Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

44 Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. nyara ráengedni. Nem vagyunk hajlandók ezt tenni, mert nekünk az a felfogásunk, hogy ha a mi programmunk, amelyet vallunk, száz százalékig meg fog valósulni, — a nagybirtok, kartelek, nagytöke stb. kérdésében — akkor nem lesz zsidókérdés ebben az országban. (Br. Berg Miksa: Ez biztos!) Mert ha igaz az, hogy a nagytőke 80%-a a zsidóság kezében van és azok a radikális reformok, amelyeket hirdetünk, megvalósulnak, ha zsidók, ha keresztények, majd a körmükre koppintuník azoknak, akik visszaélnek azzal a hatalommal, amelyet a tőke az ő kezükbe adott. Erről is őszintén kell beszélni. Azok az igen t. vezető urak, akik 1919-ben együtt voltak velem Szegeden, bizony nagyon régen letértek már arról az útról, amelyet mi ott hirdettünk. Sajnos, azt láttuk, hogy amikor Szegedről visszajöttünk, a fajvédő politika ráment a hecepolitika útjára és saját dugába dőlt, — mondjuk meg őszintén — ahelyett, hogy azok az energiák, amelyek a faj védelmi gondolatot helyesen fűtötték, okos, reális reformokban nyertek volna megoldást. Hol volnánk mi ima, igen t. Ház! Megmondom őszintén: én attól félek, hogy ha megint egy ilyen új hullám fog felkerekedni, az megint egy ilyen rövidlejáratú antiszemitizmusban fogja magát kiélni és a reformok megint el fognak sikkadni. Ne beszéljünk itt tehát se jobboldalról, se haloldalról! Csináljuk meg a becsületes titkos választójogot, adjuk meg a népnek a lehetőséget, hogy ő maga döntsön a maga nagy sorskérdéseiben. Szélsőségekről beszélünk. (Patacsi Dénes kőzhessél.) Megvan, kedves jó Patacsi Dénes barátom és képviselőtársam, de tessék elhinni, én olyan vagyok, mint a hitetlen Tamás: amíg én nem teszem bele a kezemet abba a könyvbe, amelyben a titkos választójog kodifikálva van, addig nem hiszek senkinek. (Mózes Sándor: Mondotta Bethlen is tíz esztendeig, hogy megvan!) Szélsőségekről beszélünk. Azok a szélsőségek, amelyeket ma az újságok felhánytorgatnak, bizony szomorú dolgok, de sokkal szomorúbbak és sokkal több aggodalomra adnak okot azok a szélsőségek, amelyek tényekben mutatkoznak ebben az országban. Csak felsorolok pár ilyen szélsőséget, hiszen Martseíkényi igen t. képviselőtársam már^ helyesen rámutatott ezekre. Méltóztatnak látni, hogy a pártvonal megszűnik közöttünk ezekben a nagy kérdésekben és találkozunk mi a túloldalról is azokkal, (Patacsi, Dénes: Ügy is a helyes!) akik velünk' égy nézeten vannak. De szerény felfogásom szerint ezeket a konzekvenciákat is le kell vonni, még akkor is,^ ha ebből az embernek nem előnyei, hanem hátrányai származnak. Tehát a szélsőségek. Mi nagyobb szélsőség, mint az, amikor az olcsó búza hazájában a legdrágább a kenyéri Mi nagyobb szélsőség, mint az, hogy a legolcsóbb cukorrépa beváltási ár országában a legdrágább cukrot enné a magyar, ha volna pénze megfizetni? (Patacsi Dénes: Ez igaz!) Vagy beszéljünk arról, hogy 200.000 hold egy kézben van és a másik oldalon hárommillió a nincstelenek száma; hogy Lillafüred és virágzó szanatóriumok vannak az egyik oldalon és a másik oldalon kórház- és orvosnélküli vidékek és akkora pénzügyminiszter úr 200,000 pengővel akarja kitörölni azoknak szemét, akiknek házacskájára rátáblázták a kórházi költségeket. (Ügy