Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. zést kell nyerniök, de főképpen kérem a miniszter urat, hogy a péti só ügyében méltóztassék a közvéleményt tájékoztatni. Elnök : Szólásra következik? Szeder János jegyző: Müller Antali Müller Antal: T. Ház! A 8. cím, az ipari célok címe, az iparügyi minisztérium egyik legfontosabb és legnagyobb feladatkörét öleli fel. Ebben a címben szerepel a 'háziipar, a kisipar, az ipari tanfolyamok irányítása és veze- [ tése, a szakoktatási felügyelőség, és szerepel- i nek egyéb olyan fontos kérdések, amelyek tényleg erősen érintik az egész kézműipart. Ennek : a címnek indokolása öleli fel azokat a feladatokat, amelyeket a miniszter úr megoldani kíván a következő esztendőben. Előttem szólott Kühne Lóránt képviselőtársam nagyon helyesen megemlítette, azokat a feladatokat, amelyet, ha megvalósulnak, nagyban előM>re viszik az iparosság érdekeinek érvényesülését. Itt 2,880.000 pengő, egy ^ változatlan szám van beírva iparfejlesztési célokra. Mi tudjuk azt, hiszen ez már <nem titok, hogy körülbelül 1,600.000 pengő megy el exportprémiumokra, tehát a külföldre szállított cikkek támogatására. Ezt is meg tudjuk érteni, mert a magyar munka elősegítését célozza. Marad tehát akkor 1,200.000 pengő, amely a szétosztásban nagyon, de nagyon sok célt kell, hogy szolgáljon. Arra kérem a miniszter urat, — miután ő már ki is jelentette, hogy az ipari prémiumoknál is tekintettel lesz a jövőben a kisipari exportra, amelyben a múltban kizárólag a nagyipar részesedett, mert nem volt kisipari export — hogy ma, amikor ez be van vezetve, tényleg részesítsék állami támogatásban azokat a geyngébb elemeket is. T. Ház! A 8. cím 4, rovatában van szó az állami javítóműhelyekről és én csak azért szólaltam fel ehhez a címhez, hogy megkérdezzem a miniszter urat, nincs-e valami rejtett cél ebben, mert ez a rovat kereken 300.000 pengővel emeltetett. Lehet, hogy tényleg úgy áll, amint itt van, hogy például új gépek beszerzésére, az eddigi gépek karbantartására és tatarozására fordíttatik ez az összeg. Ha ez így van, akkor ebben megnyugszom, csak azt nem szeretném, ha ebből az összegből esetleg egy újabb üzem létesíttetnék vagy pedig egy javítóműhely kibővíttetnék. A 'miniszter úr ugyanis azt mondja az indokolásban, hogy az ő közüzemi, politikája oda irányul, hogy iparos- és kereskedőrétegeink a közüzemek indokolatlan versenyétől megóvassanak. En is ezen az állásponton vagyok, és csak óvatosságból szólaltam fel. nehogy véletlenségből esetleg megint új közüzem létesíttessék vagy pedig egy javítóműhelyt bővítsenek ki, mert ez megint csak a kézműipartól, a kisipartól vonná el a munkát. *. Természetesen éhben a címben vannak a gép- és szerszámsegélyek felvéve^, ebben a címben, van a kisipari hitelek dotálása felvéve, az exporttámogatás és azután nagyon sok olyan szociális törekvés, amely a kisipari árletörés megakadályozását is célozza. Kérek a miniszter urat, hogy ezeket az intencióit, amelyeket itt írásban lefektetett» iparkodjék a gyakorlati, életben száz százalékig megvalósítani. A címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Kéthly Anna.!") Kéthly Anna: T. Képviselőház! (Halljuk.' Halljuk!) bal felől.) Ez a rovat foglalkozik a háziipari kérdéssel, azzal a munkafajtával, amely már a háború előtt is mindig egyike volt a legszörnyűbb munkáknak, mert nem jut ülése 1&37 május 22-én, szombaton. 