Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. diplomás embert adnak az országnak, hogy azoknak elhelyezése szinte lehetetlen. Ugyanezt nem lehet a mezőgazdasági szakoktatásra vonatkozólag mondani. Gazdáink, kisgazdáink közül igen kevesen részesülnek mezőgazdasági szakoktatásban. Az egypárhetes vagy egypárhónapos téli gazdasági előadások nem kötelezők, ezekről nem adnak bizonyítványt, — de nem is adhatnak, mert hiszen rövid ideig tartanak — úgyhogy ezeknek a kisgazdatársadalom, a nemzet gazdasági élete szempontjából kevés jelentőségük van. Nagyon kérem tehát a mélyen t. miniszter urat, hogy a debreceni mezőgazdasági középiskola ügyét éppen olyan jóindulatban méltóztassék részesíteni, mint amilyen jóindulatban méltóztatott részesíteni a kollégium ügyét. Elnök: Lázár Imre képviselő urat illeti a szó. Lázár Imre: T. Ház! A kultusztárcánál engem a 7. cím, a polgári iskolák érdekelnek a legjobban, mert azt tapasztalom, hogy gazdasági szempontból a polgári iskola vált be a legjobban. Az elemi iskolában ugyanis a kis gyermekek még nem tudják megtanulni és felfogni azt, amire nekik felnőtt korukban szükségük lesz, de a polgári iskolában már nagyon sok olyan dolgot tanulnak, amit életükben felhasználhatnak. örömmel állapítom meg, hogy az országban 167 állami és 273 nem állami, de állami segélyben részesülő polgári iskola van. Ezenfelül azonban még vannak olyan polgári iskolák, — 22 magán polgári iskola.— amelyek egyáltalán semmiféle állami segélyben nem részesülnek. Például kerületem hat községe számára, több mint 35.000 lakos számára, egyetlenegy, magánjellegű polgári iskola van, amely egyetlen fillér államsegélyt sem kap. Nem tudom, miért vannak ilyen mostoha sorsban ezek a magán polgári iskolák. Pedig az állami hozzájárulás ezeknél éppen olyan szükséges lenne, mint más állami iskoláknál. Budapesten, Szegeden s a nagyobb városokban mindenütt a, polgári iskolákat államsegélyben részesítik, sőt államosítják, ezzel szemben egyes helyeken, vidéken, különösen a mezővárosokban, ahol pedig meglenne a polgári iskola rendes tanulólétszáma, az állam, a polgári iskolákat nem részesíti segélyben. Pedig azok a vidékek éppúgy fizetik az államsegéllyel kapcsolatos költségeket adó címén, mint azok a vidékek, ahol van állami vagy államilag támogatott polgári iskola, ezenfelül azonban, hogy fizetik a fővárosi és a városi polgári iskolák hozzájárulását, még fenntartják saját iskolájukat is, ami igazságtalan. Kívánatos lenne, hogy a kultuszminiszter xír figyelembe vegye ennél a 22 polgári iskolánál, amelyek általában már 10—15 éve tartják fenn magukat, azt az általános közóhajt, hogy éppen úgy részesüljenek államsegélyben, mint a többi 273 nem állami polgári iskola. Ezt kívántam a kultuszminiszter úr figyelmébe ajánlani s kérem, hogy a következő költségvetésbe valamilyen összeget erre a célra is állítson be. Elnök: Kíván-e még valaki a 7. címhez hozzászólni? Rakovszky Tibor jegyző: Reibel Mihály! Elnök: Keibel Mihály képviselő urat illeti a szó! Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! A tél folyamán interpellációt jegyeztem be az ideiglenesen alkalmazott óraadó helyettes tanárok és tanítók ügyében. Erre az interpellációra megkaptam az írásbeli választ a miniszter úrtól, ez azonban nem elégített ki engem. Elismerem ülése 1Ù37 május 2Ô-ân, csütörtökön* 365, azt, hogy szociális okokból vezették be ezt az új alkalmazást. De ha el is ismerem ennek nagy fontosságát, — és el kell ismernem azt, hogy ez nagyon sok embernek segítséget jelent — mégis fel kell szólalnom azért, mert egy újabb rendelet szerint külön minősítésnek vetik alá a tanerőket és a minősítésnek egyik pontja az lesz, hogy milyen a társadalmi állapotuk, milyen megbecsültetésnek örvendenek. Ha erre a két kérdésre meg kell adniok a választ és ha ettől a választól teszik függővé a tanár jövőbeli boldogulását, akkor igenis jogos az én felszólalásom, amelyben arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy ha már a költségvetés keretén belül nem lehetett megoldást találni arra, hogy ezeknek a tanároknak jobb emberi megélhetést tudjunk biztosítani, legalább ezeknél a tanároknál függessze fel a magánóraadási tilalmat. Ugyanis ha már a helyettes óraadó tanárok az államtól nem kapnak megfelelő fizetést, kívánatos, hogy legalább magánórák adásával szerezhessék meg azt az összeget, amely szükséges ahhoz, hogy családjukkal együtt tisztességesen megélhessenek és & társadalomban betölthessék azt a pozíciót, amely őket megilleti s függetlenségük és társadalmi tevékenységük révén megszerezhessék maguknak azt a közmegbecsülést is, amely a jó minősítéshez szükséges és így a kedvező minősítés segítségével boldogulni tudjanak. Újból igen kérem az igen t. miniszter urat, hogy legalább ezeknél az ideiglenesen alkalmazott helyettes tanároknál és tanítóknál függessze fel a magánóraadási tilalmat. Elnök: Kíván még valaki a 7. címhez szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 7. címet elfogadni? (Igen!) A Ház a 7. címet elfogadja. Következik a 8. cím. Kérem a, jegyző urat, szíveskedjék a címet felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (felolvassa a 8. címet)

% Szólásra jelentkezett Mojzes János képviselő úr! Mojzes János: T. Képviselőház! Amikor mi ellenzéki oldalról a költségvetés egyes tételeit kifogásoljuk, illetőleg egyes tételeire észrevételeket teszünk, akkor az igen t. kultusszminiszter úrnak, — amint megjegyzéseiből észrevettem — az a benyomása ezekről a felszólalásokról, hogy mi a kultúrának, illetve bizonyos kulturális törekvéseknek ellenzői és ellenségei vagyunk. Ismét kénytelen vagyok egypár olyan megjegyzést tenni, amelyek után az első pillanatra talán megint az lesz a látszat, mintha ellenzője lennék bizonyos kulturális törekvéseknek, . ezeknek a megjegyzéseknek a lényege azonban az, hogy úgy én, mint azt hiszem valamenynyien, akik a Háznak erről az^ oldaláról hozzászóltunk a kultusztárca költségvetéséhez, : tulajdonképpen egy népi kultúra előmozdítását, illetve kimélyítését sürgetjük. T. Képviselőház! A mai kultúrpolitikában mindenekelőtt egy olyan dolgot kifogásolunk, amely első tekintetre kitűnik a költségvetésből. Nem akarom a tárca költségvetését más tárcák költségvetésével összehasonlítani, 'hanem'csakis a kultusztárca költségvetéséből akarok két tételt egymással szembeállítani. A mi kultúrpolitikánkra s annak mai helyzetére az a legjellemzőbb, hogy míg az egyetemi és főiskolai 52»