Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

országgyűlés képviselőházának 21 6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. viselő urak, ennek kezelése nem az Ioksz.-nál van, hanem a kamarák kezében. Hogy ez az akció az utóbbi időben örvendetesen fejlődött, az elsősorban a pénzügyminiszter úrnak köszönhető, de meg kell állapítanom, hogy, sajnos, egyes vidéki városok és vidéki kerületek nem érzékelik át kellőkép a helyzetet és különösen az utóbbi időben elzárkóznak attól az ' aránylagos támogatástól, amely a múltban is és a jövőben is az állami támogatás feltétele lesz, és pedig az, hogy ők is megfelelő összeggel járuljanak hozzá ehhez az alaphoz. En rendkívül fontosnak tartom ennek az alapnak fenntartását és fejlesztését azért, mert abban az .időben, amely, reméljük, csak átmeneti lesz, amíg a kisiparosságnak fedezet nélkül kell hitelt nyújtanunk, rendelkezésre állunk a legkisebb exisztenciák hitelellátásában, ha pedig gazdasági viszonyok javulásával ez a szükséglet már nem fog fennmaradni, akkor ez egy alapot képezhet a kisiparosság szociális problémáinak esetleges, megoldására. Ami a kisiparos-problémákat, a továbbképzést, a mestervizsgát és a szakkönyvtárakat illeti, nagyon köszönöm azokat az elismerő szavakat, amelyeket a minisztérium munkássága iránt az igen t. felszólaló képviselő urak kifejezésre juttattak és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a minisztérium minden egyes tagja át van hatva attól a kötelességteljesítéstői és tudattól, hogy ezzel a kisiparosság részére régen nélkülözött segédeszközökéi fog rendelkezésre (bocsátani. Ami pedig az árrombolást illeti, az árrombolásra vonatkozó rendelet készen van és a közeljövőben fogjuk a kamarákkal letárgyalni. Méltóztassék megengedni, hogy talán pár szóval megemlékezzem a háziiparról is. Itt csak annyit, hogy a nrult költségvetési vita alkalmával voltam bátor egész részletesen kijelölni a háziipar jövő fejlődésének útirányát és kifejezésre juttattam azt, hogy a háziipart nemcsak a lakosság önellátása szempontjából, hanem a mezőgazdasági lakosság foglalkoztatása szempontjából is rendkívül fontosnak tartom. Csak örömmel jelenthetem, hogy sikerült ebben az évben is fokozni a háziipari tanfolyamokra előirányzott összegéket. Az 1936/37. évi költségvetési év folyamán eddig már 500 tanfolyamon több mint 13.000 embert sikerült kiképezni valami hasznothajtó foglalkozásra és meg kell állapítanom, hogy ez a foglalkozás tényleg hasznothajtó, mert a foglalkozás eredményét s a kikerülő munkákat megfelelő áron sikerült a külföldön értékesíteni. (Peyer Károly: Megfelelő áron igen, de a munkabér nem megfelelő!) Az is rendezve van és most változás fog jönni, amelytől jobb eredményeket remélek, mint amilyenek eddig voltak. (Peyer Károly: Reggeltől estig tart a munka és 30 fillér órabért fizetnek!) T. Ház! Foglalkozom azzal a gondolattal is, hogy a mezőgazdasági lakosságot télvíz idején valami módon esetleg az ipari üzemek mellékcikkeinék készítésébe bekapcsoljuk. Egy kísérlet van folyamatban, amely ha sikerülni fog, másutt is teszünk ilyen kísérleteket. Csak röviden kívánok foglalkozni az energiagazdálkodással. Meizler képviselő úr volt szíves felszólalásában azt mondani, hogy nem olyan szükséges az ország villamosítása s hogy a villamosítási programmból a kisközségeket hagyjuk ki. (Meizler Károly: Ezt nem mondtam!) Én ellenkező véleményen vagyok a képviselő úrral, mert először úgysem lehet ki hagyni azokat a kisközségeket, amelyek véletlenül nagyobb községek útvonalán fekszenek és mivel a magyar kézműipar szempontjából iß rendkívül fontos az, hogy olcsó energiákat állítsunk elő. (Felkiáltások a baloldalon; Olcsót! Olcsót!) Erre vonatkozólag pedig nyugodtan állíthatom, hogy az iparügyi minisztérium az utóbbi időben a hozzá került villamosszerződések .'