Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
454 Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1987 május 21-én, pénteken. van! Ügy van! a baloldalon. - Felkiáltások: Csak ezt sérelmezzük! — Müller Antal: A többire nem adunk!) Legyünk tisztában azzal, hogy Magyarországnak a mai viszonyok között olyan kis fogyasztóterülete, olyan kis fogyasztópiaca van, hogy ha itt a kartelszervezetek megszűnnének vagy feloszlattatnának, a szabadverseny akkor sem érvényesülne, mert hiszen, mint méltóztatnak tudni, egyes iparcikkek termelése egy-két vállalat kezében összpontosul és egy telefonbeszélgetésbe, vagy abba se kerül, hogy valamilyen iparcikkre egyöntetű eladási politikát létesítsenek. Már most tisztában kell lennünk azzal is, — tmert azt szokták a kormánynak szemére vetni, — hogy a kartelkérdést nem kezeli erélyesen, — hogy mire van módja a kormánynak tulajdonképpen a meglévő kar teltörvény szerint. Meizler képviselő úr kéri, hogy csináljunk új karteltörvényt. Arról is fogok beszélni, csak méltóztassék megengedni, hogy előbb megmondjam, mi a mai helyzet. Van egy karteltörvény, amelynek lényege az, hogy a törvény elismerte a kartelek létjogosultságát és bemutatási kötelezettséget kreált. Tehát bárki, aki valamely termelő ágban társaival, a többivel megegyezett, kartelt hozott létre, ez törvényes, legális alakulat és csak bemutatási kötelezettség alá tartozik. (Andaházi-Kasnya Béla: Miért titok ez?) Azért, mert a törvény azt mondja. Befejezem ezt és akkor majd arra is ki fogok térni, hogy mi az én felfogásom szerint a tennivaló és akkor tessék kritizálni. A karteltörvénynek van egy rendelkezése, amely^ azt^ mondja, hogy, ha a kartel a közgazdasági és a közjó érdekét veszélyezteti, akkor bizonyos szankciók következhetnek be., (Peyer Károly: A miniszterek javaslatot tehetnek!) Meg kell őszintén állapítanom, hogy a törvénynek a szankciókra vonatkozó intézkedései a' mai viszonyok között nem lehetnek hatályosak. (Müller Antal: r E? az!) Egyelőre nincs módunkban akkora árumennyiséget beengedni, — az említett devizális okokból — amely az árupiacot tartósan befolyásolni tudná. (Kun Béla: Ha nem áll kötélnek a kartel, meg kell próbálni feloszlatni!) A második eszköz, amit a karteltörvény a kormány kezébe ad, az, hogy az ipari kedvezményeket megvonhatja, szintén nem hatályos, mert mint említettem, méltóztattak látni, az ipari vállalatoknak csak 3 százaléka kedvezményezett, az egész termelésben 10 százalékkal vannak reprezentálva a kedvezményezett vállalatok. (Andaházi-Kasnya Béla: Tessék új engedélyt adni!) Mire? (Andaházi-Kasnya Béla: Élesztőre!) Mondom, ez nem hatályos, mert azok a vállalatok is csinálhatnak kartelt, amelyek nincsenek kedvezményezve, s akkor nem tudom tőle a kedvezményt megvonni, mert ami nincs, azt nem tudom megvonni. (Esztergályos János: Karteligazgatókat még nem zártak be, de munkásokat már 'bezártak, ha összebeszéltek, hogy nagyobb darab kenyeret kapjanak!) Mindezek a gazdasági retorziók sok esetiben több kárt okozhatnának a gazdasági életnek, mint hasznot, mert ne méltóztassanak elfelejteni, hogy esetleg nem a tulajdonost, hanem elsősoriban legtöbbször annak alkalmazottjait és munkásait sújtanám ezeknek a rendelkezéseknek alkalmazásával. Mint már említettem, nem .segítene ezen az sem, ha arra az állás oontra helyezkedném, hogy minden kartel' eloszlatok, mert a