Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 21 Ha ebből a szempontból nézem az iparügyi minisztérium költségvetését, őszintén megmondom, hogy az erre felvett összeget kevésnek találom, mert ez olyan hasznos befektetés a nemzet közgazdasági élete és ezen keresztül a munkásság jobb javadalmazási lehetősége szempontjából, (Ugy van! Ugy van!) -amely jelentősebb összeget érdemelne meg. Hivatkozom itt e tekintetben arra a kijelentésre, amelyet nemrégiben tett Mussolini. Amikor Olaszországban a 23 korporáció összejött országos közgyűlésre, Mussolini azt mondotta, hogy Olaszország nem ejtheti el a gazdasági Önellátás politikáját, mert nem szolgáltathatja ki magát gazdagabb nemzetek kegyének. Ha ez áll Olaszországra, százszor inkább áll Magyarországra. T. Ház! Az ipar másik fő kötelessége szerintem a meglevő munkaterületek jobb hasznosítása. Ismét megállapítom, hogy ezen a téren is megtette a magyar ipar a maga kötelességét. Rengeteg olyan új gyártási ágat vezetett be, amelynek révén előállított cikkeket idáig külföldről hoztunk be, ezenkívül pedig olyan racionalizálást hajtott végre, amely kétségtelenül a gyáriparnak, a középiparnak jobb hasznosítását jelentette. így például, ha az 1928. évi termelési volument százas indexalapon veszem, akkor 1935-ben ez az index marzs ]134-re, 1936-ban 1306-re emelkedett. Nagyobb volt a múlt esztendőben ez az emelkedés, mint Arigliáé, Németországé, Franciaországé, Belgiumé, Csehországé, jobb volt tehát, mint a kifejezetten iparos államoké. Megállapítom, — nein tudom, mennyiben hiteles az adat, valószínűleg a gyáripar statisztikusai állapították meg — hogy az egy-egy munkásra és egy munkanapra eső termelés mennyisége nálunk évről-évre növekszik, még pedig állítólag 33% -kai Amikor ezt itt — valószínűleg gyáripari statisztika alapján — leszögezem es helyesnek fogadom, el ezt a megállapítást, akkor eljutok ahhoz a harmadik ipari kötelességhez, amely lyel mint főtémával kívánok foglalkozni, ez pedig a munkásság számára tisztességes csa ládbér juttatása. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mert t. Ház, ha ilyen ütemben folyik az ipar fejlesztése, mint ahogyan történik, akkor méltánytalan dolognak tartom, hogy az ipari munkáság bére egyáltalában nem emelkedett annak a mértéknek megfelelően, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt csökkent ) ahogyan a gyáripar fejlődött, különösen nem emelkedett úgy, ahogyan kelett volna, tekintettel arra a nagy árszínvonalemelkedésre, amely éppen a legfontosabb népszükségleti cikkek tekintetében előállott. A munkabér problémájával a legkisebb munkabérrel kapcsolatban kívánok foglalkozni és mivel annyit beszélünk ma a legkisebb munkaibérek kérdéséről és mert erről az oldalról, az én pártom oldaláról valami különösen nagy elismeréssel vannak a legkisebb munkabérek megállapításával szemben, kötelességemnek tartom, hogy Őszintén megmondjam, hogyan látom én a legkisebb munkabér problémáját. (Halljuk! ! Halljuk!) Felvetem a kérdést, hogy egyáltalában van-e értelme, jelentősége a legkisebb munkabérnek. Egv példával kívánom beigazolni, hogy van. Van itt Pestkörnyékén egy textilipari vállalat, amely reggel 7-től másnap reggel 7-ig dolgoztat félóra ebédidővel két turnusban. Ez a textilipari vállalat felvett egy olyan munkást, aki megelőzőleg már 5—6 hónapot 6, ülése 1937 május 21-én, pénteken. 