Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. lyet azelőtt használtak, — amelyből kifolyólag nemcsak per lett, hanem halálos áldozata lett az ügynek az egyik Máv.-igazgató — hanem azt látom azokból az értesülésekből, amelyeket hozzám juttattak, hogy ez az anyag a legkevésbé sem felel meg annak a célnak, amely tulajdonképpeni rendeltetése volna. Csak azt akarom még felemlíteni, hogy ez az acol nevű anyag, melyet telítésre használnak fel, (Bornemisza Géza kereskedelemügyi és közlekedésügyi miniszter: Csak egy rendelése volt a Máv.-nak.) egy vagonra 10.000 kilogrammot számítva, 380 kilogramm rézsaiídfátot, 120 kilogramm cinkszulfátot, 600 kilogramm ammóniákot, 650 kilogramm krezolt és 8250 kilogramm vizet tartalmaz. Ezt az anyagot vagónonkint 12.000 pengőért adták el a.Máv.-nak. Ezt az anyagot egy vállalat hozza forgalomba, amely Ipartermékek Értékesítő Rt. cím alatt van a cégjegyzékbe felvéve s amelynek igazgatósági tagjai között semmiféle közéleti nagyságnak neve nincsen, s úgy látom, mind ismeretlen emberek. Nekem csak az tűnik fel, hogy ez a vállalat 1935*. évi mérlegében alkalmazottak fizetése fejében 11.426 pengőt, adó címén 928 pengőt, alkalmazottak kereseti adója fejében 166 pengőt, autókarbantartásra 978 pengőt, házbérre 1192 pengőt, leírásokra pedig 5718 pengőt könyveit cl. Ezeket az adatokat csak azért említem fel, hogy ezekkel igazoljam azt, hogy ez egy egészen kis vállalkozás lehet, s nem lehet valami nagy, számottevő üzem és tőkéje sincs ahhoz, hogy olyan befektetést tudjon eszközölni, amely ilyen nagy vállalkozáshoz szükséges. Mégis azt látom, hogy a Máv. rendelt ebből az anyagból, amely telítésre egyáltalában nem alkalmas és amelyről a berlini anyagvizsgáló intézet — amely e tekintetben a legkiválóbb intézmény — már 1927-ben szakvéleményt adott a Máv.-nak s ebben kimutatta, hogy ez az anyag fatelítésre nem alkalmas* felsorolta, hogy milyen országokban tettek ezzel az anyaggal kísérletet, kimutatta, hogy milyen eredményeket értek el például Németországiban, Lengyelországban, Olaszországban és csak annyi pozitív eredményt hozott fel, hogy Franciaország egy részében sikerült az ezzel az^ anyaggal telített talpfáknak egy kis hányadát elhelyezni, de ott sem. váltak be a további kísérletek és maga a vállalat Németországban is rövid idő alatt megszűnt, mert a talpfák ott sem voltak használhatók. Ez könynyen érthető is, hiszen az ammóniákos rézsóoldat a műselyemgyártásnál a műselyem alapanyagának, a cellulózénak oldására szolgál; miután pedig a fában is ehhez hasonló anyag van, teraiészetes, hogy itt sem impregnáló, hanem inkább feloldó hatása van, amennyiben azt a faanyagot feloldja, felbomlasztja és az a kevés krezol, ami benne van, az* esővíz és a nap melege által elpárolog, úgyhogy ez az anyáig telítésre éppen ezeknél az okoknál fogva egyáltalában nem alkalmas. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem is használják!) Teljes objektivitással megkell állapítanom, ' hogy a Máv. igazgatósága ezért a megoldásért egyáltalában nem rajongott, sőt a legelesebben ellenezték annakidején az összes szakértő urak is ennek az anyagnak a «beszerzését, mégis érthetetlen módon rákényszerült a Máv. arra, hogy 1930-ban Öt vagont vegyen át éhből a mennyiségből és ezzel kísérleteket tegyen. ((Esztergályos János: Vájjon ki kényszeríthette erre az állam vasutat?) 1933 elején újból utasították a Máv.