Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. A rendelkezésemre álló rövid félórai beszédidőre való tekintettel nem tudom kifejteni idevonatkozó álláspontomat, ezért csak egy egészen egyszerű és rövid megállapításra szorítkozom éspedig arra,, hogy ha a gazdasági liberalizmus nem tud megújhodni, megifjodni olyan mértékben, hogy legalább azt a gazdasági prosperitást, legaiaob azt a jövedelembőséget biztosítsa, amely a világháború előtt volt, amely gazdasági prosperitás és jövedelembőség mellett kétségtelenül széles néprétegek aránylag tisztességes emberi életszínvonalhoz jutottak, abban az esetben, bármennyire' legyenek ennek a gazdasági liberalizmusnak itt ebben a Házban is Vathái és Koppány ai, akik ma is hirdetik ennek a gazdasági liberális hitnek szentségét és sérthetetlenségét, az új politikai, szellemi és gazdasági áramlat, amely a gazdasági liberalizmussal szemben olyan állásponton van, (Jurcsek Béla: Knob mint Koppány! Nem rossz! — Kakoyszky Tibor: Knob — magyarul Koppány!) hogy meg akarja reformálni a gazdasági liberalizmust a magántulajdon rend; szer alapján, kérlelhetetlenül félre fogja tolni a gazdasági liberalizmus mai életformáit. (Jurcsek Béla: Szélsőség! — Zaj.) T. Ház! Hz az új politikai, szellemi és gazdasági áramlat a szociális gondolat jegye Den igyekszik érvényesülni. (Éber Antal: Mem ellentétes ez a liberalizmussal! — Farkas István: Érdekes, hogy a kollektivizmus gondolata áll előtérben!) Éppen ezért, amikor én itt a szociális gondolatnak ezt az előtérbejutását látom, akkor rá kell mutatnom arra,, hogy mennyire helytelennek tartom azt, ha a kifejezetten szociális gondolatot szolgáló szövetkezeteket úgy támadják, különösen liberális oldalról, mint ahogy támadják. Mert a szövetkezeti gondolatigazi szociális gondolatot jelent! (Éber Antal: Az igazi szövetkezet! — Czirják Antal: Az ellen nincs kifogás!) A szövetkezetek védelmében néhány dologra kívánok rámutatni. Egészen röviden csak két témakört érintek, részben válaszadásul Czirják t. képviselőtársamnak előző megjegyzéseire. Az egyik az, t. Ház, ami a Hangyát éri, speciel mindig abban a megvilágításban, mintha csak a Közraktár-utcai központi épületről volna szó, mindig ügyesen elhallgatva azt, hogy a Hangya nem csupán az a Közraktár-utcai négy- vagy ötemeletes épület, hanem szerte az országban több mint 500.000 tagot számlál, (Ügy van! jobbfelöl.) Ha csak négy további tagot veszek egy-egy családfő után, — mert ezeknek a tagoknak legnagyobb része családfő — akkor legalább kétmillió ember, de legalább is 500.000 családfő van ebben az országban, aki szükségesnek tartja a szövetkezeteket. (Rakovszky Tibor: De sokszor ők sincsenek megelégedve a központi vezetéssel! Itt a differencia! — Czirják Antal: Ezt a kereskedelem sem kifogásolja! —- Fábián Béla: És ez az 500.000 ember mit kap? Kap árut a pénzéért? Vágy visszatérítést, 80 fillért egy évben! — Bródy Ernő: Beszédeket kap!) A szövetkezetekkel kapcsolatos támadásnak egyik célja az... (Mocsáry Dániel: Ki mennyit vásárol, aszerint visszatérül neki bizonyos összeg! — Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter közbeszól- — Fábián Béla: Miért? Kényelmetlen 1 ? — Bor^ nemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem kényelmetlen, de nem való ide! — Fábián Béla: Nem való ide? — r Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Hát