Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

344 Az országgyűlés képviselőházának töndíjalapból, amely e célra létesül, évente 300 középiskolai, felsőosztályú és középfokú szak­iskolai tanuló 240 pengős, 300 egyetemi hall­gató 250—400 pengős és 100 díjtalanul működő egyetemi és klinikai gyakornok 600 pengős évi tanulmányi ösztöndíjban fog részesülni. Azon­kívül még biztosítani tudok a középiskolai ta­nulók számára elég szép összeget könyvsegé­lyekre és az egyetemi hallgatók számára ruha­segélyeket. Ezekben megadtam a választ Patacsi Dé­nes t. képviselőtársamnak is, aki ösztöndíj­rendszerünket kifogásolta; hozzáteszem, hogy velem teljesen egy szellemben, mert én seon tartom helyesnek, hogy mindent a köztisztvi­selők gyermekeinek adjunk. Itt a legszélesebb értelemben vett magyar néprétegek szegény és érdemes gyermekeinek támogatásáról van szó. Kernelem, hogv ezt az ösztöndíjalapot és az önálló-sítási Alapot is, amelyről bátor voltam szólani. a társadalom is támogatni fogja és gyarapítja azoknak az ösztöndíjaknak a szá­mát, amelyeket szegény és arra érdemes ta­nulóknak juttatunk. Sajnos, a mi szép régi ösztöndíjalapjaink elértéktelen edfcek és így ű-iak alapítására, 'illetőleg a Horthy Miklós­alapnak a gyarapítására vari csak mód. Fel­hívom a magyar társadalom tehpfős rétest, hogy ebben az iránvban is hozzák meg áldo­zataikat és teljesítsék — nézetem szerint — kö­telességeiket. A. diákszociális kérdések megoldásánál egyébként szeretném a központi irányítást be­vezetni, egyrészt a minisztérium részéből. másrészt az egyetemeken az illető eg-vetemi ha­tóság részéről, mert azt hiszem, sokká 1 ered­ményesebben, méltányosabban és igazságosab­ban lehet a sokfelől rendelkezésre álló. ^e ee-vébként kisösszeerű ösztöndíjakat centrális irányítás mellett elosztani. A diák szociális kérdéssel függ össze a diákmozgalmak kérdése, amelyről itt szintén szó esett. Tudom jól, hogy az ifjúságnak igen nagy és széles rétege nagy nehézségekkel küzd tanulmányai folytatásában, életfenntartásában anyagi nehézségei vannak; az egyetemi vizs­garendszer és tanulmányi rendszer sokakat akadálvoz tanulmányaiknak zökkenőmentes el­végzésében, az értelmiségi munkanélküliség ál­landóan szőnyegen lévő és állandóan pertraktált problémája izgatja az ifjúság lelkét, mert hi­szen kilátástalan iövőt vél maga előtt látni. (Tauffer Gábor: Es aniunkatábor ügye?) A munkatábort megvalósítottuk az egyetemi hall­gatók számára. (Mayer János: Erre nagy szükség van!) Az egyetemi hallgatóságnak úgy egészségi, mint szociális, testnevelési és neve­lési szempontból erre a helyesen megszervezett és megfelelő főparancsnok vezetése alatt álló munkatáborra igenis szüksége van. (Farkas­falvi Farkas Oéza: Nagyon méltóztassanak vigyázni a szellemére!) Izgatja a diákságot a numerus clausus kérdésének helytelen beállítása is. Állandóan halljuk az egyik oldalról a numerus clausus támadását, a másik odalon pedig a numerus clausus állítólagos végre nem hajtásáról be­szélnek. Ahogyan azt már többször elmondottam itt a Házban, a numerus claususra vonatkozó 1920 :XX"v\ te. nincs érvényben. Jelenleg az 1928 :XIV. te. van érvényben, amely nem is­meri a felekezetek és nemzetiségek közötti megkülönböztetést, csupán a hivatáskörök sze­214- ülése 1937 május 18-án, kedden. rinti, a szülők