• ügyében mindent elkövetett, hogy az ipar részére olcsó energiát biztosítson. (Peyer Károly: A részvénytársaságok leszedik a tejfölt!) Megállapítom, hogy az 1931/32-es árnívóval szemben a vidéki ipari áramnál, egy-két kivételtől eltekintve, ahol szerződési akadály van, ahol nincs módom arra, hogy beavatkozzam, legalább 30—40%-os ármérséklést értem el. Meg kell zonban mondanom, hogy sajnos, Magyarország pénzügyi helyzete nem adja meg azt a lehetőséget, hogy az állam olyan mértékben támogassa ezt a rendkívül fontos akciót» mint ahogyan azt a nyugati államok, vagy a szomszéd államaink megtették. Ennek ellenére én szükségsnek tartom, hogy valamennyi kérdésben, esetleg a villamosvállalatoi önadóztatásával, teremtsünk megfelelő alapot arra, hogy az országban a villamosítás ütemét fokozzuk. Mert méltóztassanak elhinni, nemcsak a kisipar részére és nemcsak kulturális szempontból fontos ez, hanem mert új munkaalkalmakat is jelent az iparvállalatoknak és új elhelyezkedést a munkásságnak. (Taps a jobboldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Ne tapsoljanak, átmeneti .munkaalkalom.) Nem kívánok tovább foglalkozni ezzel a kérdéssel, bár rendkívül sok mondanivalom lenne, méltóztassék azonban megengedni, hogy úgy a tüzelőszergazdálkodásról, az ipari tárca keretébe tartozó üzemekről és az ott folyó munkákról ne tartsak itt beszámolót, mert hiszen egyrészt az indokolás ezt bőven tartalmazza, másrészt, mint méltóztatik látni, az idő előrehaladt és nem lesz módomban esetleg a mélyen t. felszólaló uraknak válaszolni. Még csak néhány szót szeretnék a szociálpolitikai Programm végrehajtásáról beszélni. Mint méltóztatik tudni, ezt többször kifejezésre is juttattam, a kormány azon az állásponton van, hogy nem elszigetelt* alkalomszerű, nem karitatív jellegű, nem hevenyészett intézkedésekre van szükség a szociálpolitika terén, hanem komoly átfogó és rendszeres reformra. Ezen a Háren a kormány megindult és ezen a téren nincs megállás. (Elénk helyeslés a középen.) Bennünket sem az ijedség, sem a sietség szociálpolitikája nem vezet, hanem egyesegyedül a józan magyar meggyőződés és a tiszta magyar lelkiismeretünk, amelyik azt mondja, hogy ezzel a kérdéssel a magyar nép egyeteme érdekében kell foglalkoznunk. (Taps a jobboldalon és a középen. — Egy hang a balközépen: Ez Chorinnak és Knobnak szól. — Br. Berg Miksa: Hagyjuk, szegény Knobot, már meg sem mer szólalni. — Derültség balfelöl.) Legújabb szociálpolitikai tevékenységünk az ipari munkásság maximális munkaidejének és minimális munkabérének rendezése volt, amely a minisztertanács 1935. évi felhatalmazása alapján történt. A költségvetés indokolásában erről vannak bizonyos számadatok, amelyek feltüntetik, mennyit értünk el ezen a téren, mi van rendezés alatt, milyen munka van még hátra. Azóta a helyzet lényegesen megváltozott, mert éppen az egyik legnagyobb iparágban; a textiliparban sikerült többé-ke-