hogyne! Ilyet kérdezni, hogy mit kap az 500.000 ember! — Fábián Béla: Hát ülése 19S7 május 22-én, szombaton, 507 mit kap? Ha tönkre mennek a Hangya vidéki fiókjai, az igazgatósági tagoknak kell megfizetniük ezt! — Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A kereskedelem sem fizethet rá! — Fábián Béla: Akkor miért van szükség egy államilag támogatott szövetkezetre?! Tönkreteszik a magyar kisipart és kiskereskedelmet! — Zaj.) T. Ház! A szövetkezetek elleni támadásoknak egyik főerve —- ahogyan most közbeszólás formájában Fábián igen t. képviselőtársunk újból megismételte — az a bizonyos állami támogatás, amely szerintük az adózók pénzéből történik. (Fábián Béla: így van!) Szerintük és az ő beállításuk szerint tehát az adózók pénzéből támaszt az állam konkurrenciát a magánkereskedelemnek. (Fábián Béla: így van! És a kisiparnak!) Tegnap hallottuk, hogy az igen t. kereskedelem- és iparügyi miniszter úr megállapította azt, hogy 104, nem adókedvezményben, hanem adóelengedésben részesülő vállalat van. (Fábián Béla: Kiskereskedő?) Ezzel szemben... (Fábián Béla: Kiskereskedő?) Elnök: Fábián képviselő urat felszólítom, hogy az örökös közbeszólásoktól tartózkodni szíveskedjék. (Fábián Béla: Csak helyre akarom igazítani! — Hertelendy Miklós: Nincs szükség rá!) Szeder János: Ami pedig azt a kérdést illeti, t. Ház, hogy a szövetkezetekkel kapcsolatban az adózók pénze átmeneti, kisegítő és szükségszerű segítségképpen — mert rendkívül nagyszámú szövetkezeti tagról és fogyasztó rétegről volt szó — igénybevétetett, meg kell említenem azt is, hogy az Országos Hitelvédő Egyletnek a megállapítása az, hogy 1926-tól 1936-ig, tehát 10 év alatt a kereskedőtársadalom olyan mértékben vált fizetésképtelenné, (Fábián Béla: De nem az állam pénzéből!) hogy a hitelezőknek — akik szintén adózók — ,a viszsza.nem téríthető összeg 350 millió pengő volt. (Fábián. Béla: Az állam pénzéből?) Közvetve épúgy adózók zsebéből vétetett ki ez az összeg itt is. (Felkiáltások jobbfelöl: Csőd! Kényszeregyesség! — Fábián Béla: Nem az állam adta! — Jurcsek Béla: Az egyest, az adózót károsítja meg! — Zaj. — Fábián Béla: Nem az állam adta! — Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A közgazdaság! — Fábián Béla: A közgazdaság? Es akkor a védett birtok?) Elnök: Fábián képviselő urat másodszor is rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy ha harmadszor is rendreutasításra adna okot, akkor indítványozni fogom a Háznak, hogy a mentelmi bizottság elé szíveskedjék utasítani. Szeder János: A szövetkezetekkel szemben felhozta Czirják képviselőtársam is az adókérdést. Általában vád- és támadási célpont az, hogy a szövetkezetek sokkal kevesebb adót fizetnek, mint pl. a magánkereskedelem. (Rakovszky Tibor: Általában a társulati adó alacsony!) Az 1935. évi pénzügyminiszteri adóstatisztika szerint a kereskedelmi részvénytársaságok saját tőkéjük minden ezer pengője után 3*75 pengő társulati adót fizetnek, míg ezzel szemben a szövetkezetek 3*68 pengő társulati adót fizetnek, tehát 7 fillérrel kevesebbet. Ha pedig a magánkereskedelmet veszem figyelembe, ugyanezekből a statisztikai adatokból megállapítom, hogy 100.650 kereskedő^ 6,633.000 pengőt fizetett általános kereseti adó címén, amiből egy kereskedőre egy évre átlagosan jut 65*89 pengő, ugyanakkor a szövetkezetek által