423 dolgozott, mint szövőmunkás. Az első héten nem kapott fizetést; ismerkednie kellett neki, nem a textilipari gyárakban ma különös előszeretettel alkalmazott fiatal lányokkal, hanem a gyár üzemmenetével. A második héten kapott ez a munkás 1 pengő 50 fillért egész hétre (Egy hang half elől: Melyik az a gyár?) a következő héten kapott 2 pengő 35 fillért ugyancsak, egész hétre, a harmadik héten kapott 3 pengő 26 fii]ért, (vitéz Somogyváry Gyula: Abszurdum!) a negyedik héten 3 pengő 81 fillért, az ötödik héten 4 pengő 53 fillért, a hatodik héten pedig 5 pengő 8 fillért. Kapott tehát hat hét alatt 408 órás munkája után 5*5 filléres órabért. (Béldi Béla: Melyik ez a gyári) Ha megállapítom, hogy milyen rendkívüli fejlődést ért el a textilipar, ha megállapítom, hogy a háború alatt csak 16.000-es létszámmal dolgozott és ma több, amint 60.000 a textilipari munkáslétszám. — amiből kétségtelenül «meg lehet állapítani azt is, hogy ez olyan ipar, amelynek nagy jövedelmezőségének kellett lennie, különben nem fejlődött volna ekkorává — akkor, t. Ház, ezt az 5'5 filléres órabért szégyenletes dolognak tartom. (Felkiáltások jobbfelől: Az is! — Müller Antal: Nem volna szabad megengedni! — Zaj a baloldalon.) Ez a példa igazolja, hogy a legkisebb munkabérek megállapítására szükség van, ahogyan a (miniszter úr azt most részben bevezette és be fogja vezetni a textilipar másik részébe is. Remélem, hogy annak bevezetése után ilyen, gyalázatos és felháborító esetek nem fognak előfordulni, (vitéz Várady László: Erkölcstelen! — Müller Antal: Lelkiismeretlenek! — Zaj.) Ha tehát .szükség, van a legkisebb munkabérek megállapítására, akkor nézzük, mi történt ebben az irányban. A munkaidőről nem kívánok beszélni, mert időm ezt nem engedi meg, de sok tekintetben igazat adok Czirják igen t. képviselőtársamnak. A minimális munkabérekkel kapcsolatban az iparügyi tárca költségvetésének indokolása azt mondja, hogy másfél esztendő alatt hatvannál több munkabérmegíállapító bizottság szerveztetett, az ipari munkásság 20%-ának munkabére rendeztetett, (Müller Antal: Es nem 65%, mint az előadó úr mondta. — Zaj a szélsőbaloldalon.) — én ezt a rendezést bizonyos kétellyel fogadomi — a munkások 25%-a munkabérének rendezése folyamatban van, r 20%-nak rendezésére nincs szükség, rendezésre vár még 35%. Ezek tiszteletreméltó tények és elismerem, komoly szociális intézkedések éppen az előbb elmondottak következtében. Fel kívánom azonban hívni a t. Ház figyelmét arra, hogy ne várja a legkisebb munkabérek rendszerétől azt, amit sokan szeretnének tőle várni. A legkisebb munkabérek rendszere csak a gyalázatosabb munkás- és munkabéruzsorán segít, de nem segít teljesen magán a munkásságon. Mégis megállapítom azt is, hogy a legkisebb munkabérek rendszere nem csupán szépségtapasz, — f mint ahogyan bizonyos oldalról szeretik beállítani^ —

r a szociális nyomorúságra, de nem is gyógyító balzsam. Legyünk ezzel tisztában ezen az oldalon. Nem is lehet gyógyító balzsam, mégpedig azért, mert ez nem célja és nem rendeltetése a legkisebb munkabérnek. A legkisebb munkabér nem több mint ami a nevében is benne van, az a minimális munkabér, amely megszünteti azt a tisztességtelen, becstelen munkabéruzso-