-ot acol átvételére, úgyhogy ülése 1937 május 22~én, szombaton. 517 1934/35-ben további 800.000 pengő értékben rendelt a Máv. ebből az anyagból és annak ellenére, hogy már tíz évvel ezelőtt Európa összes államvasutai mellőzték ezt az -anyagot a vasutaknál, a Máv.-nál ekkor kezdték alkalmazni. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A Máv. stornírozta közben a kötést!) 1935-lben jelentették, hogy az Oroszvár —Hegyeshalom közötti vonalon beépített acolos talpfák elrohadtak, mire azonnal beszüntették az acol további átvételét. Az 1936. évre azonban ismét egy tízvagónos acolmegrendelés van a vállalat kezében és nem tudom, hogy a Máv. ettől a rendeléstől miként fog szabadulni. (Esztergályos János: Érthetetlen!) Abban a helyzetben vagyok, hogy a Ház asztalára letehetek, egy ilyen talpfadaxabot, amelyről még nemszakértő is megállapíthatja annak rossz állapotát. Ebben benne van az évszám is, mert méltóztatnak tudni, hogy minden talpfába bevernek egy szöget a közepén, azt az évszámot, amikor elhelyezik a. talpfát. Ebben a darabban benne van az 1934-es szeg, vagyis ez a darab a talpfa közepe,, nem is a széle. Anélkül, hogy ez a rész földben lett volna, mert hiszen csak telítve lett és kívül feküdt, máris teljesen szétbomlott, teljesen elrohadt. (Farkas István: Tessék megnézni!) Hát még mennyivel rohadtabb lehet az a rész, amely közvetlenül a vasanyaggal érintkezik, ahol szegekkel van megerősítve, vagy ahol sinek fekszenek rajta. Ott az ilyen faanyag még gyorsabban elpusztul. (Esztergályos János: Szaga van! — Farkas István: Panama szaga! — Györki Imre: Jó panama szaga! Bűzlik a panamától!) 1935-ig 135.000 ilyen acollal telített talpfát helyeztek el, amely mennyiségből 1936 december végéig az Államvasút 90.000 darabot selejtezett ki. (Farkas István: Pénzpocsékolás!) Ez azt jelenti, hogy rövid pár év alatt, 3—4 év alatt, 90.000 talpfát kellett eddig az Államvasútnak kiselejtezni és még hátra van kb, 40.000 olyan talpfa, amely egyelőre még be van építve, de magam láttam személyesen, hogy ezek a beépített talpfák szemmelláthatólag is penészeseidnek annak ellenére, hogy a talpfák élettartama 25, sőt ennél több évre is tehető és ezek alig vannak a földben 2—3 éve. Méltóztassanak elgondolni, hogy ezek a talpfák ennek a telítésnek következtében milyen állapotban vannak. Nemcsak az következett be, hogy roszszul vannak telítve és újra lehet telíteni őket, mert nem a telítési eljárás volt rossz és így nemcsak a telítési eljárással felmerült költségek vesztek el, hanem a rossz telítés következtében az egész talpfa elveszett, a rossz impregnáló eljárás folytán a talpfa elrohadt és így az Állam vasútnak kb. 130.000 talpfája veszett el. (Kéthly Anna: Ezért nem lehet a Máv.-nak olcsón szállítania! — Esztergályos János: Ki felel ezért?) Nem tudom,, mennyibe kerül egy talpfa beszerzése, ezt hirtelen nem tudom megítélni, de hozzáértő szakember becslése szerint az a veszteség, amely a Máv.-ot ezen a téren érte

: kb. 1'5—-2 millió pengőt fog kitenni. (Esztergályos János: Hallatlan!) Ez olyan nagy öszszeg, amely a Máv. egész üzletmenetére súlyos kihatással lesz, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) hiszen a Máv.-nak az előttünk fekvő költségvetés adatai szerint is^ 50 millió pengő deficitje van a beruházások és egyebek figyelembevételével. (Györki Imre: Nem csoda, ha így gazdálkodik.) Ha már most ehhez kétmillió pengő ilyen kár jön, akkor természetesen ez