Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 211 magunkévá, csináljunk olyan decentrális vi­rágzó ipart, amelyben a kubikos ság rendes és állandó munkát kap. Ezzel meg fogjuk akadá­lyozni a szélsőséges kilengéseket, is ezzel a be­csületes, tiszta fajmagyar munkásságnak, ál­landó exisztenciát adunk, amivel egyben a haza és a nietmtzet üdvét is szolgáljuk. t Teljes bizalommal viseltetvén az összkor­mány és az iparügyi miniszter úr iránt, a költ­ségvetést elfogadom és azt kérem, hogy a je­lenlévő iparügyi miniszter úr, akár mint ipar­ügyi miniszter, akár mint kereskedelemügyi miniszter, kegyeskedjék a kubikos-kérdést szív­kérdéssé és megoldható problémává tenni s e derék társadalmi réteg minden egyes tagjának állandó munkaalkalmat biztosítani. (Elénk he­lyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az iparügyi miniszter úr óhajt szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az iparügyi tárca költségvetésének vitájával fog­lalkoznám, szükségesnek tartom kijelenteni azt, hogy az iparügyi tárca költségvetésénél és ál­talában az iparügyi minisztérium működéséért én viselem a felelősséget; ebből kifolyólag a költségvetés egyes tételeinek indokolása szem­pontjából természetesen a költségvetéshez fű­zött indokolás az irányadó. (Felkiáltások a kö­zépen: Ügy van! Ez igaz!) Amennyiben az elő­adó úr beszédében esetleg olyan kitételek vagy fejezetek is voltak, amelyek az iparügyi mi­nisztérium költségvetésének indokolását nem fedik, ezek az ő magánvéleményét fejezik ki, (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a balolda­lon s a középen.) amelyet tiszteletben kell tar­tanunk, de természetesen ez nem lehet irány­adó a kormány törekvései s az én törekvéseim szempontjából. (Kun Béla: Nesze neked, elő­adó!) Az előadó úrnak ez a felszólalása min­denesetre nagyban hozzájárult ahhoz, — és bi­zonyos mértékig talán köszönettel is adózha­tom neki ezért — hogy az iparügyi tárca vitá­jában az ő előadása nyomán olyan hangulat nyilvánult meg a magyar kézművesipar iránt, amelyben nagy biztosítékát látom annak, hogy a kézművesiparnak súlyos problémáival beha­tóan és eredményesebben fogunk tudni foglal­kozni. (Propper Sándor: Felgyújtotta a Hazat! Jót tett vele!) Az iparügyi tárca vitájának során felszólalt képviselő urak a tárca költségvetésével kap­csolatosan minden kérdést olyan részletesen tárgyaltak, és különben a multévi költségvetési vita alkalmával volt szerencsém már az, első iparügyi költségvetés tárgyalása során részle­teiben ismertetni a mélyen t. Ház előtt az ipar­ügyi minisztérium programmját, hogy ez alka­lommal felmentve érzem magam az alól, hogy ismét összefüggően összefoglaljam az iparügyi minisztérium tevékenységi irányait. Méltóztas­sék ennélfogva megengedni, hogy különöskép­pen és elsősorban a költségvetési vita során fel­merült nagyobb kérdésekkel foglalkozzam. Szükségesnek tartom azonban, hogy rövid visz­szapillantást vessek az általános és a hazai gaz­dasági lielyzetre, amit különben a pénzügymi­niszter úr expozéjában is vázolt a Ház előtt. Kétségtelen, hogy a világgazdasági válság már évek óta — körülbelül harmadik éve — enyhülőben van s ez az enyhülés most már az egész világon mindenütt érezhetővé vált. Igaz, hogy a múlt év folyamán, 1936 őszén a valuta­. ülése 1987 május 21-én, pénteken. 449 leértékelések következtében bizonyos átmeneti zökkenő következett be, azonban a gazdasági elet javulása olyan erőteljes, hogy az ütemnek csak átmeneti ineglassúbbodását állapíthatjuk meg. A gazdasági helyzet javulása — mint em­lítettem — világszerte megállapítható és ez kihat nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari térre is. A mezőgazdaságnál a nagy tengeren­túli államok készleteinek csökkenése, az árak megfelelő javulása volt megállapítható, ipari téren pedig a gazdasági javulás. Igaz ugyan, hogy különösen az ipari foglalkoztatás megnö­vekedése elsősorban a fegyverkezési verseny befolyása alatt következett be, de azt hiszem, hogy az ipari termelés a fegyverkezési ver­senytől elvonatkoztatva is, ha tehát tisztán a polgári célokra termelt javak mennyiségét néz­zük is, igen nagy fejlődésen ment keresztül. Hazánkban a gazdasági helyzet — meg kell állapítanunk — szintén lényegesen megjavult. Az előző kormányoknak az a törekvése, hogy a mezőgazdasági árszínvonalat emeljék, teljes mértékben eredménnyel járt; ehhez hozzájárult még a tavalyi jó termés és így a mezőgazdasági, lakosság nagyobb vásárlóképessége volt nálunk tulajdonképpen az alapja az ipari fellendülés­nek. Mint méltóztatnak tudni, Magyarország a fegyverkezési versenyből nem veszi ki részét. Magyarországnak a fegyverkezési versenybői eddig csak az a közvetett haszna volt, hogy a külföldi piacokon egyes külföldi cégek, ame­lyek saját hazájuk fegyverkezésével vannak el­foglalva, bizonyos mértékig visszavonultak a konkurreneiától. Meg kell azonban állapítanom, hogy a gazdasági fellendülés ellenére a nem­zetek egymásközötti forgalma terén lényeges változás nem következett be. Azok a forgalmi korlátozások, amelyek idestova már hat áve tar­tanak, változatlanul és ugyanolyan súlyosság­gal nehezednek az egyes nemzetek vállaira. Azok a területi változások, amelyeket a békeszerződések okoztak, az utóbbi időben pe­dig a nagy tömegek szociális igényeinek mind erőteljesebb jelentkezése, annyira megváltoz­tatták az egyes nemzeteken belül, de az egyes nemzetek között is a gazdasági együttműködés struktúráját, hogy belátható időn belül, saj­nos, nem remélhetjük a békebeli állapothoz való visszatérést. Általában a világ gazdasági struktúrája is tulajdonképpen annyira függ­vénye a politikának, hogy mindaddig, amíg a politikai kérdések megoldva nincsenek, nem lehet számolnunk a gazdasági élet terén sem tartós és megnyugtató megoldással. Magyarország gazdasági helyzeténél még mindig a mezőgazdaság helyzete iaz irányadó. És ha megállapítjuk azt, hogy a mezőgazda­ság helyzete az elmúlt év folyamán javult, akkor nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy már a külföldi értékesítésnél is állandóan javuló árviszonyokkal találkozunk. A magyar közgazdaságnak azonban még min­dig igen nagy áldozatokat kell hoznia a mezőgazdasági cikkek értékesítése terén. A mezőgazdiaság vásárlóképességének emelkedése volt tulajdonképpen az a hajtóerő, amely . alapja volt az ipari fellendülésnek is, úgyhogy Magyarország a Nemzetek Szövetségének meg­állapítása szerint az ipari termelés terén elöl­jár a fejlődésben. Vannak gazdasági politikusok, akik termé­szetesen nincsenek megelégedve az eddigi ered­ménnyel és egyrészt féltik a gazdasági kon junktúrát a politikai élet behatásaitól, általá­ban pedig pesszimisztikusan ítélik meg a hely­zetet és azt mondják, hogy sokkal tartósabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom