Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

458 Az országgyűlés képviselőházának 21 6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. a világnézetünkkel, nemzeti és keresztény felfogásunkkal ellenkező szociáldemokratapárt szakszervezetei vegyenek részt ebben a munkában, erre nem vagyok hajlandó, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Peyer Károly: Az ipartestületeket ültessék le a másik oldalra! — Zaj.) Önök azt szokták mondani, hogy ezek a munkásság egyetemének gazdasági szervei. En csak azt kérem önöktől, — az önök kezében van — tegyék ezeket a szakszervezeteket politikától mentes olyan intézményekké, amelyekben a magyar nemzeti és keresztény alapon álló munkásság is megtalálja a maga helyét. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Peyer Károly: Hol van a határi Tessék megmondani! Annyit politizálunk, mint a Gyosz. és ezt sohasem fogjuk elvitatni engedni magunktól! — Zaj a balközépen és a széh'őbaloldalon. — Farkas István és Meizler Károly közbeszólnak. — Gr. Festetics Domonkos: Új párt alakul! — Folytonos zaj.— Elnök csenget.) Én csak azért mondottam ezt, mélyen t. képviselőtársam, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) mert a szociáldemokrata párttól már ismételten hallottuk azt, hogy ezeknek a rendelkezéseknek a végrehajtása nem hatályos. (Peyer Károly: Abszolúte nem!) En mindenegyes alkalommal felkértem a szociáldemokratapártot arra, hogy legyen szíves a konkrét eseteket velem közölni. Egyetlenegy bejelentés sem jött hozzám» (Peyer Károly: Ugyan kérem, hogy lehet ezt mondani!) úgyhogy a szociáldemokrata pártnak ezt az észrevételét, ezt a kifogását (Peyer Károly: A minisztériumban tömegével fekszenek a feljelentések!) nem tudom másnak felfogni, mint amnak, hogy e mögött bizonyára valami politikai hatalmi törekvés van, amelyhez pedig én nem fogok segédkezet nyújtani. (Zaj. — Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Méltóztassanak megengedni, hogy még röviden válaszolhassak a felszólalt képviselő uraknak. (Mozgás. — Halljuk! Halljuk! — Br. Berg Miksa: Talán az előadó úrnak is! — Felkiáltások: Az már megtörtént! — Derültség.) Dulin képviselő úr nagy szeretettel emlékezett meg a kisiparos problémákról és említette, hogy óriási harc folyik a kisipar és a nagyipar között. Tényleg vannak munkaterületek, ahol a kisipar és a nagyipar egymással találkozik. Ez kétségtelen. Nem szabad azonban szem elől téveszteni azt, hogy — amint voltam bátor már itt a Házban is kifejezésre juttatni — a kisiparnak vannak olyan munkaterületei, amelyeket a jövőben is teljes joggal vindikálhat magának és amelyek igen fejlődőképes munkaterületek. Gondolok itt a szerelési iparra, gondolok azokra az iparokra, amelyek nem a tömegszükségletek, hanem a magánszükségletek, az egyéni szükségletek kielégítésével kapcsolatosak, mint például a divatipar és így tovább, A gyáripar feltűnése, a gyáripar megerősödése és a gyáripari termelési eszközök fejlődése kétségkívül magával hozta azt, hogy bizonyos iparágakban a kisipar nem tud rentábilisan konkurrálni a gyáriparral. (Andaházi-Kasnya Béla: De hiszen olyan szép díszmagyarjuk van!) Azonban, — mint említettem — a kisipar felett nem szabad megkondítanunk a lélekharangot, (Ügy van! Ügy van!) mert meggyőződésem, hogy céltudatos munkával a kisipart igenis lábra tudjuk állítani. En tehát köszönöm Dulin képviselő úrnak azt a megértést, amellyel a kisipar problémáival foglalkozott. Ami a kisipari munkák finanszírozását, tehát a megrendelőtől felvett munkák finanszírozását illeti, ez most van megvalósítás alatt és az löksz, ezeknek az árumegrendeléseknek finanszírozására a közeljövőben megfelelő hitelformát fog bevezetni. Ami az ipartestületi székházak kölesöntámogatását illeti, bejelentettem, hogy a költségvetésbe 85.500 pengő van felvéve ipartestületi székházak támogatása céljából, ami a kölcsön 8-6%-os annuitásából körülbelül 3%-ot jelent. Ezen túlmenőleg a pénzügyminiszter úr támogatásával sikerült olyan megoldást találni, hogy az erősen hátralékba jutott ipartestületek hátralékait a törlesztési idő kitolásával fogjuk rendezni (Helyeslés.) és ott, ahol valamely ipartestület a jóváhagyott költségvetés alapján nem képes még ezt a csökkentett járulákot sem megfizetni, szintén gondoskodunk arról, hogy átmeneti segítséggel átvigyük az ipartestületet egy jobb időre. (Általános helyeslés.) Ami az ipartestületi tagdíjhátralékok behajtását illeti, az ezekre engedett részletfizetés most is megtörténhetik a fennálló törvényes rendelkezések értelmében is. Ami ezek törlését illeti, ezek — mint méltóztatnak tudni — közadók módjára kezeltetnek és így természetesen ezekre is a közadókra vonatkozó rendelkezések irányadók. (Helyeslés.) Ami a 60 éven felüli iparosok adóját illeti, — mint említettem — érintkezésbe léptem a pénzügyminiszter úrral, akinél megvan a jóindulat, hogy ezt a kérdést valami módon rendezzük. Kifogásolták, hogy sok a vásár. Kereskedelemügyi miniszter koromból tudom, hogy a vásárkérdés egyike a legnehezebb politikai kérdéseknek és pedig azért, mert először nincs olyan képviselő, aki vásárt ne kívánna, másodszor nincs olyan ipartestület, amely viszont a helyben lévő vásár megszüntetését ne kívánná, amennyiben a legtöbb ipartestület mindig másutt szeretné látni a vásárt. Ezeknek az érdekeknek összegyeztetése természetesen rendkívül nehéz, azonban én magam is szükségesnek tartom, hogy a vásárok engedélyezése tekintetében bizonyos mérsékletet tanúsítsunk. Pintér József képviselő úr a tanoncokkal való foglalkozást sürgeti. Én a magam részéről csak köszönetet mondok Pintér képviselő úrnak, mert ő egyike azoknak a férfiaknak, akik nemcsak sürgetnek valamit, hanem azt igyekeznek megvalósítani is a gyakorlatban. (Ügy van! Ügy van!) A képviselő úr a .magyar katolikus legényegyletek egyik legkimagaslóbb embere és merem állítani, hogy az ő tevékenysége az iparostanoncok valláserkölcsi és szakmabeli nevelése tekintetében nagyon kimagasló és nagy elismerést érdemel. Az a jelenség, hogy a magyar középosztály, illetve a magyar iparosgyermek menekül az iparospályától és igyekszik végleges nyugdíjas állásba kerülni, sajnos, nemcsak magyar, hanem világjelenség. A napokban került a kezembe egy francia újság, amelyben a következő volt. Franciaországban a 40 órás munkahét bevezetésével kapcsolatban egyedül az államvasutak részére 60.000 alkalmazottat kellett felvenni. A 60.000 helyre 500.000-nél többen jelentkeztek Franciaországban, (Felkiáltások: Hallatlan!) ahol sokkal kiegyensúlyozottabb a gazdasági helyzet, ahol a, kistőkestársadalom, az iparostársadalom sokkal jobb módban van és már a békevilágban is sokkal jobb módban volt, mint nálunk. Sajnos, ez a