Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ez. a 25%-os lehetőség is elveszhet. Ha a nyilaspárthoz tartoznék» akkor azt mondanám, hogy ez azért van, mert a fűrészesek szövetkezete ezt a részesedést ellenzi, mivel ma a Tiszamentén csak négy keresztény fűrészes van, a többi mind zsidó. Ha pedig az ellenzékhez tartoznék, akkor azt mondanám: Hagyjatok fel minden reménnyel, mert hiába hiszitek, hogy ez az úi munkaalkalom, ez az új kenyér részetekre továbbra is^ biztosítva lesz. Mivel azonban a kormányzópárthoz tartozom és kötelességem reményt kelteni és nem reménytelenséget, arra kérem a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter urat, fogja meg ezt a kérdést olyan erélyes kézzel, mint amilyen erélyes kézben volt része ennek a munkalehetőségnek annak idején, mert különben a tiszamenti szegény népesség jelentős hányadának kezéből esik ki ez a nagy darab kenyér. Ma arról beszélnek, — és a tegnapi lapokban is olvastam — hogy Krofta cseh miniszter a Magyarországhoz való közeledéséről beszélt. (Jurcsek Béla: Tutajon! — Derültség. — Hertelendy Miklós: Lassan megy!) Én ezt a közeledést ezeknek a tárgyalásoknak során, amelyek ennek a jelentős kenyérkereseti lehetőségnek elvesztését hozták, úgylátszik, magukkal, egyáltalában nem látom. Vagy talán Németország lépett közbe, hogy Csehország és köztünk ezt a megértő közeledést megakadályozza? Mélyen t. Képviselőház! A legnagyobb elismeréssel vagyok aziránt a munka iránt, amelyet a. mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr és a kereskedelemügyi minisztérium szakközegei az útépítés terén végeznek. Ebben az évben 3 millió pengőt vettünk fel bekötőutakra. Azt, hogy mennyire «szükséges, hogy a bekötő utak építése központilag végeztessék, egy példával világítom meg. Kiskundorozsmán a közmunkaváltság a múlt esztendőben 27.600 pengő volt. Ennek 75%-a a vármegyéhez ment, a megmaradt 6800 pengőből pedig a vármegye törölt 5800-at, illetőleg más célra kellett ezt az összeget fordítani. Maradt tehát a község kezében ' útügyre 1000 pengő, akkor amikor 202 kilométer közdűlőútja van. Nem lehet tehát a bekötő utak problémáját még vármegyei viszonylatban sem úgy megoldani, ahogy azt .szükségesnek látjuk, hanem csakis így lehet megoldani, ahogyan a kereskedelemügyi miniszter úr elgondolta, hogy tudniillik a minisztérium állít be erre a célra jelentős összeget. (Hertelendy Miklós: Ez a központi irányítás! — Rakovszky Tibor: Más megyék fizessék meg, mert ők nem csináltak utat maguknak"? Nem helyes álláspont! Mi megcsináltuk a mi útjainkat és most fizessük az ő útjaikat is?) Figyelmeztetnem kell azonban a miniszter urat arra, hogy a miniszter úr ne fűzzön nagy reményeket ahhoz — amint az előadó úr említette — a két millió pengőhöz, amelyet a várTvei útadó-alapoktól remélnek. (Rakovszky Tibor: Mi megcsináltuk a magunk útját!) Ha azt nézem, hogy hol van a legnagyobb szükség 'lekötő utakra, akkor leszögezhetem, hogy a , legszegényebb vármegyékben. Mert mit látok, ha a statisztikát nézem? Vas vármegye 981 kilométer közútjából 95% van kiépítve, Pest vármegye 2901 kilométer útjából 62*8% van kiépítve, Békés vármegye 902 kilométer közútjából pedig csak 33% és ugyanez a helyzet a tiszamenti s a tiszántúli vármegyékben is. (Rakovszky Tibor: Miért nem csinálták meg? Es mi ülése 1937 május 22-én, szombaton. 