Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
Az országgyűlés képviselőházának 217 nél és általában a szociális terhek vállalásánál. En csak arra kérem a képviselő urat, hogy ezt az álláspontját igyekezzék saját pártján 'beliü is érvényre juttatni (Peyer Károly: Azt csináljuk!) és megértetni képviselőtársaival, hogy sem a kormánytól, sem az ipartól lehetetlent még politikai okokból sem kívánjanak, mert ami lehetetlent esetleg . politikai eszközökkel megvalósítanak, azt a gazdasági élet úgysem fogja tűrni és az én álláspontom az, hogy sokkal helyesebb és célszerűbb a cmju'níkaadói érdekeltségekkel egyetértésben haladni ennek a kérdésnek rendezésénél, mert időelőtti rendelkezésekkel esetleg a termelés érdekeit lehetne súlyosan sérteni. Ha ezt a képviselő úr saját pártjával is meg fogja értetni, (Peyer Károly: En ezt csinálom gyakorlatilag 20 éve, ezt a miniszter úr nagyon jól tudja! — Farkas István: Bennünket erre nem kell kioktatnia sem a miniszter úrnak, sem másnak!) abban az esetben sokkal kevesebb lesz azoknak a felszólalásoknak iszáma, amelyek folyton a törvények be nem tartását, a lassú tempót kifogásolják a kormány részéről. (Malasits Géza: Vagy engedjenek szervezkedési szabadságot, vagy csináljanak rendet! A kettő közül egyet!) Esztergályos képviselő úr ismét azt a kijelentést tette, hogy a magyar munkások nagyrésze sokkal rosszabb helyzetben van, mint az indiai vagy kínai munkás. (Malasits Géza: Nem általánosított!) Azt mondotta, hogy a magyar munkások »nagyrésze«. Örülök, hogy nem általánosított, mert ezt a leghatározottabban visszautasítom. En nem mondom, hogy Magyarországon a magyar gyáripari munkás már elérte azt a legmagasabb életstandardot, amely a munkásnak jár, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ast ipazán nem lehet mondani!) de azt is merem állítani, hogy sokkal kedvezőbb és jobb viszonyok között van, mint az a sokszázezer magyar mezőgazdasági munkás. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. középen és a baloldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ez nem menti! — Peyer Károly: Ez nem jogcím erre!) akiknek szociális problémáit 'még nem tudtuk megoldani. (Zaj. — Elnök csenget. — Kéthly Anna: Mert nem engedik szervezkedni!) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: Még szomorúbb, ha így van!) Bornemisza Géza iparügyi miniszter: En tegnap is voltam bátor éppen az árkérdésnél rámutatni arra, hogy nagy különbség van a mezőgazdaság és az ipar szociális terhei között. (Ógy van! Ügy van! — Farkas István: Elég nagy szégyene a magyar ^mezőgazdaságnak, hogy milyen nyomorult bérekkel fizeti a munkásokat!) Azt azonban őszintén meg kell mondanom, hogy ha van is még tennivaló r az ipari munkásság jobb sorsának előmozdítása terén, mint ahogyan van, és ezt is meg fogjuk tenni, én a magyar problémát elsősorban a mezőgazdasági munkásság helyzetének javításában látom. (Helyeslés jobbfelől, középen és a baloldalon.) Ami azt az állítást illeti, hogy egy zománcedénygyárban H6-tól vagy %5-től éjjel 11 óráig dolgoznak az emberek, ezért csináljuk a munkaidő- és munkabérszábályozást. En sohasem védem azt a munkaadót, aki a munkásság erejével vissza .akar élni vagy a munkásság munkaerejét nevetséges bérekkel honorálja. Hiszen azért van a munkaidő- és a munkabcrrendezés és ha eddig még nem jutott el U zománcedényülése 1937 május 22-én, szombaton. 477 iparhoz^ ezeknek a rendezéseknek a kiterjesztése, méltóztassék tudomásulvenni, hogy ez is programmba van véve és a legközelebbi jövőben ezek az anomáliák is meg fognak szűnni. En csak arra kérem a mélyen t. szociáldemokrata képviselő urakat, hogy ha adatokat hoznak a Ház elé, akkor méltóztassanak előbb azok helyességéről meggyőződni. (Esztergályos János: Meg vagyunk győződve!) En is jártam a Kokron-gyárban. én is végignéztem száz és száz munkabérlistát, én is megállapítottam, hogy bizonyos mértékben rosszul vannak dotálva a munkások, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Na, úgy-e!) ezért vettem p-ogrammba az egész kötsizövőiparban a munkabérkérdés rendezését. (Malasits Géza: Akkor miért nem segít rajtuk!) meg kell azonban állapítanom, hogy sokszor hallottam a Házban is sok olyan adatot, amely hamis volt, azért, mert egy-két hete ott dolgozó tánulólányok bérét sok esetben mint rendes munkásbéreket állították be. (Malasits Géza: Azt én nem teszem!) Kérem a szociáldemokrata képviselő urakat, rostálják meg az eléjük kerülő adatokat (Peyer Károly: De (mennyire megtesszük.) és akkor meg fogjál: látni, — meg vagyok róla győződve — 'hogy sokszor maguk is visszautasítanak ilyen lehetetlen kívánságokat. Nem akarok egy-két ilyen deputációra hivatkozni, amikor ott a deputáció színe előtt derült ki, hogy hamis adatokkal jöttek a képviselő urak elé és én elém is. (Zaj.) Osoór képviselő úr felszólalásában a kőművesmesterek munkakörének rendezését kívánta, ha jól emlékszem a szavaira. Amint méltóztatnak tudni, a városrendezési törvény felhatalmazást adott az építőmunkakörök rendezésére vonatkozólag. Ezzel a felhatalmazással én élni kívánok és remélem, hogy a legközelebbi jövőben a szerzett jogok tiszteletben tartásával meg fogjuk tudni valósítani ezt a rendezést. Még Propper képviselő úr foglalkozott a modern szakszervezetekkel és általában vitatta azt. hogy az én ideálom az olyan szakszervezet, amilyenre a képviselő úr itt hivatkozott. (Propper Sándor: Sterilizált.) En nem mondtam el a képviselő úrnak, hogy mi az én ideálom a szakszervezetek tekintetében. (Peyer Károly: Tegnap el tetszett mondani! — Felkiáltások <a szélsőbaloldalion: Ismerjük!) Megmondottam ezt és meggyőződésem, hogy a modern szociáldemokrata szakszervezetnek nem is az a hivatása, hogy a munkásságot igyekezzék egy nemzetellenes táborba beállítani... (Taps a jobboldalon. — Peyer Károly: Most sem csináljuk! — Esztergályos János: Visszautasítjuk ezt a vádat! — Peyer Károly: Miért kell ilyet mondani! — Nagy zaj u szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Petainek talán postabélyegeket bélyegez 1 ? — Petainek József: Gyüge közbeszólás! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: ... hanem igyekezzék a magyar munkásságot visszavezetni a nemzet testébe. (Peyer Károly: Miért kell visszavezetni azt, aki bent van! Sohasem ment ki! — Propper Sándor: Önök akarják kiközösíteni a munkásságot!) Én nem azt akartam mondani a n képviselő úrnak, mintha a szakszervezetek működésével bizonyos vonatkozásban nem lennék megelégedve. (Farkas István: A legmagyarabb ebben az országban a munkásság! — Zaj a jobboldalon.) Í3n elismerem a szakszervezetek jó oldalait is és csak az szeretném, ha a magyar munkásságnak olyap szakszervezete lenne, amely a