foglalkozása szerinti és hasonló megkülönböztetéseket ismer. De amint 1933-ban két interpellációra adott válaszomban kijelen­tettem, meggyőződésem, hogy a sokat hánytor­gatott országos arányszámnak önmagában, automatikusan kell érvényesülnie. Ez meg is történik. Hogy konkrét számadatokkal jöjjek, az első félévre felvett hallgatók száma az idén 3030 az egyetemeken és a jogakadémiákon. Ezek közül a zsidók száma 226, vagyis 7'4%. Levonva a "kereskedelmi tagozatra beírtakat, továbbá a katolikus és református teológuso­kat, marad 6*2%. Ha pedig a katonai és mező­gazdasági akadémiákat is hozzáveszem, ame­lyek szintén érettségizett fiatalság kiképzé­sére szolgáló főiskolák, 5'7% jön ki. A későbbi évfolyamokban tényleg történik kiesés a keresztény ifjúság köréből és ezáltal a százalékszám eltolódik, de ennek elsősorban azok a gazdasági és szociális nehézségek az okai, amelyekről szólottam és remélem, hogy azok kiküszöbölésével az országos arányszám ott is megfelelően fog önmagától kialakulni. A diákmozgalmak egyik főoka átmeneti korunk emberének lelki ingadozása, az a lelki és erkölcsi válság, amelyről már annyit be­széltem itt a Házban és a Házon kívül és amelyről itt Illés képviselőtársam és mások is megemlékeztek. Az irányok, az áramlatok, az elméletek, a világnézetek állandó küzdelmében meg-felelő céltudatos nevelés és oktatás hiá­nyában a fiatalember igen nehezen talál tájé­kozódást és eligazodást. Könnyen hevülő vér­mérsékletével és ifjú fantáziájával igen könv­nyen hajlik a túlzások felé és ezt használják ki lelkiismeretlen politikai agitátorok. (Dulin Jenő: Pogány diákvezérek vannak!) Az ifjúság sorsa szívüeryem. Mindent meg­teszek az ifjúságért. Az ifjúság és vezetői min­dig bizalommal fordulhatnak hozzám, ahogyan eddig is bizalommal fordulhattak. Panaszai­kat mindig meghallgatom. Sérelmeiket, ha való sérelmeknek bizonyulnak és ha mód van rá. mindig orvosolni kívánom. De az ifjúság­nak is be kell látnia, hogy az egyetem nem politizálásra, nem durva tüntetésekre alapított intézmény, hanem iskola. Way van! Ügy van!) Ha tanulás helyett politizálnak, azzal csak maguknak és nemzetüknek árthatnak. ' Öva intem a diákságot, hogy arra az útra térjen, amelyről miniszterségem alatt, úgy látom, már-már leszokott. Eb-ben az esetben r ugyanis kénytelen lennék a legerélyesebb intézkedése­ket alkalmazni. Nem tűrhetem, hogy a diák­sapka védelme alatt oda nem való elemek hú­zódjanak meg és igyekezzenek az egyetemen, sőt kint az egyetemen kívül is a rendet meg­bolygatni. (Ügy van! Ügy van!) Az állami tör­vényekkel, a köteles fegyelemmel és az egye­temi hallgatói méltósággal ellenkező megmoz­dulásokat nem fogok tűrni. (Helyeslés.) A magyar életnek nem szónokló, önmaguk érvényesüléséért, (Ügy van! Ügy van! bal­felől.) mások elbuktatásáért megengedhetetlen eszközökkel harcoló fiatalságra, hanem elméle­tileg és gyakorlatilag egyaránt alaposan kép­zett, erős felkészültségű, szilárd keresztény ma­gyar világnézettel felfegyverkezett, munkás- és szociális érzésű magyar fiatalságra van szük­ség. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps-1 Ez azonban nemcsak a fiatalság felé szól, hanem az egész magyar társadalom felé is. ahol hasonló tüneteket látunk. A társadalomnakön­1 magát is nevelnie kell és önmagából kell újra

Next

/
Oldalképek
Tartalom