Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

464 Az országgyűlés képviselőházának 21 í. ülése 1937 május 22-én } szombaton. Petainek József: Igen t. Ház! Szorosan ra­gaszkodni fogok a címhez, amennyiben a mér­nökségnek olyan problémájáról van szó, amely ennek a címnek keretében találja meg megol­dását. Méltóztassék megengedni, hogy rögtön meg is nevezzem ezt a problémát. A közpáj lyákra való tódulás csak úgy akadályozható meg, ha vonzóvá tesszük a magánpályákat a fiatalság részére. Ennek a vonzóerőnek az oka, .a lényege pedig az a biztonságérzet, amelyet a közpálya nyújt. Méltóztassék megengedni, hogy ezt tekintsem az egyetlen megoldásnak és itt legyek bátor felbívni az igen t. Ház figyelmét a mérnöki karnak arra a régi kíván­ságára, hogy a többi intelligens társadalmat kategóriákhoz hasonlóan a mérnökök nyugdíj­intézete is megalapítható legyen. A kormány nagy megértéssel támogatta a többi foglalkozási kategóriáknak ezt a törek­vését. Az ügyvédek nyugdíjalapja például már a békeidőben nagy szubvenciót kapott, nem ré­giben rendeztetett törvényhozási úton a gazda­tisztek és a gyógyszerészek nyugdíjintézménye. Éppen ezért vagyok bátor tisztelettel kérni az iparügyi miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést szívén viselni annál is inkább, mert a mérnöki kamara, a mérnökség nagy érdekkép­viseleti testülete, amelyre vonatkozó ügyek eh­hez a címhez tartoznak, teljesen részletes meg­oldási programmot dolgozott ki erre a célra, részletesen foglalkozott azokkal a megoldási lehetőségekkel, amelyek ezt a közérdekű prob­lémát megoldani képesek. Ezért arra kérem az igen t. iparügyi miniszter urat, méltóztassék a mérnökségnek ezt a régi kívánságát, régi memorandumát megfelelően áttanulmányoz­tatni, és magáévá tenni, mert meggyőződésem, hogy ha ez a régi és fontos probléma megol­dást fog találni, akkor az állam egy rendkívül fontos, közérdekű, szociális intézménnyel lesz gazdagabb, amely nemcsak a mérnöktársada­lomnak, hanem az egész országnak javára fog szolgálni. Egyébként a cím költségvetését el­fogadom. Elnök: Szólásra van még valaki felirat­kozva? Esztergályos János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza! T. Képviselőház! A minisz­ter urat mindenekelőtt arra kérem, hogy a központi igazgatásba egy kissé több szociális megértést vigyen bele. Hosszú életemen át ép­pen elég alkalmam volt a régi kereskedelem­ügyi minisztérium központi igazgatását meg­figyelni abból a szempontból, hogyan alakult ki ott a szociális érzés és minden túlzás nél­kül mondhatom, hogy a régi kereskedelemügyi minisztériumban — mind a háború alatt, mind a háború után is — sokkal több volt a szociális megértés, a csociális felelősségérzés, mint ma. Ma ezt keveselnem kell és anélkül, hogy " az urakat bántani akarnám. Végre is mindenért, ami történik, a miniszter felelős és azt hiszem, hogy a miniszter szelleme lebeg a miniszté­riumban, mint köd a vizek fölött, elsősorban tehát a miniszter urat kell figyelmeztetnem, hogy a központi igazgatásba több szociális ér­zést, több megértést vigyen bele a szegény em­berek dolgai iránt és ne engedje érvényesülni azt a rideg, abszolút kapitalista szellemet, amely ma ebben a minisztériumban elhara­pódzott. Csák egy példával akarok erre a szellemre rávilágítani. A miniszter úr tegnap információ alapján — hiszen végre is a miniszter < nem tudhat minden apróságot — Peyer t. képviselő­társamnak a textilipari munkabérekről szóló beszéde nyomán azt a kijelentést tette, hogy azért kellett a döntéseket megváltoztatni, mert az egyes bérkategóriáknál olyan hibák fordul­tak elő, amelyeket tovább fenntartani nem le­hetett. