Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

â6ô Âz országgyűlés képviselőházának 215, sági vezérek: az aggok tanácsa!) Itt van a kezeim között, leteszem & Ház asztalára ezer [ egyetemi ifjúnak az aláírását és memorandumát, amelyben az egyetemi és főiskolai 'hallgatók tiltakoznak az ellen a szellem ellen, amely az izgatás és hazafiatlanság vádjával illeti azokat a magyar írókat, akiknek magyarságához semmi kétség nem férhet és akiknek zaklatásában a szólásszabadság és személyi szabadság súlyos sérelmét látják. Ez az ifjúság, ez a fiatal magyar írógeneráció az, amely rámutat a magyar falvak, a magyar falusi nép bajaira s azokra a megoldásra váró súlyos problémákra, amelyeket úgy véljük, meg kell oldani, amelyeket az ellenzéki oldalon valamennyien követeltünk és ismertettünk itt a Házban is. Ezek a fiatal magyar írók azok, akik a mulasztásokra, a kívánalmakra, a sebekre rámutatnak és rámutatnak a baj okára is. Elismerem, hogy ez egyeseknek lehet kellemetlen, lehet leszólnivaló, hogy lehet belőle vihart csinálni, hogy lehet ellenük vádindítványt beadni, pedig ezeket a problémákat, amelyeket ezek a fiatal írók állandóan napirenden tartanak, a magyar nép problémáit elsikkasztani nem lehet (Esztergályos János: Éljenek a Féya Gézák és a Veress Péterek!) és én boldogan teszek eleget a magyar ifjúság kérésének s a memorandumot, amelyet hozzám eljuttatott, leteszem a Ház asztalára. T. Ház! En a kultuszkormányzattól ezeknek a kérdéseknek rendezését ilyen értelemiben várom és kérem. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az, ha az egyetemi ifjúságot tényleg >az egyetemi ifjúsági vezérek, vezetik majd tovább, áldásos lesz, áldásosahb annál, mintha egyesek ifjúsági vezérségüket és egyetemi szereplésüket ugródeszkának használják, amelyről e^y mandátumba pottyannak bele. A címet nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T, Képviselőház! Annakidején nagy örömmel fogadtuk a kormányzatnak az.t a lépését, amely szerint a közgazdasági egyetemet egyesítette a műegyetemmel és a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem néven igazán nagyszerű, intézményt létesített. Ezzel kapcsolatban két tiszteletteljes kérésemet ajánlom a kultuszminiszter úr figyelmébe. A műegyetem tantervében nincs tanszéke a biztosítási ügynek. A biztosítási ügy Magyarországon rendkívül fontos és nagyjelentőségű, mert méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy a biztosítási intézetek az ő fiókjaikkal legalább annyi tőkét kezelnek, mint amennyit az összes bankok kezelnek Magyarországon. (Farkas István: Államosítani kellene már! — Helyeslés a baloldalon) A biztosítási intézmény nagy szociális intézmény. Még hozzátehetem azt. hogy az egész biztosítási szakma tulajdonképpen idegenek kezében van. (Farkas István: Ügy van. Az idegen kapitalizmus kezében!) Mindezek a körülmények nagy mértékben indokolnák azt, hogy a biztosítási üggyel tudományosan is foglalkozzunk. Legjobban megfelelne, ha a gazdaságtudományi egyetemen, akár a

