Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-215
370 Az országgyűlés képviselőházának 21 rint úgy rendezni, "hogy július 15-ig adhassák be a következő évi munkatervet. (Hetman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A képviselő úr nem fogja a szabadságukat követelni?) Ezt ők maguk kérik. Inkább akarnak július 15-ig dolgozni, mintsem, 'hogy lelkiismeretlenül végezzék pedagógiai munkájukat. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kételkedni vagyok bátor!) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Tildy Zoltán képviselőtársam szavaihoz kapcsolom mondanivalóimat, aki a felekezeti tanítók dolgairól tett említést. Ezzel kapcsolatban csak egy kérdésre vagyok bátor a mélyen t. kultuszminiszter úr figyelmét felhívni. Ä felekezeti tanítók jogviszonyai és különösen fegyelmi viszonyai tekintetében igen sok panasz merült fel, amelyek szerint a felekezeti tanítók a fegyelmi bíráskodás tekintetében magukat teljesen kiszolgáltatottaknak érzik, tehát valami beavatkozási, fellebbezési lehetőséget, vagy egyáltalán ellenőrzést kérnek ennél a kérdésnél gyakorolni. (Tildy Zoltán: Kinek a részéről? Az egyházaknak autonómiájuk van!) Autonómiájuk van, de ezek a tanítók, akik az autonóm felügyeleti hatóság alá tartoznak, sajnos, sokszor olyan mellékes szempontoknak esnek áldozatul, amelyeket itt nem akarok bővebben tárgyalni. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter. Felügyeleti jog van! Fellebbezhetnek!) Nem akarom ezt a kérdést, mélyen t. kultuszminiszter úr kiélezni, tudom azonban, hogy igen sok beadvány, panasz van a kultuszminisztériumnál, amelyekben felhozták ezek a tanítók, hogy a fegyelmi bíráskodás terén milyen súlyos sérelmek érték őket jogtalanul, vagy alaptalanul. Itt valami átvizsgálást, vagy felügyeletet kellene gyakorolni. Nem akarom ezt a kérdést kényes volta miatt taglalni, csak felhívom rá a figyelmet. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Megvan a felügyeleti jog! Sokszor meg is semmisítem az ítéletet!) Sajnos, azt kell tapasztalnunk, 'hogy azokat a fegyelmi ítéleteket, amelyek ellen a kultuszminisztériumhoz panasz érkezik, majdnem mindig jóváhagyják. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ha igazuk van azoknak az ítéleteknek!) Ha igazuk volna, akkor nem fellebbeznének. (Derültség.) Majd ezt a kérdést bizalmasan fogjuk elintézni. Lényegesebb kérdés, hogy a kultuszminiszter úr multévi expozéjában rámutatott arra, hogy foglalkozik az úgynevezett kultúradó bevezetésével, ami azt a célt szolgálná, hogy az egyházak teherviselését arányosabbá tegye. Sajnos, ebben nem történt semmi sem, ezt megállapíthatjuk. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Emlékeztetem a mélyen t. kultuszminiszter urat erre és kérem, hogy ezt a kérdést méltóztassék tényleg munkába venni és ebben intézkedést tenni. A falusi lakosságnak igen nagy sérelme, hogy aránytalanul nagy a megterhelése egyházi adókban azáltal, hogy iskoláit fenntartja, illetőleg azok fenntartásához hozzá kell járulnia. Viszont az is előfordul, hogy a szomszéd községben vagy ugyanabban a községben egy másik egyház iskolájának fenntartása semmi költséggel nem jár. Nem akarom megismételni a múlt költségvetési vita során magának a kultuszminiszter úrnak e tárgyban elmondott szavait, csak arra kérem, hogy ezt a kérdést méltóztassék vizsgálat tárgyává tenni, mert ennek rendezése rendkívül fontos volna. Végül ugyancsak a múlt költségvetési vita 5. ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. során szóvátett egy másik kérdésre vagyok bátor visszatérni, mégpedig az elemi iskolai tanulók tankönyveinek kérdésére. Mindnyájan megállapítottuk, hogy ezek a tankönyvek (Dinnyés Lajos: Drágák!) rendkívül drágák. Ettől függetlenül voltam bátor a múlt évben javaslatot is tenni arra, hogy a szegénysorsú gyermekek ingyen tankönyvekkel való ellátása miként volna keresztülvihető. Ez rendkívül fontos dolog, mert amikoir családvédelemről beszélünk, hogy a falusi családoknál van sok elemiiskolaköteles gyermek, akinek tankönyvekkel való ellátása éppen olyan kiegészítő része az ingyenes állami oktatásnak, mint maga az oktatás szolgáltatása. Tisztelettel indítványoztam ós indítványozom most újra, hogy méltóztassék a mozi- és színházjegyekre jegyenkint csak két fillérrel többet kiróni külön illetékképpen (Kun Béla: Kinek a javára?) és ezt az összeget a falusi gyermekeknek és a szegény gyermekeknek ingyen tankönyvekkel való ellátására fordítani. Annak, aki egy mozijegyért 60—80 fillért vagy 1 pengőt fizet, ez nem drága, viszont ilyen módon százezer pengőnél többet lehetne összeszedni és ebből a 6—8 gyermekes családoknak, gazdasági cselédeknek, napszámosoknak, ipari munkásoknak és általában a szegény embereknek kis gyermekeit el lehetne látni azokkal a tankönyvekkel, amelyeket a jelenlegi viszonyok között nem tudnals megszerezni. Természetesen szükség volna arra^ is, hogy ez központilag, államilag intéztessék és hogy a magas tankönyivárak ne akadályozzák meg ennek az akciónak lebonyolítását. Kérem a kultuszminiszter urat. foglalkozzék ezzel és erre a célra a heiratási díjakon felül szerezzen még valahonnan pénzt abban az esetben is, ha nem fogadja el indítványomat, bár én azt teljesen jogosnak és észszerűnek találom. Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Ifj. Balogh István! ifj. Balogh István: Mélyen t. Ház! Ehhez a. címhez tartozik különösen a kis tanyai emberek iskolaügye, a tanyai iskolák rendkívül nehéz helyzete, amiről már sok képviselőtársam megemlékezett. T. képviselőtársaim az iskola-^ könyvek, a ruházat szempontjából és egyéb szempontokból foglalkoztak ezzel a kérdéssel. En, annak ellenére, hogy olyan szocialistapártnak képviselője vagyok, amelyre ráfogják, hogy minden további nélkül adakozik és minden ellenszolgáltatás nélkül szocializálja a tulajdont, azt mondom, hogy még a kultuszminiszter se adakozzék minden ellenszolgáltatás nélkül t> Sajnos, ebb'en a tárgyban nem tudunk semmilyen f javaslattal jönni, de azt szükségesnek tartanánk, hogy a tanyai kis diákokat, illetőleg azoknak szüleit olyan anyagi helyzetbe hozzuk, hogy ne szoruljanak állami támogatásra, családvédelemre, hanem maga az apa tudjon eleget tenni annak a kedves kötelességének, hogy iskoláztassa, tankönyvekkel, ruházattal kellően ellássa 'gyermekét. Ez a mai gazdasági viszonyok között kivihetetlen, éppen ezért csatlakoznom kell azoknak a képviselőtársaimnak indítványához, akik a kultusztárca feladatává kívánnák tenni azt, hogy a legszegényebb gyermekek iskoláztatásáról gondoskodjék s ebből a célból, különösen a téli időszakban, őket ruházattal, cipővel ellássa. A tankönyvek dolgában talán tévedett Mojzes János képviselőtársam, (Egy hang balfelől: Dehogy tévedett!) amikor egyetlen ábécés-