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezt magam is tudom!) Kérem t. képviselőház és t. miniszter úr ez csak részben van így, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: No!) nagyrészben nem. Ez az oknak csak 10 száza­léka abban a tekintetben, hogy meg kellett változtatni a döntést és hogy az összes bizott­ságokat kegyelemben el kellett küldeni. (Bor­nemisza Géza iparügy miniszter: Ez nem igaz, mert a legnagyobb részét jóváhagytam !)^ Tes­sék kérem? (Bornemisza Géza iparügyi minisz­ter:. Nagyrészben, a legfontosabb iparágak­ban jóváhagytam, ne _ méltóztassék f te­hát azt mondani, hogy mindent visszautasítot­tam! A legfontosabb iparágakban jóváhagy­tam a bizottságok döntését, ne tessék így be­állítani, mert ez nem áll!) Amit a miniszter úr jóváhagyott, az kialakult magától, az sem­miféle jótéteményt a munkásokkal szemben nem jelentett. A 8 és 10 órai munkaidő közti bérkülönbözetet egyenlítette ki, ahol viszont jót tehetett volna a miniszter úr a munkások­kal, ahol megvédhette volna őket a kizsákmá­nyolás ellen, ott éppen nem hagyta jóvá a döntést. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ne tessék hamisan beállítani a kérdést. — Kéthly Anna: Mesijedtek a Kokrontól! — Peyer Károly: A Kokron gyár szintén adó­kedvezményes vállalat! — Buchinger Manó: Nem is keresztény!) Történt ez azért, mert a miniszter úr három gyár érdekeit kívánta szol­gálni. Szolgálta elsősorban a Kokron-srvár ér­dekeit, f másodsorban a Békéscsabai Kötszövő­fvár és harmadsorban a Hajdúböszörményi Kötszövőgyár érdekeit. De nézzük meg a dolgokat és nézzük meg azokat az urakat, hogy. miképpen szolgálták a szociális megértést. Itt van például a Kokron­gyár, ő a munkásoknak semmiféle elszámolást nem ad, úgy hogy titokban le kellett fényké­peztetni az elszámolásokat, nehogy a Kokron úr alkalomadtán letagadhassa. Ez elszámolások szerint például egy teljeskorú szakképzett munkás két hét alatt 92 órai munkaidőre ka­pott 15 pengő 16 fillért, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Gyalázat! Közönséges csa­lás! — Peyer Károly: És ilyen vállalat kap adókedvezményt! — Bornemisza Géza inarügyi miniszter: Egészen biztos, hogy tanoncleányok voltak!) Ez nem tanoncleány, ez teljeskorú munkás. Nekünk kellett fényképfelvételt az el­számolásról megcsinálnunk. Egy másik esetben 90 órai munkaidőre kapott a munkás 8 pengő 80 fillért (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Mindig hamis adatokat hoznak ide! — Propper Sándor: Még egy macskának az eltartása is többe kerül, miniszter úr!) Azután: 102 órára 10 pengő 15 fillért. — (Buchinger Manó: Tes­sék a munkásokat védeni, ne a gyárosokat! — Propper Sándor: És ha tanulóleányok voltak, akkor is élniök kell! — Peyer Károly: Hogy éljen meg két héten keresztül hat pengőből? — Propper Sándor: Egv selyemnincsi eltartása nésryszerannviba kerül!) S akkor a legsúlyo­sabban érinti a miniszter úr a munkásokat azzal, hosry felfüggeszti a bizottság döntésének a végrehajtását, ellenben a 8 órai rainkaidőt — amit nasryon helves! eV. — bevezette. Most mi a helyzet? (Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter: Ki van nevezve az új egyeztető

Next

/
Oldalképek
Tartalom