509 miért csináltuk meg Sopron megyében?) Azért nem csinálták meg» t. képviselőtársam, mert sokkal ^ rosszabb helyzetben vannak a tiszamenti és a tiszántúli vármegyék, mint a dunántúliak. (Rakovszky Tibor: Kecskemét nincsen rosszabb helyzetben! — Zaj.) Nekik a Dunántúlon rendelkezésükre áll, a közelükben van az útépítő anyag, (Hertelendy Miklós: A legroszszabb helyzetben van Somogy vármegye!) ami a Tiszántúlon nincs meg,, és ugyanakkor pedig sokkal rosszabb helyzetben vannak anyagilag a tiszántúli, mint a dunántúli vármegyék, mert például Tolna vármegyében egy főre 7 pengő útadó esik, míg ugyanakkor Szolnok vármegyében ennek az összegnek csak a fele. Ezért nincsenek mifelénk utak. (Zaj.) Kétségtelen tehát, hogy ott, ahol a legnagyobb mértékben hiányoznak az utak, azok a vármegyék a legszegényebbek is. (Hertelendy Miklós: Vicinálisokat építettek és utakat nem! — Rakovszky Tibor: Mi nem kapunk a Dunántúlon semmit!) Arra kérem tehát a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ne vezettesse imagát olcsó sikerekre való vággyal, ne ott építsen, ahol biztosan megkapja a hozzájárulást a vármegyéktől, hanem ahol a vármegyék szegénysége miatt, mint például a Tisza mentén és a Tiszán túl, továbbá a bekötő utak kiépítetlensége miatt elsősorban van szükség. Kérem továbbá, hogy ezeknél az útépítéseknél és minden állami. munka kiadásánál legyen figyelemmel necsak ő, hanem általában a kincstár arra, hogy olyan vállalati összeget szabjon meg, amely tisztességes munkabérek fizetését teszi lehetővé. Tegnap Schandl Károly képviselőtársam rámutatott a,rra, hogy valóban olyan kiírások vanak, hogy a megjelölt vállalati összeg mellett nyugodt lélekkel nem vállalhatja el a munkát, mert ennek a vége csak az, hogy a munkásokat kénytelen kiuzsorázni. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A kiírásoknál nincs vállalati öszszeg!) De olyan feltételek vannak benne, amelyeknek a pályázó nem tud eleget tenni, (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Akkor ne pályázzon!) a nélkül, hogy ne uzsorázza ki a munkásságot, mint ahogy láttuk a békésszentandrási duzzasztóműnél, ahol rövid néhány hét alatt nagyon sok munkás fordult meg, megjelent és otthagyta a munkát, továbbállt, mert nem jutott megfelelő keresethez. Nagyon helyesen mutatott rá Darányi Kálmán miniszterelnök úr arra, hogy a mezőgazdasági munkások megsegítése végett felszólította a nagy gazdaságokat arra, hogy aratógépek helyett aratómunkásokat alkalmazzanak, hogy így a mezőgazdasági munkásság nagyobb mennyiségben jusson keresethez. Éppen így arra kérem a, kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az útépítéseknáL általában a kubikosmunkáknál kötelezze a vállalatokat arra, hogy kotrógépek helyett lehetjőleg kfuibikosmunkasokat alkalmazzanak és ne forduljon elő az az eset, ami például az angyalföldi szivattyútelepnél is előfordult. Nagyon helyeslem a miniszter^ úrnak keltésünkre megtett azt az intézkedését, amely lehetővé teszi, hogy a kubikosság abban az esetben, ha munkahelyére utazik, ha legalább öten együtt utaznak, 50%-os utazási kedvezményt vehessen igénybe. Jelentős, megértő, szociális intézkedés volt a miniszter úr részéről s én csak arra kérem, tegye lehetővé azoknak az egyéb kéréseknek a teljesítését is,