Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-215
400 Az országgyűlés képviselőházának 215. ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. Ha csak a kováosszenet, a szürkevasat, a bádogot, az enyvet, a festéket és egyéb hasonló anyagokat veszem, mindenütt az látom, hogy itt a kartelek keze olyan súlyosan nehezedik a magyar* kisiparra, hogy a kisipar legfeljebb az olcsó külföldi áruk importjával tudna védekezni, de nem tud védekezni, mert rendkívül magas vámok teszik lehetetlenné ezek behozatalát. (Ügy van! Ügy van!) Az a meggyőződésem, hogy amikor kérő szóval fordulok az igen t. kormányhoz, a kormány nem lesz kényszerülve ahhoz az ultima ratióhoz fordulni, hogy a külföldi anyagok beengedésével szorítsa le a belföldi árakat, hiszen módjában lesz a kar teleket úgy megrendszabályozni, hogy megfelelő módon leszorítsa ezeknek az árait. (Elénk helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy csak ilyen rapszodikusan és távirati stílusban mondjam el még a következőket: A kisiparosság munkaalkalmat biztosító és fokozó egyik legfontosabb eszköze a kisiparosságnak a közszállításokban való, lehetőleg intenzívebb bekapcsolása. Meg kell állapítanom, hogy az iparügyi miniszter úr nagy megértése folytán komoly panaszra ok nem lehet. A miniszter úr állandóan arra törekszik, hogy minél több kisiparost kapcsoljon be a közszállításokba. Legfeljebb azzal a kérelemmel fordulok az igen t. miniszter úrhoz, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a kisiparosok olyan közszállításokba is bekaposolódhassíinak. amelvek esetleg több éves hitelt igényelnek. (Helyeslés.) Fel kell hívnom az igen t. Ház figyelmét a közszállításokkal kapcsolatban egy rendkívül kóros tünetre, amit úgyszólván minden interpellációs napon terítékre szoktak hozni a képviselőtársaim. Ertem ez alatt az árrombolás súlyos problémáját. Ez abból áll, hogy lelkiismeretlen, irreális ajánlattevők arra számítva, hogy ha^ a legalacsonyabb árajánlattal megkapják a szállítást, utóbb kunyerálással. vagy különféle pótfelszámításokkal megtalálják a számításukat, ezzel éppen a becsületesen kalkuláló iparosokat szorítják ki a közszállításokból. Tudom, hogy az iparügyi miniszter úr ezen a téren mindent megtesz, de megállapítom azt is, hogy különösen a vidéki hatóságok sok, helyen még a régi eljárásra szorítkoznak. Éppen ezért arra kérem az igen t, miniszter urat, méltóztassék a vidéket is utasítani, ragaszkodjanak ahhoz a szellemhez, hogy ae a legolcsóbb, hanem a legolcsóbb reális árajánlattevő kapja meg a szállítást. (Élénk helyeslés. — Kun Béla: Ez nagyon jó meghatározás!) Az irreális árajánlattevők több szempontból is nagy kárt okoznak. Kárt okoznak először is azzal, hogy a kimaradt ajánlattevőknek költségeket okoznak, hiszen az árajánlat megtétele meglehetős költségekkel, előzetes számításokkal, felmérésekkel stb. jár. Sokszor saját maguknak is kárt okoznak, mert erőskezű ellenőrzés mellett belebuknak az irreális árajánlatba, ha pedig nem, utólag húzzák-halasztják a munkát, késleltetik az elvégzést, pótmunkák felszámításával igyekeznek pótolni azt, amit aem számítottak fel, vagy pedig, ami a legnagyobb komiszság, illetőleg (Mojzes János: Csak bátran: komiszság!) gonoszság az, hogy igyekeznek silány anyagot becsempészni abba a munkába és így azután egyébként is értéktelen, hasznavehetetlen árút,, illetőleg