Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

304 Az országgyűlés képviselőházának iskolaszanatórium Szent-Gotthárdon és nem sokkal később a Svábhegyen a második. Az iskola célja tulajdonképpen az, hegy a rosszul fejlődött, csenevész, ahogyan mondják pretuberkulotákus gyermekeket tanítson, oktasson hat^ éves ^ kortól esetleg egészen 18 éves korig és érettségit adjon a kezükbe. Nem mondom, hogy egy gyermeket vezetnek végig ennyi idő alatt, de váltogatva, évente körülbelül 400—450 gyermek részesülhet ennek az iskolatípusnak áldásaiban. Ez azonban szerény véleményem szerint nem oldja meg a gyermektuberkulózis kérdését, bár kétségtelenül igen jelentős lépést jelent a megoldás felé. Tulajdonkeppen még egy hiánya van ennek az iskolatípusnak, amin segíteni kellene, t. i. lehetőséget kellene adni arra, hogy a súlyosabb tuberkulózisban szenvedő és tulajdonképpen már fertőző állapotban lévő gyermekek iskoláztatási típusa megteremtessék (Tasnádi Nagy András államtitkár: Igen! Ezt kívánjuk! — vitéz Bánsághy György: Ahol izolálva vannak!), ahol izolálva helyezhetjük el a gyermekeket, egy külön iskolában összegyűjtve őket. (Kéthly Anna: Ez van Újpesten!) Ezt kérem én is az iskolaszanatóriumokkal kapcsolatban, hiszen ismétlem, a fővárosi egészségügyi intézményekkel a legteljesebb mértékben meg vagyunk elégedve (Mózes Sándor: Azok a legjobbak!) és azt szeretném, ha országos vonatkozásban is olyan magas színvonalon állna az egészségvédelem, mint ahogy fővárosi vonatkozásban áll. (Mózes Sándor: Természetes!) Itt van előttünk a minta, tessék ezt követni és amennyire lehet, lépésről-lépésre elősegíteni. Ennek az iskolaszanatróium-típusnak a megteremtése előrevinné ezt az ügyet. Tudom, hogy a kultuszkormány mindig a legnagyobb megértéssel viseltetett ez iránt az iskolatípus iránt, mindenféleképpen segítette, amennyire csak tehette. Ezért azt kérem, hogy jóindulatát ne vonja meg ettől az egyesülettől ezután sem, hanem a jövőben még kiegészítve a súlyosabb tbc.-s gyermekekről való gondoskodással, fokozza a hozzájárulást. Őszintén szólva kerestem a kultuszkormány költségvetésében ezt a rovatot, kerestem, hogy hol van valamilyen rovat, amelyben ezt az egyesületet segélyezi. Nem találtam ilyen f rovatot, nincs tehát költségvetésileg biztosítva erre a célra semmi Összeg, De vannak egyéb utak is, költségvetésen kívül is lehet támogatni ezt az egyesületet. Ismételten arra kérem a kultuszminiszter urat, méltóztassék ennek az iskolatípusnak a fejlődését, haladását lehetővé tenni, nemcsak abból a szempontból, hogy a mai típus fejlesztessék, hanem hogy megoldják azt a sokkal súlyosabb problémát is, hogy ne kelljen nyilt tuberkulózisban szenvedőket ugyanabban az iskolában elhelyezni, mint a többieket. Ezzel kapcsolatban arra kérem még a kultuszminiszter urat, hogy méltóztassék támogatni a népkönyvtárakat, amelyeknek az áldásos hatásáról magam is személyesen győződtem meg. A földmívelésügyi minisztérium ad könyvtárakat, a kultuszminisztérium is ad könyvtárakat. Méltóztassék ezt a könyvtárakciót meglehetősen intenzívvé tenni, (Helyeslés a jobboldalon.) mert az a felnőttek kultúráját szolgálja és segíti elő. A mi népünk anynyira szeret, olvasni és téli időben meglehetősen rá is ér, de nehéz egy-egy vidék számára kieszközölni, hogy könyvtárat kapjon, mert kevés rá a fedezet. Nagyon kérem a miniszter 2U. ülése 1937 május 18-án, kedden. urat, hogy méltóztassék ebben az irányban megtenni azt, amit lehet. A kultusztárca költségvetéséről ez alkalommal nem kívánok egyebet elmondani; a legteljesebb bizalommal viseltetem a miniszter úr és az ő magas munkatársai iránt s ezért a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Mózes Sándor képviselő úr. Mózes Sándor: T. Ház! Teljes mértékben egyetértek azzal, amit előttem szólott t. képviselőtársam a költségvetés egészségügyi szempontból való bírálása során elmondott. Ezzel kapcsolatban még csak azt akarom szóvátenni, hogy nemcsak a középiskolákban volna szükség arra, hogy egészségügyi előadásokat tartsanak a tanítványoknak, hanem a falvakon, az elemi iskolák tantervébe is be kellene osztani legalább egy-egy óra egészségügyi előadást, hogy az ott tanulókat legalább a felsőbb osztályokban megismertessék a legszükségesebb egészségügyi követelményekkel. Elszomorító, hogy ha végigmegyünk Magyarország községein, azt kell tapasztalnunk, hogy a mezőgazdasági, a falusi lakosság nincs tisztában a legelemibb egészségügyi követelményekkel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Teljes mértékben elzárkózik a friss levegőtől, télen, hogy a friss levegő be ne menjen a házába, homokzsákkal rakja körül az ablakát, nem szellőzteti az ágyneműjét, úgyhogy ha a falvak lakosságát felkeressük, a legnagyobb szomorúsággal keli azt tapasztalnunk, hogy dohos a lakás levegője, dohos az ágynemű és természetesen ennek következtében megromlik az egész falusi lakosság egészsége is. Én tehát a legteljesebb mértékben csatlakozom előttem szólott képviselőársamnak azon fejegetéseihez, amelyekben a népegészségügyi ismeretek minél szélesebb körben való terjesztését követelte, és ezzel kapcsolatban különösen arra hívom fel a kormány figyelmét, hogy a fiatal orvosoknak nagy része azért nem akar és nem tud a falvakban elhelyezkedni, mert nem kapja meg a létminimumhoz szükséges összeget sem és mert a legtöbb községben, amely pedig egész könnyen eltarthatna egy orvost, nincsen rendszeresítve községi orvosi állás. Feltétlenül gondoskodni kellene tehát a népegészségügy megjavítása érdekében arról, hogy minden háromezer-négyezer lakosú községben orvosi állást rendszeresítsenek. Teljesen egyetértek előttem szólott képviselőtársammal abban is, amit a népkönyvtárakkal kapcsolatban elmondott, mert tisztában vagyok azzal, hogy szakismereteket csakis ilyen népkönyvtárak felállítása révén terjeszthetünk el az ország népességének körében. T. Ház! Most áttérek beszédem tulajdonképpeni tárgyára: a mezőgazdasági szakoktatás szempontjából kívánom bírálat tárgyává tenni a kultusztárca költségvetését. Minden állam jóléte mezőgazdasági állapotának helyzetétől függ. Ennek az igazságnak fontosságát a nyugati államok, Franciaország, Németország, Anglia, már régen felismerték, igyekeztek mezőgazdasági termelésüket minél magasabb fokra emelni. A mezőgazdasági szakoktatás fejlesztése és általánossá tétele még fontosabb volna a mi országunkban, amely közismerten agrárország. Tudjuk, hogy ha a mezőgazdasági termelésünk valamely esztendőben a jó időjárás következtében kedvező, akkor ez megmutatkozik a közgazdasági élet