van! bal felől. — Patacsi Dénes: Én is ezt mondtam!) Szélsőségeik! Az egyik oldalon a villanyárammal vezetett mozdonyok előkelő külföldi vendégekkel, a másik oldalon pedig, Baranyában láttam, kedves Patacsi képviselőtársam, hogy nem tudtunk kimenni Igáiból a választások alkalmával. (Felkiáltások a jobboldalon: Az Somogyban van! — Patacsi Dénes: Baranyában is így van!) Somogyban is ez a helyzet; nem tudtunk kimenni a másik községbe, s akkor az egyszerű emberek elmagyarázták, hogy ha valaki nem adja el szeptemberig a gabonáját, akkor húsvétig nem tudja kivinni a falujából. Itt vannak a szélsőségek és ha a mélyen t. Ház és a, kormány ezeknek a szélsőségeknek áthidalását próbálná még, akkor nem volnának politikai szélsőségek nem, nekem ez a szent meggyőződésem. (Patacsi Dénes: Igyekezni kell a középútra terelni a megvalósítást!) Azt mondotta az igen t. miniszterelnök úr, hogy el van döntve a világnézeti kérdés, mert ő keresztény és nemzeti alapon áll az egész kormánnyal együtt. Keresztény és nemzeti alap! Én kereszténységet mástól nem tanulok, . csak attól, aki a földön járva ezt megteremtette és nekünk adta: Krisztus Urunktól, ő pedig, amikor a földön járt, nem a farizeusokkal és a vámszedőkkel, hanem a szegény kicsi halászokkal fogott kezet. Amely pillanatban a kormányzat ugyanezt teszi és levonja a konzekvenciákat, amikor nem a vámszedőkkel és a farizeusokkal fog kezet, hanem a szegény kicsi halászokkal, akkor nem lesz semmi hiba a keresztény politikát illetőleg. (Taps a baloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Nemzeti politika. Sokat beszéltünk már arról, hogy mi a nemzeti politika. Szerintem a nemzeti politika népi politika és semmi más. Mert ma a nemzet nemcsak egy kiváltságos vékony réteg, hanem maguk a népmilliók, maga a tömeg, mert ma a történelmi osztályok alatt, legalább az én szerény véleményem szerint, nemcsak azokat kell érteni, akik egy szál karddal a kezükben védték a hazát, hanem azokat is, akik a kard mellett egy másik vassal, az eke vasával, vagy a kalapács vasával is védték a hazát. (Patacsi Dénes: De akkor egyenlő elbánást kell biztosítani azoknak is!) Ugyanezt követeljük mi is. Én ezt a bizonyos, mondjuk, farizeusinak tetsző politikát látom hibásnak abban, hogy a szélsőséges megmozdulások itt nálunk is lábrakaphattak. Amint ebben a tekintetben gyökeresen rendet teremtünk, amint megteremtjük a kispolgári emberek javát szolgáló kormányzat Magyarországát, ezen a téren semmiféle baj és hiba nem lesz. (vitéz Csicsery-Rénay István: Ezt akarjuk! — Felkiáltások a baloldalon: Miért nem csinálják meg?) A múltkor azt mondotta Shvoy igen t. képviselőtársam, hogy a szegénység hallgat a szélsőségekre. Nem értek vele egyet és azt hiszem, többi képviselőtársam sem. (Patacsi Dénes: Az éhes gyomor rossz tanácsadó! — Mózes Sándor: Csak kenyeret akarnak!) Jártam az utóbbi időben több választáson, így Szeghalmon, Hajdúnánáson s láttam, hogy a szélsőségek még ezer aláírást sem tudtak kapni. Amikor egyszerű emberekkel beszélgettünk ezekről, azt mondták: Nem jöhet olyan rendszer a világra, amelyben mindenki toronyórát kapjon „lánccal, ejlenben tudjuk, hogy minden felfordulásnak a szegényember, a kisember issza meg a levét; nekünk az a lényeges, hogy enyhítsenek terheinken, emeljenek fel bennün-