magyarországi kis fogy ,sztóplac mellett egy telefonba kerül kéthárom ember közt ugyanazt a hatást elérni, amit ma legálisan bemutatott kartelszerződésben érnek el. (Esztergályos János: Akik drágítanak, azokat be kell zárni! Egynéhány karteligazgató urat kell bezárni! — Meizler Károly: A német törvény kitűnő, tessék recipiálni! — Felkiáltások a baloldalon: Tör vény revíziót!) Meggyőződésem az, ha az államhatalom, a kormány és a törvényhozás elismerte a kartelszervezkedés létjogosultságát, akkor sokkal hatásosabb módon kell a közérdeket a kartelszervezkedésekkel szemben érvényre juttatni. Itt elsősorban foglalkoznunk kell azzal a gondolattal, hogy a kartel szervezkedéseket esetleg az állam ellenőrzése alá, tehát nagyohb ellenőrzés alá bocsássuk, foglalkozni kell azzal a gondolattal, hogy közérdekű keresetek megindítására nocsak az illetékes kormányhatóságok, hanem esetleg más tényezők is felhatalmazást kapjanak. Meggyőződésem az is, hogy a renitenskedő kartelekkel szemben olyan fegyvert kell alkalmazni, amely nem pusztítja el a termelési eszközöket, hanem szükség esetén azoknak más módon való értékesítését biztosítja, esetleg átmeneti üzemvezetéssel, vagy más módon. Véleményem szerint el kell tudni jutni esetleg szükség esetén a kényszerkartel-intézkedésre, amikor az állami ellenőrzésnek legnagyobb fokát biztosíthatjuk a kartelekkel szemben. (Egy hang balfelől: Miért nem csinálja a kormány!) Azért nem, mert sajnos, a mai politikai közvélemény mellett ilyen tervekkel előállni nem lehet, hiszen éppen a képviselő úr lenne az első, aki felállna és azt mondaná, hogy a kormánynak ilyen tisztán gazdasági szükségszerűségből fakadó elgondolása nem más, mint a kormány omnipotenciájának kiterjesztése és hogy a kormány ipari téren is meg akarja erősíteni pozícióját. (Zaj és ellenmondások balfelől. — Gaal Olivér közbeszól.) Elnök: Gaal képviselő urat kérem, maradjon csendben. . Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Bízom benne, hogy a kartoljog ebben az irányban fog haladni, be kell azonban látni, hogy a mai politikai atmoszféra nem alkalmas ennek a kérdésnek tárgyalására. (Felkiáltások balfelől: Alkalmas!) Ehhez tisztultabb gazdasági felfogás kell, mert csak a legnagyobb megértéssel lehet ezeket a kérdéseket megoldani. (Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyjában végeztem azokkal az ellenvetésekkel, amelyek a gyáriparral szemben mind a költségvetés általános vitájának, mind az iparügyi tárca tárgyalása alkalmával felhozattak. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szót szóljak az iparfejlesztés problémájáról. (Kun Béla: Ott van a cement ára, a szén ára és a többii cikk tessék megnézni, hogy reálisak-e!) Hogy valamely ár reális-e vagy nem, azt nem én állapítom meg, hanem az Árelemző Bizottság. (Kun Béla: Sóhivatal!) Ma egy egész sereg közszükségleti cikk árát vizsgálja a bizottság, nincs olyan hét, hogy ne vizsgálná meg egy-két cikknek az árát és ha kész lesz az egész anyaggal, akkor a kormány nem fog késlekedni a szükséges intézkedések kibocsátásával. Amíg a világpiacon érvényesült a készáruk árában az azelőtti nyersanyag-áremelkedés, nálunk a készáruk ára alig emelkedetthez meggyőződésem szerint túlnyomó részben az Árelemző Bizottság eddigi munkájának köszönhető. Az árak egyes cikkeknél reálisak, más cikkeknél irreálisak, ahol irreálisak, ott a vizs*