem nagyobb, mert hiszen nem elegendő a feltétlenül szükséges új utak építésére, még inkább kevés pedig arra, hogy a régebben épített utakat jó karban tarthassuk. Amit tehát ma elmulasztunk, azt a jövőben bőségesen pótolnunk kell és. a költségvetésbe ma fel nem vett összeget később nagyobb tételekben kell pótolnunk. (Gr. Festetics Domonkos: A vármegyéket kell megszorítani, hogy építsenek!) De más kérdésekre is rá kell mutatnom. Sokat foglalkoznak a Házban az Államvasút tarifájának kérdésével, nagy érdeklődés tárgya itt benn a Házban és a Házon kívül is ez a tarifarendezés. Több-kevesebb hozzáértéssel, jóindulattal foglalkoznak ezzel a kérdéssel és tarifareformot sürgetnek szakavatottak és kevésbbé szakavatottak, holott nagyon is tudniok kellene, hogy egy tarifareform csakis akkor lehetséges, amikor a közgazdasági élet bizonyos stabilitást mutat. Fluktuáló közgazdasági életben díjszabási reformról nem lehet beszélni vagy legalább is olyan reformról nem, amely a közgazdasági életre nézve eredményesen volna végrehajtható. Az Államvasutaktól azt követelik, hogy költségvetése legyen kiegyensúlyozott, legyen rendben, ne legyen deficites. Könnyű ezt kívánni, de rendkívül nehéz megvalósítani akkor, amikor olyan igényekkel lépnek fel az Államvasúttal szemben, — sokszor joggal, de legtöbbször jogtalanul — amelyeknek nem lehet eleget tenni. (Csoór Lajos: Mindenki íngyen akar utazni!) A közgazdasági élet éppenúgy, mint az egyének, az igényekkel nem takarékoskodik, hanem csak előtálalja azokat és kielégítésüket megköveteli. Véleményem szerint az Államvasút deficittől mentesebb költségvetést mindaddig nem állíthat össze, ameddig a jelenlegi terhek meglesznek. Ezek a 1 * ÁIIM^Ivasúttal szemben támasztott igények addig tehát nem elégíthetők ki. Mert mi ma a helyzeti? Az igen i előadó úr objektív beszédével hosszasabban kellene foglalkoznom, ha idő állana rendelkezésemre. így csupán röviden kapcsolódom azokba a szavakba, amelyeket az előadó úr — igen helyesen — az ÁllamvasutakI ról mondott. Többek között azt mondotta, hogy az Államvasutak tényles'es személyzete fele^ a nyugdíjasok számának. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy minden egyes államvasúti alkalmazottnak munkája eredményével két családot kell eltartania, a második család pedig — egy nyugdíjas család. Az Államvasutakkal szemben vannak jogos és jogtalan igények. Nincsen egyetlenegy intézménye sem az országnak, amelyet annyira kritizálnak, mint az Államvasutat, amellyel , szemben annyi igényt támasztanának, mint az | Államvasúttal szemben, de nincsen — szerény : véleményem szerint — egyetlenegy intézménye sem az országnak, amely iránt olyan kevés j volna a megértés — amint ezt a legutóbbi ülé; sen is láttuk. Bár a miniszter úr meeradja a kellő választ, mégis objektíve meg kell álla-
