Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

346 Az országgyűlés képviselőházának rodalomba ezt a magyar töredéket. Nemsokára maga a duna-tiszavidéki magyarság is pusztulásnak nézett elébe, mert a imaga ellenállására elegendő erőit nem tudta egyesíteni; nem tudta egyesíteni, mert lelki válság, lelki bizonytalanság uralkodott ebben az országban. IV. Bélát, aki egyike volt a legkiválóbb uralkodói képességekkel felruházott fejedelmeinknek, teljes bizalmatlanság fogadta trónraléptekor, mert azok, akik a hatalomból kicsöppenték, azok akiknek a földreform végrehajtásával, a királyi földek visszaszerzésével károsodást okozott, azok, akik az izmaelitákkal és szerecsenekkel fosztogatták és zsarolták a népet (Egy hang a jobboldalon: Már akkor is baj volt velük!) és. akiknek vissza kellett vonulniok az ő trónralépte után. mind ellene fordultak. Voltak, akik az erős központi hatalomtól régi kiváltságaikat, — úgy mondhatnák, az alkotmányt — féltették. Egyik a némettel cimborált, a császárnak, az osztrák hatalomnak ajánlotta fel szolgálatát; a másik hitét elhanyagolva, a pogány kunokhoz húzott. A partikuláris hatalmak, a kishatalmak ellentálltak a közhatalom érvényesülésének és a maguk kis köreit és személyi érdekeit védve, nem látták meg a közösséget, a nemzetet és nem látták az ország érdekét. IV. Béla magára maradt a túlnyomó tatár hatalommal szemben, mert egyben mind megegyeztek a. magyarok: ellenzékiek voltak és nem támogatták a királyt. A volgai magyarok után a dunai magyarok is átestek a szörnyű katasztrófán. A király bölcsessége és a nemzet ereje helyreállította az országot és az államot, de milyen áron! Átmeneti korunknak lelki vívódásai közepette nagyon vigyázzunk, hogy ne fejlődjenek ismét ide a doîgok. Maradjunk meg azon az úton, amelyet Szent István király, akinek jubileumát a jövő esztendőben fogjuk ülni, számunkra kijelölt; maracKjunk meg az ő útján és az ő nagy követőinek, IV. Bélának és a többi Hitelesítették : Müller Antal s. h. Mizsey György s. h. naplóbirálő'bizottsági tagok. &tt. ülése 1937 május 18-án, kedden. országépítő magyar államférfinak útján: neveléssel igyekezzünk ezt a népet képessé tenni arra, hogy rossz indulatait megfékezze, erényeit kifejlessze és a nemzetet nagyra növelje. Ennek a nevelő munkának a munkásai a magyar tanárok és tanítók s én, amikor költségvetésem elfogadását kérem, az ő munkájukhoz kérem a t. Ház támogatását. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. A szónokot tömegesen üdvözlik) Elnök: A házszabályok 153. §-ában foglaltaknak megfelelően a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és határozathozatalra felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnapután, csütörtökön délután 1 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzze ki a Ház a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetése részletes tárgyalásának folytatását, továbbá a megállapított sorrendben az egyes tárcák költségvetésének folytatólag'os tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Napirendi javaslatomat elfogadottnak jelentem ki. Hátra van még az ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyzőkönyv felolvasásiát. vitéz Kenyeres János jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!)^ Észrevétel nincs. A jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést berekesztem. (Az ülés végződik este 6 óra 54 perckor.)