401 el a benne foglalkoztatottakhoz semmi kívülről, nem hat rájuk semmiféle szociálpolitika; sem munkaidő-, sem munkabér-, sem védelem biztosítás rájuk nem vonatkozik, (Egy hang a szélsőbaloldalon'^ Ez igaz!) szervezetük nincs, amely őket megYédelmezhetné, Az a megjelölés, amely azt mondja, hogy a háziipari munka általában véve csak mellékkeresetet jelent, annál kevésbbé áll, mivel ezek az asszonyok, akik a háziiparban foglalkoztatva vannak, vagy az egészen munkanélküli férfiak családfenntartói voltát pótolják, vagy pedig a földmíveseknél annak a 250 pengő évi átlagkeresetnek kiegészítésére dolgoznak, amelyből ma családot fenntartani még a magyar földmunkás egészen minimálisra csökkentett^ igényei mellett sem lehet. Igen szép indokolás, hogy a mezőgazdasági idénymunka végeztével legyen ezeknek mivel foglalkozniuk, sajnos azonban, ez nemcsak ilyen téli időtöltés és nemcsak a zongorázás helyett végzett másfajta munka, mert azok az asszonyok és leányok, reggeltől késő éjszakáig, ameddig egyáltalán a petróleumuk tart, dolgoznak szakadatlanul, egész nap végzik ezt a munkát. Egyre közelebb jön az az idő, amikor ezek a háziiparral foglalkozó leányok egyáltalában nem tanulhatnak meg semmiféle háztartási munkát, foglalkozást, mert arra nincs idejük, hogy főzéssel, takarítással, vagy egyáltalában házimunkával foglalkozzanak. A gyermekek is, amint hazajönnek az iskolából, azonnal rágörnyednek a kézimunkára, mert az ő segítségük nélkül még azt a minimális keresetet sem érhetik el, amelyet abból biztosítani akarnak a maguk számára. Valaha is a legkiuzsoirázottabib munka volt a háziipari, az otthoni munka, ma azonban már nincs is rá jelző és nincs összehasonlítás, amely eléggé kifejezhetné azt a nyomorgást, amely a háziipari munkában jelentkezik. Elsősorban a magyar valódi és ál-népművészeti cikkeiknél jelentkezik ez. Ez a magyar hímzés, matyóhímzés és a többi általában olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy nemcsak belföldi forgalmunk van belőle, hanem nagyobbarányú üávitelünk is. Erre a kivitelre sajnálatos módon teljesen rávetették magukat azok, akik ezen az úton akarnak könnyű és gyors meggazdagodáshoz jutni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor a magyar gyáriparnak egyik vezetője azt mondja, hogy »nem hagyjuk magunkat siettetni a szociálpolitika megalkotásánál« és amikor a miniszter úr átveszi ezt a jelszót... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem azt mondtam, hanem azt, hogy sietség és ijedtség nélkül dolgozom!) Igen, sietség és ijedtség nélkül, —... akkor azt kérdezem, hogy ezt a gyorsaságot miért tűri a miniszter úr például ezeknek a háziipari munkáltatóknak meggazdagodásánál, akikről meg kell állapítani, hogy nem győzik vásárolni a házakat, a telkeket, nem győznek építkezni. Olyan tempóban harácsolták össze az utóbbi tíz esztendő alatt vagyonukat, amilyen tempóban a mái világban, a mai körülmények között meggazdagodni, vagyont gyűjteni egyáltalában nem szabad. Miből tevődnek össze ezek a vagyonok? Azokért a matyóblúzokért, amelyeknek színességét és szépségét annyira bámuljuk, tíz fillér munkadíjat fizetnek ezek a munkáltatók. (Esztergályos János: Hallatlan, micsoda uzsora!) Hozzá kell tenni, hogy anyagmegtakarítás céljából, hogy semmiféle hulladék ne kerüljön ki ezekből, valóságos dirib-darahokból állítják