építkezést szállítanak az államnak. Pedig aránylag nem tartozik a lehetetlen feladatok közé annak megállapítása, hogy reális-e vagy irreális egy árajánlat. Hogy miért 1 ? A nyersanyagárakat a kartel állapítja meg. (Br. Berg Miksa: Itt vagyunk megint! — Kun Béla: Itt vagyunk megint az előadó úrnál!) A munkabéreket nagyrészt a hatóság állapítja meg, a közterheket is a hatóság állapítja meg, az üzemi és rezsiköltségek nagyjában egyformán terhelnek mindenkit, a polgári haszon százalékos számítás kérdése, tehát csupa megadott tényező van és így közgazdaságilag megfelelően felkészült ember egyszerű rövid számadási, vagy számvevőségi vizsgálattal is igen gyakran meg tudja állapítani, hogy irreális-e az az árajánlat. En arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy az 1936. évi VII. te. 28. $-ának azt a rendelkezését, amely meg akarja akadályozni ezt lehetetlen árrombolást, méltóztassék a végrehajtási rendelet mielőbbi kiadásával együtt lehetőleg a közgazdasági életben is érvényre juttatni. En a magam részéről azt szeretném látni, — és itt azután, mint mérnök-politikus, kérem az igen t. jogászképviselőtársaim szíves támogatását is — hogy az ilyen irreális, a. közt szándékosan, tudatosan megkárosítani akaró iparosok ellen csalási szándék vagy valamilyen más megállapítandó büntetőjogi alapon vádat lehessen emelni hivatalból. Igyekszem befejezni felszólalásomat. Köztudomású, hogy a kézművesipari munkaalkalmak szaporításának az az egyik legtermékenyebb módja, ha az építőipart fejlesztjük, még pedig azért, mert az építőipar egyidejűleg körülbelül 50 más iparágnak nyújt munkaalkalmat. A Láb.-kölcsönök ezen a téren rendkívül nagy szolgálatot tettek akisiparnak, amennyiben különösen az utóbbi években a Láb.-kölcsönök segítségével meglehetősen nagyszámú építkezés és nemcsak családiház építkezés, hanem társasház építkezés is indult meg. Sajnos, meg kellett állapítanom, hogy a Láb.-kölcsönök 3-^ milliós hitelkerete meglehetősen szűk és szerény véleményem szerint legalább 40 millióra kellene felemelni ezt a hitelkeretet. En úgy gondolom, hogv itt az Oti.-nak, Mabi.-nak és egvéb biztosító intézeteknek a tartalékaiból kellene a megfelelő kötvényeket kifizetni, hiszen a kisiparosság fizeti be ezeknek a tartalékoknak igen nagy részét, természetes tehát, hogy ezeknek a haszna a kisiparossághoz folyjék vissza valamilyen formában. (Helyeslés.) Igen t. Ház! A kisipari munkaalkalmakat megfelelően szaporítja a kisipari export. Itt inkább csak örömömnek óhajtok kifejezést adni, hogy a miniszter úr a főváros és a budapesti kamara közreműködésével a kisipari exportintézetet olvan nagy megértéssel megteremtette. Itt legfeljebb azt kérem, hogy kegyeskedjék a megfelelő hitelkereteket is biztosítani az export számára. Továbbá a kisipar számáfa, ha nem is a gyöngék megsegítésének elve alapján, de legalább az egyenlő elbírálás elvi alapián méltóztassék a kivitelnél ugyanazokat a kedvezményeket, exportprémiumot és felárat, stb. biztosítani, amelyekben a nagyipar, a gyár részesül. (Helyeslés.) Igen t. Ház! Igyekszem a még rendelkezésemre álló hét percet kihasználni! (Felkiáltások a \kÖzépen: Nyolc! — Fábián Béla: Meg hosszabbítjuk!) Természetesen a kisiparosság hitelellátása nemcsak az export terén szükséges, hanem belső téren is, és itt vonatkozik kérelmem az iparügyi miniszter úrhoz egyrészt