;

közgazdasági, akár pedig a mezőgazdasági szákon, biztosításügyi tanszéket állítanának fel. Méltóztatnak tudni azt, hogy a múlt esztendőben milyen nagy baj történt az egyik biztosító intézettel, amelynek likvidálása még most sem történt meg és éppen azért nem, mert nincsenek tudományosan képezett szakülése 1937 majús 20-án, csütörtökön. embereink, illetőleg az a kevés, aki önerejéből képezte magát a biztosítási tudományban, nem jut érvényesüléshez, hanem iskolatársak, sógorok és mások kerülnek vezető helyre. Eendkívül fontos volna tehát az, hogy ebbe a nagy közgazdasági és nagy pénzértéket képviselő és azonkívül nagy szociális érdeket jelentő gazdasági ágazatban tudományos művelés lenne lehetséges, méltóztassanak tehát egy biztosítási tanszéket felállítani. (Helyeslés a baloldalon.) A második dolog amit a mélyen t. kultuszminiszter úr figyelmébe ajánlok, ugyancsak ezzel az egyetemmel kapcsolatos. Ezt gyakorlati tapasztalatból kell megállapítanom. Állandóan vannak nálam alkalmazásban közgazdasági egyetemi hallgatók, -akiknél azt kell tapasztalnom, hogy a magyar magánjogról halvány fogalmuk sincs. (Zaj a baloldalon.) Jogászt nem akarok képezni, mert hiszen jogászunk úgyis éppen elég van, de ha valaki a gazdasági életben akar elhelyezkedni, annak a magyar magánjog lényeges részeivel kellőképpen tisztában kell lennie, mert különben üzleti életét nem tudja megfelelően irányítani. Ennek folytán megnéztem a közgazdasági egyetem tantervét és azt találtam, hogy ott csak részletekben van a magyar magánjogi kérdések előadása biztosítva. Második kérésem tehát az, hogy a kultuszminiszter úr has* son oda, hogy a közgazdasági, illetve gazdaságtudományi egyetemen a magyar magánjogot a közgazdasági, illetve mezőgazdasági szakon szélesebb körben, behatóan és a gazdasági élet vonatkozásaival arányosan tanítsák. Erre rendkívül nagy szükség van, mert, amint már előbb voltam bátor említeni, az ember jogi ismeretek nélkül és a jogi fogalmak teljes tisztázása nélkül magángazdasági ügyeit helyesen intézni nem tndja. Ha pedig már gazdaságtudósokat nevelünk, akik később állami, vagy vállalati szolgálatba kerülnek, vagy esetleg a maguk ügyeit intézik el, ezeknek rendkívül nagy szükségük van arra, hogy jártasak legyenek a magánjogi dolgokban. Kérem tehát a mélyen t. kultuszminiszter urat, hogy ezt a kérdést is tegye megfontolás tárgyává. Elnök: Szólásra következik Czirják Antal képviselő úr. Czirják Antal: Igen t. Képviselőház! Mint minden évben, ez idén is nagyszerényen kopogtatok a pécsi egyetem mostohább elbánása miatt. Elöljáróban hálásan megköszönöm a kultuszminiszter úrnak, hogy a pécsi egyetem céljaira igénybevett pécsi felsőkereskedelmi iskola építésére az első 200.000 pengőt az idei költségvetésbe már beállította, azonban legyen szabad ismételnem tavalyi kérésemet, amely arra vonatkozik, hogy a katolikus tanítóképzőintézeten, amely még a pécsi felsőkereskedelmi iskolánál is hihetetlenebb helyzetben van, méltóztassék segíteni. Nagyon sajnálom, hogy az egyetlen protektorom ebben a percben elnököl, mert minden bizonnyal helyeselné, amikor itt újból föltárom, hogy a pécsi tanítóképzőintézethez hasonlóan elhagyatott, szomorú helyzetben egyetlenegy tanintézete^ de különösen felsőbbiskolája nincs az országnak. Megismétlem azt a 'ténymegállapítást, hogy a szerint, hogy hány tanterem üresedik meg, veszik föl ebbe az iskolába az új tanítójelölteket. Ez a szám 18-tól 26-ig terjed. Ez a taminté/et a városban hat helyre van szétszórva á ennek az intézetnek még tornaterme sincsen. Bizonyos vagyok benne, hogy nagyobb objektivitással talán segíteni lehet ezen a bajon. Nem akarok irigységet kifejezésre jut-